Ricsmen Béla következik, aki művészetbuzi és extrém-turista Budapesten.
 |
| Román Kulturális Intézet |
Ion B. szerint a világ
Kedves olvasóink, az Önök számára egzotikus helyen, a Román Kulturális Intézetben jártam filmvetítésen. Üdítőek ezek a keleteurópai kultúrmissziók, nem találkozni ismerősökkel: a honaljszagú prolik sovén közhelyeket morogva messzire kerülik, a hasonlóan illatozó magyar értelmiséget viszont kizárólag a Művelt Nyugat érdekli, lehangoló provincializmusról és csőlátásról téve bizonyságot. Pedig a meghirdetett film begyűjtött egy Emmy-díjat, ráadásul egy lelkesítő tanmese is lehetne, kötelező jelleggel kellene bemutatni minden iskolában és nyugdíjasotthonban, affektálós művészklubban és lakótelepi kocsmában. A film a kitartásról szólt, az önmagunkhoz, az eszményeinkhez való hűségről. Probáljunk valamit hagyni magunk mögött a világban, hogy a sírkövünkre a lúzer mellé felvéshessék: DLM (De Legalább Megpróbálta). Ez a reklám helye. Valójában a 2000 darabos művét ellopta és hatalmas összegekért eladta a H'Art galéria tulaja, Dan Popescu, mindenéből kiforgatva az öreget. Ion B. a mai napig nyomorog és kukázik, aprópénzt kapott a rajta meghízott "felfedezőitől". Legutóbb néhány sörért és cigiért lábon lőtte magát... nem folytatom.
Röviden a tündérmese: Ion Bârlădeanu 20 évig volt hajléktalan, konok kitartással önmagának alkotva a szemétből kiguberált újságokból, a közönségsikerre való legkisebb remény nélkül. Ahogyan Hamvas mondaná: a remekmű megtörtént, Isten tud róla, a többi nem fontos. Azonban élete alkonyán, kukázás közben összeakadt egy művésszel, aki hasonlóképpen szemétből alkotott és a két művészlélek megtalálta a közös hangot. Szó szót, sör sört követett, Ion megmutogatta a kollázsait a kollégának, aki lelkesen belengette egy fiatal galériatulajdonosnak az őstehetséget. Innét már csak két év választotta el egy Angelina Jolieval elfogyasztott ebédig.
A néhány tucat megjelent vendéget teával és popcornnal várta a Román Kulturális Intézet (Városligetnél kavarogjanak, ha egyszer mégis), de mégsem plázahangulat. Rövid, tömör bevezető szívemnek oly kedves komcsizással, mindez románról magyarra tolmácsolva, majd a film, magyar felirattal (köszi, Nagy Lajos). Szutykos csövi egy ágybetéten a szabad ég alatt heverészik, közben hullik a szemét az égből, az ott lakók a gravitációt használják a háztartási hulladéktól való megszabadulásra. Hát igen, egyszer valakit fejbe talált egy kemény vekni. A Kukás Janinak nevezett alkoholista úr a hosszú hajú, de jószívű gondnok kegyéből lakhatott a szemétledobóban, noha a lakók nem lelkesedtek a lepukkant alkesz befogadásának ötletétől. A gondnok azonban eltökélt volt: egyesek kutyát tartanak, mások macskát, de én inkább embert. Kukás Jani cserében segített a szemetet összeszedni, az apróbb munkákból meg mindig összejött a piára való.
Moldva, Zapodeni faluból származom. Apám sztálinista volt, én önképző, de ma már csak iszom. Egy cicát simogat: néha megverem, de mindig visszajön.
Színész szerettem volna lenni, de most rendező vagyok. Kollázsokat rendezek.
