Szöveg kopipészt a wikiről és a natgeoról, éljen Jeszenszky, a dizsécár. Fotó viszont saját, mint hozzáadott érték.
Itt találhat egy tiszta, részletgazdag képet az Önt vakarózásra és anyázásra késztető hematofág szúnyog édesded csemetéiről.
Az európai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket.
A nőstényszúnyog rendszerint pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban rakja petéit. A peték száma fajtól függően 30-300 között van. A lerakásuk álló vagy lassan folyó vízbe történik, és „tutajként” úsznak a víz felszínén. A petékből néhány nap alatt kikelnek a lárvák.
A Magyarországon kimutatott mintegy 44 szúnyogfaj közül csak néhány faj szívja az emberek vérét.
E rovarok magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek.
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.
A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet; a fajok sokrétűsége ezért a trópusokon a leggazdagabb.
A lárva többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog. A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – 4-7 nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.
A vízzel sodortatja magát és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik. A lárva többszöri vedlés után bebábozódik.
Nálunk gyakori csípőszúnyogok a gyötrő szúnyog (Aedes vexans), a mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) és a dalos szúnyog (Culex pipiens). Bár Magyarországon is élnek maláriaszúnyogok (Anopheles fajok), de szerencsére ritkák, és nem terjesztik a rettegett kórt, a maláriát.
A lárva a farkánál lévő légzőcsövön át lélegzik, melyen szinte „csüng” a víz színe alatt.
A lárvákat úgy lehet a természetre viszonylag kíméletes módon elpusztítani, ha Bacillus thuringiensis baktériumot tartalmazó készítményeket juttatnak ki a szaporodóhelyekre. De ez az eljárás sem tökéletesen szelektív, így hasznos rovarok is áldozatul eshetnek az irtásnak.
a leggyakoribb vérszívó szúnyogfajok nyolc méternél alacsonyabban szeretnek szállni.
Akadnak persze kivételek is: Európában az utóbbi időben feltűnt ázsiai tigrisszúnyog 12 méter felett érzi jól magát, és Szingapúrban már lakóház 21. emeletén is találkoztak vele.
Szúnyogok a Himalájában négyezer méter magasságban is előfordulnak. Egyes fajok a mélységet is kedvelik: indiai bányákban 600 méter mélyen is találkoztak már szúnyogokkal. Szerencse az emberiség szempontjából, hogy A HIV vírus azonban nem áll ellen a szúnyog emésztő enzimeinek, a rovar gyomrában lebomlik, fertőzőképességét elveszíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése