A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátyás utca. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátyás utca. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 5., csütörtök

Időutazás a Google Maps-el: Ilyen volt, ilyen lett (Mátyás-Imre sarok a Közgáz mellett)

Mátyás utca Errefelé van a város legtitkosabb és legmenőbb bögrecsárdája (erről most tényleg nem mondhatok többet, belépéshez legalább egy tucat ajánló kell), valamint Minden Fostalicska Idők Legszarabb Operája A Szerencsejáték Székely Gábor Szponzorálásában (a hely, ahol a közpénz magánpénzé alakul, esetleg ne halljon éhen a művész, bár megérdemelné)



ez egy öncélú gif, a fenti széles látószögű kép 4 képből van összerakva


sajnos, a régi fotókat nem találom, de itt vannak a Google Maps (beilleszteni nem lehet) időutazásos képei

2007 május

2011 november

2013 május

2010. január 9., szombat

Kafka az Aproperában (Az átváltozás)

Zeneszerző : Faragó Béla  Rendező: Lukáts Andor;  Franz Kafka: Az átváltozás c. elbeszélése nyomán  Vígopera két felvonásban   Szereplők:  Gregor Samsa: Friedenthal Zoltán  Fiú: Molnár Ágnes  Grete Samsa : Kővári Eszter Sára  Apa: Jekl László  Anya : Érsek Dóra  Cégvezető : Domahidy László  Fényképnő: Szandtner Anna  Takarítónő : Pogány Judit  KÓRUS, Három albérlő: Szt. Efrém Kvartett   Karmester: Sándor Szabolcs  Librettó: Kovács Kristóf   Rendező munkatársa: Várkonyi Tímea   Időtartam: kb. 140 perc
A valamikori Studió K helyén, a Mátyás u. 9-ben született egy új pinceszínház, ami opera is, amolyan pindurka, Apropera.

Kell a kálcsör sörözés előtt, mondta K., de aztán megbánta. Kifizettük a fölös óvatosságból előre lefoglalt jegyet, leültünk és átadtuk magunkat a (mű)élvezetnek.

Baszkibaszkibaszkibaszki.

Az előadás első tíz percét vitézül végigültem, sőt jókat mulattam az előadáson: milyen pompás posztpunk tréfa, hogy fülsértő recitativókat énekelnek jobb sorsra érdemes egyének egy bides pincében, 20 néző előtt, tragikusan unalmas zenére. Sajnos, a legjobb vicc is elfárad egyszer , úgyhogy modortalanul kibaktattünk a bejárat elé dohányozni, hogy aztán a büfében vészeljük át ezt a kulturális balesetet. Megjegyezzük, hogy a meglehetősen szegényesen felszerelt büféből is élvezni lehetett a nyitott ajtón keresztül az előadást, bár ezen produkció esetén élvezetről beszélni csak azok esetében érdemes, akik az öntökönrúgást kultiválják. Tehetséges énekesek borzalmasan unalmas előadása. Meghibbant ez a Lukács, v mi, öregkorára saját Operá gründolt, bármi áron, bármit, szart akár. Ha már a Szerencsejáték RT. (értsd. Székely Gábor) hajlandó volt kegyesen leosztani egy kis közpénzt. Sebaj, az előadást meghívják majd mindenféle külföldi Kafka fesztiválokra, ezen az fesztiválosdis kispályán is el lehet éldegélni.

Második félidő végén csatlakozott K. is a büfé szisztematikus kifosztásához, ami végül azzal a problémával szembesített, hogy az előadás végén nem tudtuk mán egy fröccsre sem meghívni a pompásan reppelgető Pogány Juditot. Há megitták az összes szeszt maguk, nem számítottunk ekkora forgalomra. Mondta a büfésnő. Kis színház, na.

AZ ÁTVÁLTOZÁS
Az átváltozás - Franz Kafka - Faragó Béla vígoperája két felvonásban.

Sanyi és Aranka Színház és Opera
1093, Mátyás u. 9.
Tel.: +36 1 789 40 36
A színház vezetője: Lukáts Andor ( lukats.andor@sasz.hu )

Szereplők:
Gregor Samsa: Friedenthal Zoltán
Fiú: Molnár Ágnes
Grete Samsa : Kővári Eszter Sára
Apa: Jekl László
Anya : Érsek Dóra
Cégvezető : Domahidy László
Fényképnő: Szandtner Anna
Takarítónő : Pogány Judit
KÓRUS, Három albérlő: Szt. Efrém Kvartett

Karmester: Sándor Szabolcs
Librettó: Kovács Kristóf
Rendező munkatársa: Várkonyi Tímea

Időtartam: kb. 140 perc (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

Forradalom Ferencvárosban?

MSZP, Mátyás utca,  Ferencváros,  Lónyay utca,  IX. kerület,  Magyar Szocialista PártNévtelen nevű kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket a Lónyay és Mátyás utca sarkán levő, szarral leöntött, bevert ablakú hajdani MSZP irodára. Talán valami lokális forradalom volt Ferencvárosban és mi kimaradtunk belőle :(

A hordóban vörösbor volt, és a párizsi Saint-Antoine negyed szűk utcájának földjét festette vörösre. De vöröslött tőle sok kéz is, meg sok arc, sok pőre láb és sok facipő. (…) Azoknak, akik a dongákat szopogatták mohóságukban, tigrispofát festett a vörös latyak, és egy szurtos tréfacsináló, akinek a fejéről hosszú, mocskos hálósipka löttyent alá, a sáros borseprőbe mártotta ujját, és felírta egy falra: VÉR.

Lehettek vagy ötszázan, de úgy táncoltak, mint ötezer ördög. A saját danájuk muzsikált nekik. A népszerű forradalmi indulóra járták, amelynek olyan dühös a ritmusa, mint a közös fogcsattogtatás. (…) Nincs az a közelharc, amely félig oly ijesztő lehetett volna, mint ez a tánc, annyira látszott rajta, hogy valamikor ártatlan, egészséges időtöltés volt, amíg rajta nem hagyta a keze nyomát az Ördög, olyan eszközzé torzítva, amely ma már csak arra jó, hogy bőszületig hevítse a vért, eltompítsa az érzékeket, és vassá változtassa a szívet. (Dickens a forradalomról)




Kapcsolódó: Piros pont kiadó, az SZDSZ óbudai székháza, Magyar retek: az MSZP józsefvárosi irodája, Megkerült Lasz György emléktáblája (In-Kal)