22 évet töltött egy lyukban, nincs nyugdíja, nincs személyije. A galériatulaj benéz a kamerába: ez a 70-es években kezdődő kollázshalom egy kiforrott életmű, minden galériatulajdonos álma. Felbukkan egy náci Chaplin. Ceausescu jelképes meggyilkolása kollázsokon, a nép vágyálma egy csöves bőröndjében, sok változatban elmesélve. Ion emlékszik, 79-80-ban kezdte amúgy erőteljesen gyűlölni a komcsikat, felnyomta a sírásó kolléga rendszerellenes hőbörgésért. Ekkor belép a magyar szál, egy Tamas nevű szekus erőteljes kézrátétellel kigyomlálta Jánosunkból a baloldal iránti szimpátiát, bónuszként három hónapig lapátolt egy kőfejtőben.
Képek: Ceausescu elvtárs, a Kárpátok Géniuszának a sírjára húgyozik egy kölök.
Áttörés: egyik újságban méltató cikk jelenik meg az őstehetségről, a tulaj azonnal vesz 10 darabot a művész úrnak, valszeg az önbizalmát erősítendő. Indul a román pop art, kissé késve, a szoci időkben elkorcsosult művészeti irányzatnak tartott pop art végre betört Romániába. A hajli úr domesztikálásának első lépéseként fodrász megnyírja a haját, sőt némi ellenállás után a szemöldökét is. Egy szűkös albérlet is kerül (utánaolvasva: a galéria pincéjében, 6 nm folyóvíz nélkül, extraként csótányokkal), főhősünk elindul a társadalmi felemelkedés útján. Mit ér a dicsőség, ha senki sem tud róla: visszatér dicsekedni régi csövezésének helyszínére, mutogatja a róla megjelent cikket boldog-boldogtalannak, szomszédoknak, gyerekeknek, bárkinek. - Te voltál a legszabadabb ember - jegyzi meg az egyik szomszéd.
2008 májusában az első kiállítás, a lámpalázas művész úr a bőrkabátja hibáit is fekete cipőkrémmel korrigálja, ezért erősen ellenjavalt, hogy bárkihez hozzáérjen a tömegben. A galériában az erős sznobsűrűséget néhány megjelent szomszéd enyhíti. Ion csak dedikál, dedikál, nézelődik, majd a kiállítás végén, Neubeurger olcsó sörrel öblögetve érzelemmentes arccal kifejti: immáron boldog ember, sőt a fejébe szállt a dicsőség.
A reggel azonban a régi, bejáratott szemétdombján köszönti, nagy úr a megszokás. A galériás láthatólag ki van bukva a tökrészeg sikersztoritól, mert délutánra a fogorvos várja művész úrat, restaurálni a romokat, galériaképessé tenni az őstehetséget.
 |
Mikor még szent volt a barátság: Dan Popescu (H'Art galéria, "ostoba zsidó")
Alexander Nanau (Emmy-díjas filmrendező, "balfasz német")
és Ion Bârlădeanu művész 2010 februárjában
a párizsi Anne de Villepoix galériában
forrás |
A befutott művész úr hazalátogat a szülőfalujába, rokonok könnyeznek. A sztálinista téeszelnök papa gyagyává verte egyik fiát, bónuszként dinnyelopásértis feljelentette. Nyomika több, mint egy évig ült. A művész urat meg elzavarta otthonról politikai differenciák miatt, kezdődhetett a Bukovski rakkendroll a kukák környékén. Zare, egy nagydarab csávó lép a képbe anekdotázva, de a láthatóan visszautasító, ellenséges Ion nem akar kvaterkázni. Kiderül, hogy az illető milicista volt (rendőr a Ceausescu rendszerben), a szóbanforgók népszerűsége meg a magyar ávéhásókkal vetekedett, úgy 2006 őszének magasságában. Ion nem felejti a komcsikat, erősen utálja a mai napig a rendszer kutyáit.
Ion menni Svájc, Ion menni America, irány a Volta művészeti vásár. Itt már erősen bézik angolsággal, de Dzsonként mutatkozik be. Igyekszik szegény, de kár a fáradtságért, a sznobok amúgy is erősen kajcsizzák, innét már vége a filmbeli suspense-nak, sínen van. Egy olcsóbb Barledeanu 1700 eurónál kezdődik, igen, az idők folyamán került rá a képre ez a gyanús folt, autentikus, kuncog a nézőtér.
London Duschamp és Warhol társaságában, Párizs Angelina Jolieval.
Magyar szöveg Nagy Lajos, készítette az HBO Románia 2010-ben.
 |
| guardian.co.uk |
 |
doktor és akadémikus, a szeretett vezér neje
forrás |
Facebook
Személyes jelenlét, tessék szeretni, azt nagyon szeretné, mert csak 32 barátja van
Itt a klubja, két nagyságrenddel több taggal.
Cris Gherman La multi ani!!!!! Un adevarat artist intr-o Romanie care nu il merita, ieri te scuipau,azi te ling!!!!! Bravo tie ca ai rezistat si ai pastrat arta care ai creat-o cu multi ani in urma prin toate circumstantele care ai trecut,si sa nu uit de acea persoana care ti-a promovat arta!!!! dumneata ma faci sa fiu mandru ca sunt Roman!!! ........si foarte putzini altzii...... La Multi Ani!!!!!!
 |
| orserie.fr |
2011. február 2-án, szerdán, 19 órától, a Budapesti Román Kulturális Intézet Film Klubja (1146 Bp. Izsó u. 5.) Alexander Nanău „Ion B. szerint a világ” (2009) című dokumentumfilmjét mutatja be.
Ion B. szerint a világ az egyik legjelentősebb román művész mesébe illő története, a HBO România legújabb produkciójában.
A hatvankét éves Ion Bârlădeanu talán az egyetlen hiteles, bár kissé megkésett képviselője a mioritikus pop-artnak. Ion Bârlădeanu hajléktalan, egy koszos matracon alszik egy bukaresti második kerületi tömbház tövében. Ide, ebbe a szedett-vedett „otthonába” gyűjti mindazt az értéket, amit a környék lakói szemétként eldobtak.
Így jut azokhoz a könyvekhez, folyóiratokhoz, amelyektől mások könnyű szívvel megváltak. A jelenleg 62 éves Ion B. gyerekkorától rajzolt, valamint kollázsokat készített („az én filmjeim”). Munkái a szemét alatt vészelték át az évtizedeket, most pedig a nemzetközi hírnév kapujában áll a műfaj nagyjai, Richard Hamilton, Tom Wesselmann vagy Andy Warhol társaságában (akikről Ion B. nem is hallott eddig)…
A H’Art Galéria tulajdonosa, Dan Popescu és Ovidiu Feneş, „Ionică bácsi” felfedezője, nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy bevezessék ennek a hajléktalan embernek az életművét a kortárs román művészetbe.
rendező. Alexander Nanău
forgatókönyv: Alexander Nanău
producer: HBO România
Szereplő: Ion Bârlădeanu
Hossz: 60 perc
.jpg "Budapest, Batthyany tér, I. kerület, uszítás, Románia, románellenes, vandalizmus, street art, urban art, teg, graffiti, Romania, nacionalizmus, sovinizmus, Duna part, Szar Románia")
.jpg "Budapest, Batthyany tér, I. kerület, uszítás, Románia, románellenes, vandalizmus, street art, urban art, teg, graffiti, Romania, nacionalizmus, sovinizmus, Duna part, Szar Románia")
.jpg "Budapest, Batthyany tér, I. kerület, uszítás, Románia, románellenes, vandalizmus, street art, urban art, teg, graffiti, Romania, nacionalizmus, sovinizmus, Duna part, Szar Románia")
.jpg "Budapest, Batthyany tér, I. kerület, uszítás, Románia, románellenes, vandalizmus, street art, urban art, teg, graffiti, Romania, nacionalizmus, sovinizmus, Duna part, Szar Románia")
.jpg "baloldal, képviselő, MSZP, politikus, Szanyi Tibor, XIII. kerület, Románok Ostora")
.JPG)
