 |
| Wake the fuck up! Stay awake! Ébredj föl a gecibe! Maradj ébren! |
Vakon bízol
politikusokban,
pártokban,
egyházakban,
vezérekben,
a fogyasztóipar kínálatában,
a médiában,
ezért mindig
becsapnak,
irányítanak,
kihasználnak,
eltaposnak,.
Nyisd ki a szemed!
Wake the fuck up!
Stay awake!
 |
| Abba kéne hagyni ezt a parlamentarista bohóckodást. |
5 megjegyzés:
A 79 éves Kertész Ákos a külföldön bejegyzett Amerikai Népszava portálon augusztus 29-én megjelent nyílt levelében ezt írta:
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Miért csak a katonáké legyen az élvezet? Fegyvert mindenkinek!
"A titán forradalmi út nem habos kakaós uzsonnázással tarkított sétakocsikázás! Hanem egy diadalmasan száguldó gyorsvonat, ahol a mozdony acélos dübörgése elnyomja esendő gyomrunk korgását!"
Valahogy olyanok vagyunk, mint a kutyák, amikor terveket szőnek, hogy elfogják a sintért.
Talán a szabadság helyett, hogy választhat, milyen üres cselekvéssel tölti üres idejét, többet ért volna az értelmes elkötelezettség lehetőségével, hogy életét olyasminek szentelheti, amivel azonosulni tud, nem pedig amit a külső kényszerek kaotikus hánykolódása hozzávág. Természetesen hálásak vagyunk a munkáltatóinknak, amiért dolgoztatnak, hálásak a boltoknak, amiért vásárolhatunk, hálásak, amiért a megvalósult utópia lakói lehetünk – s ezért csak önrendelkezésünk egy apró mozzanatát kellett feladnunk. Szovjet verzióban ez gazdasági és politikai szabadságunk, amerikai verzióban személyes szabadságunk. Hiszen a közjó minden esetben egyéni áldozatot kíván, s ahol a köz java a magánbűnök eredője, ott, sorry (Önöknek nem szóltak?), egyénileg el kell kárhoznunk, hogy kollektíve üdvözüljünk. Életünket fel kell áldoznunk valami másért: az állandó megélhetésért. Életünket, vagyis az önmagunk tökéletesítésének szentelt időt, a magány óráit, az öncélú dolgokat, önmagunk belső lényegével való kapcsolattartást. A minőséget. http://mondoextramuros.blogspot.com/2011/08/az-ejszaka-harmadik-pillanata.html
Megjegyzés küldése