 |
| -Te, az a rendőr nem minket néz? -Tegyünk úgy, mintha nem vettük volna észre. |
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendőr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendőr. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. augusztus 3., szerda
Kétfarkú plakátok, jöjjön Szürreáliába
Magyar rendőrpara, K-Európa, vulgar display of power.
2011. július 14., csütörtök
Egy szegény utcazenész panaszai Bécsből
Kín, csikor, vicsorgás. Bécsben sem könnyű a cukrászdabiznisz, sem a szórakoztatóipar.
Tisztelt Mindenki!
Levelemet abban a reményben írom, hogy a jövőben színesebb lesz Bécs belvárosi utcai élete, illetve az odaérkező zenészeket megkímélhetem attól a helyzettől, amibe én kerültem.
Bécsben 3 napot szerettem volna tölteni (péntek, szombat, vasárnap), két éjszakára volt szállásom, de a második nap délutánján azt éreztem, hogy semmi értelme maradnom és kora esti órákban elhagytam a várost, ahová egyébként nyitott szívvel és lélekkel, boldogan érkeztem.
Diplomás zenésztanár vagyok, fél világot bejártam, nagyon sok zenei tapasztaltra tettem szert és fejlett technikával, tisztán játszom a hangszeremen.
Egy Bécsben élő ismerős felhívta a figyelmemet arra, még az utazásom előtt, hogy ott a belvárosban engedélyhez kötik a zenélést és megadta az illetékes hivatal webelérhetőségét, ami ez:
http://www.wien.gv.at/english/e-government/events/streetperformances.htm
Többször átolvastam, miszerint az derült ki belőle, hogy hónap elején érkezési sorrendben, korlátozott számban adnak ki havi engedélyt, s ha ez elfogy, akkor már csak napi engedélyeket adnak ki. Mivel nagyon szerettem volna 2011 Július hónapra engedélyt, ezért 2011 július első napjára, péntek reggel 07h-ra vásároltam előre buszjegyet, hogy időben oda tudjak érni az engedélyt elintézni, vittem a szükséges 6.54 eurot és a fényképeket magammal.
Délelőtt odaérkeztem, egy fiatal hölgyet találtam bent, belépve a Municipal Department 36 – Eventcenter, Dresdner Straße 75, 1220 Vienna, 4.-ik emelet, 420-as szoba ajtaján, s elmondtam kérésemet.
A hölgy közölte, hogy már egész hónapra beteltek a helyek, nem tud adni.
Ekkor belépett egy magas fiatalember és megerősítette ezt.
Mondtam neki, hogy a weblapon az állt, hogy hónap elején lehet kérni utcai zenéléshez engedélyt.
Erre ő elnézést kért, hogy sajnos ott rosszul áll ez az információ, menjek vissza 2011 július 21.-én, akkor lehet a következő hónapra, azaz 2011 augusztusára kérni.
A napi engedélyt fel sem ajánlotta, pedig látta, hogy utazótáskával vagyok és külföldi.
Viszont adott egy füzetecskét, amiben fel voltak tüntetve azok a helyek, ahol engedély nélkül lehet játszani.
A piros karikásak engedélykötelesek, a narancssárga karikás helyeken szabadon, díjmentesen lehet játszani, de meg van szabva egy idősáv, hogy mikor és mennyi ideig lehet.
Átmentem a Karlsplatzra és az arra sétálók nagy örömére zenéltem 60 percet, mivel csak ennyit szabad egy helyben.
Mivel esős és borult idő lett, kevés járókelőt észleltem, továbbhaladtam a belváros felé.
A Karntner Strasse-ban láttam, hogy nagyobb a járókelő forgalom.
Elfogott a vágy, hogy zenei repertoáromat, ami főleg dixieland, jazz számokból és sanzonokból állt előadjam az arra haladóknak. Hangtompítót használtam, mert olvastam a tájékoztatóban, hogy nem szabad túl hangosan zenélni.
(A szájharmonika, fuvola, hegedű és az akusztikus gitár egyébként azok a hangszerek, amelyek kifejezetten halkak és alkalmasak a zenélésre még lakóépületek közelében is.)
Több járókelő gratulált és egy hölgy különösen megdícsérte játékomat, hogy milyen szépen, tisztán játszom.
Háromszor eredt el az eső, de végül elállt. Egyszer csak láttam a távolból közeledni egy rendőrt.
Megvártam míg odaért. Naívan bíztam az empátiájában, szerettem volna neki angolul elmondani, hogy csak pár órája vagyok a városban, s a weblapon feltüntetett téves információ miatt nem tudtam az engedélyt elintézni, de vagy nem tudott angolul, vagy úgy tett, mint aki nem tud.
Igazolványomat elvette és felszólított, hogy kövessem és majd a rendőrségen elmondhatom amit akarok.
