(frissítés, beszámoló az eseményről
itt)
Jöjjön Ön is, teljesen ingyenes az Operabál.
Az Operával szemben rendezendő ellen-Operabál.
Jöjjön irigykedni, pfújolni, höbörögni vagy szimplán a utcai ivászat nevű sportot űzni, mint mi. Közben erőteljes cinikus megjegyzéseket fogunk hallatni, előre szólunk. Tombola is lesz, főnyereményként Kiszel "wtf" Tünde mágikus
seggszőrzete izéje
szemöldöke hajtincse, amit jótékonysági célra ajánlott fel.
Következzék az
Attac:
Rendszerkritika
Így bálozik az alsó 9.990.000
.jpg)
Az Operabálok ellenpontozásaként az ATTAC Magyarország Egyesület más civil szervezetekkel együtt immár öt éve ellen-operabálokat (utcabálokat) szervez a magyar társadalom kirekesztettjei, a hajléktalanok, a munkanélküliek, a végtelenül kizsákmányoltak, a nyugdíjasok, a reményvesztett fiatalok (egyszóval az alullévők) számára. Ezek a rendezvények rendszerkritikát fogalmaznak meg, és sajátos módon mutatnak rá a fennálló rendszer súlyos társadalmi pusztításaira: a szegénység rohamos terjedésére, a magas és egyre növekvő munkanélküliségre, a tömegek fokozódó létbizonytalanságára. Miközben a magyar elit és
szervilis csahosai a válság idején is csak önmagukkal törődnek és gondtalanul szórakoznak, aközben a magyar társadalom szociálisan, illetőleg morálisan is fokozatosan leépül, rohamosan pauperizálódik és fasizálódik.
Ellenoperabál - Utcabál 2010. február 13.-án 16 órától 22 óráig az Operaházzal szemben
ELLEN-OPERABÁL 2010
.jpg)
A Budapesti Operabált a rendszerváltozás után először 1996. február 17-én rendezték meg. A két világháború közötti burzsoá tradíciókhoz hűen a mai gazdasági, politikai és kulturális elit, a hazai és a külföldi celebek azóta évről évre összejönnek az Operaházban a báli szezon utolsó szombatján. Ebben az évben február 13-án kerül sor a 15. Budapesti Operabálra. Az eseményt a nagypolgárság és a hozzájuk dörgölődző kispolgárság első bálozói nyitják meg, és másnap reggelig áll a giccses bál. Az Operabál szervezői szerint ez a rendezvény
„a bálok bálja, a hazai társasági és üzleti élet kiemelkedő eseménye”.
Az Operabálok ellenpontozásaként az ATTAC Magyarország Egyesület más civil szervezetekkel együtt immár öt éve ellen-operabálokat (utcabálokat) szervez a magyar társadalom kirekesztettjei, a hajléktalanok, a munkanélküliek, a végtelenül kizsákmányoltak, a nyugdíjasok, a reményvesztett fiatalok (egyszóval az alullévők) számára. Ezek a rendezvények rendszerkritikát fogalmaznak meg, és sajátos módon mutatnak rá a fennálló rendszer súlyos társadalmi pusztításaira: a szegénység rohamos terjedésére, a magas és egyre növekvő munkanélküliségre, a tömegek fokozódó létbizonytalanságára. Miközben a magyar elit és szervilis csahosai a válság idején is csak önmagukkal törődnek és gondtalanul szórakoznak, aközben a magyar társadalom szociálisan, illetőleg morálisan is fokozatosan leépül, rohamosan pauperizálódik és fasizálódik.
Az Utcabál szervezői az operabáli elit rongyrázásával szemben a mindennapok kultúráját mutatják meg. Az ellenrendezvény célja a közvélemény figyelmének felhívása a fennálló rendszer antagonisztikus ellentmondásaira (a tőke-és munkaviszonyra!) és az ezekből fakadó társadalmi igazságtalanságokra. Az ellen-operabál a mai magyar valóságot – mint cseppben a tenger – mutatja be, és tükröt tart a néptől elidegenedett hatalom számára.
Az Utcabált a szokásos helyen, az Operaházzal szemben a volt Balettintézet előtti térben, a járdán rendezzük meg 2010. február 13-án szombaton délután 4 órától este 10 óráig.
Előzetes program:
16 órától 18 óráig gépzene – szolgáltatja Paló Dac és Mátrix közben interjúk: a nép hangja
17 órakor melegétel osztás
18- 19,30-ig utcazenészek egy szál gitárral:
Nemes András (Pluto) és
Mouksa (Psychedelic Cowboys)
19,30-20,30 – az Operabálra érkező burzsujok, a
giccsparédé kifigurázása, performanszok
20,30-tól 22-ig gépzene – tánc
.jpg)
.jpg)
.JPG)
Sandokan Lisboa Solingbar
Oszt semmi. Totálsemmi és tohuvabohu. Estfele, egy majdnem teljesen üres kocsmában a kiszolgáló személyzet úgy leszarta okos fejünket, h na. Az asztaltörölgető/hamutálürítő nőszemély a rengeteg "léccilécci, rendelni szeretnénk" ellenére is üveges szemekkel bámult át rajtunk, szemkontektusra semmi esélyünk nem volt. Jóindulatúak és empatikusak vagyunk, erős sztondulásra gyanakodtunk, ezért megértően lebaktattunk a galériáról a pulthoz, hogy ott rendeljünk. A földszinten viszont azt a választ kaptuk egy feltűnően flegma úrtól, hogy kiszolgálás az asztalnál, tessék visszamenni és szépen megvárni a pincért. Félórányi elkeseredett dohányzás után sürű köszönömök között durcásan eltávoztunk a szemközti Chagallba, ahol végre hajlandóak voltak elfogadni a pénzünket.