Odaérve átadott egy másik kollégájának, hogy beszéljen velem. Az végig sem akart hallgatni, közölte velem szárazon, hogy két lehetőségem van, vagy azonnal készpénzben fizetek 70 eurot, vagy át kell hogy adjam a trombitámat.
Mondtam neki, hogy ezt nagyon rossz megoldásnak találom és kértem, vegye figyelembe, hogy nem beszélem a helyi nyelvet, aznap érkeztem a városba, az illetékes hivatal weblapján téves és nem egyértelmű információk állnak, majdnem egész délután esett az eső, s nincs is nálam 70 euro készpénz, engedjen szabadon távozni.
Mondta, hogy szó sem lehet róla, s elkezdte rángatni az utazótáskámat, felnyitva, hogy hol a trombitám.
(Nem akartam elővenni, mert anyámtól kaptam ajándékba 20 évvel ezelőtt és emlékek kötöttek hozzá, ezen kívül lényegesen többet ért mint 70 euro.)
Mondtam neki, hogy felhívom a saját mobiltelefonomról a Bécsben élő barátnőmet, akivel kapcsolatban álltam és meg volt beszélve, hogy nála töltöm az éjszakát.
Így is történt, 2011 07. 01. napon 18h 34-kor telefonáltam neki, s a barátnőm mondta, hogy 20 perc amíg odaér.
A rendőr úr kis idő múlva felszólított, hogy hívjam újból, mert ő nem ér rá ennyit várni, igyekezzünk.
Újból hívtam a barátnőmet, aki hamarosan megérkezett.
Bankkártyás fizetést nem fogadtak el, ki kellett mennie az automatához.
A 70 euro befizetése után udvariasabb hangra váltott, majd elbúcsúztunk. Később egy járókelő mesélte, hogy a közelmúltban a Schwedenplatzon zenészeket hallgatott, s amikor kiérkeztek a rendőrök a térre a zenészek védelmére kelt, végül bilincsben vitték el és a rendőrőrsön fizikálisan bántalmazták, a fején ütésnyomok látszottak.
Elérkezett a szombati nap, 2011 július 2. napja.
Kisétáltam a Karlsplatzra, feltűnt, hogy csak tangóharmonika szól ott szinte egész nap, mintha más zenésznek nem is lenne kedve ott játszani, ki tudja milyen okokból…
Ezután sétálni kezdtem a belvárosban, főleg a Karntner Strassen, gondoltam meghallgatom a helyi zenészeket, hogy legyen valami zenei élményben részem, de egyetlen zenés produkciót nem találtam, csak néma, mozdulatlan és beöltözött művészeket, amit nem értettem, hiszen az irodában azt mondták, hogy az összes fizetős, zenészeknek kiadott helyek már megteltek.
Átmentem a Mariahilfer Strasse-ra, ahol is a tájékoztató szerint azt írják a „Bereich zwischen Haus 2 und Kreuzung Getreidemarkt” területen lehet szabadon játszani. Egy ruhaüzlet bejáratánál megkérdeztem két személyt, hogy ez pontosan hol is van, elmagyarázták, de nagyon búsan és gondterhelten néztek rám, ami nem volt túl biztató.
Zenélés közben odajött hozzám egy fiatalember és megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy trombita, amit kicsit furcsállottam… majd kis idő elteltével távoztam a helyről.
Kora este odaérkeztem a Praterhez, mivel a tájékoztató szerint ott is lehet szabadon zenélni a megadott helyeken.
10 perc után rémülten rohantak oda hozzám, hogy azonnal hagyjam abba a zenélést, mert itt nem lehet. Mutattam nekik a tájékoztató füzetecskét, miszerint itt lehet.
Igen, igen, látják az információt, de azt mondták, hogy sem a Prater – Rondeau, sem a Prater – Gabor-Steiner-Weg – Johann-Fürst-Platz-Bereich vor dem Riesenradon nem lehet már kb. 4 éve zenélni.
Mondtam nekik, hogy az irodában kaptam előző nap a tájékoztatást, s akkor miért tüntetik fel ezeket a helyeket is a 14 nyelvű információs füzetben? Nagyon elgondolkodtam azon, hogy ha már a Vidámparknál sem lehet zenélni, ahová családok, gyerekek mennek szórakozni, akkor hol?
Szeretném, hogy felülvizsgálják az iroda tevékenységét, vezetőségét, s helyesbítsék a téves és nem egyértelmű információkat, mert úgy érzem Bécs jó híre, kultúrális élete és látogatottsága szenved ezzel csorbát.
Köszönettel, szeretettel:
B. M., trombita előadóművész
Levelemet abban a reményben írom, hogy a jövőben színesebb lesz Bécs belvárosi utcai élete, illetve az odaérkező zenészeket megkímélhetem attól a helyzettől, amibe én kerültem.
Bécsben 3 napot szerettem volna tölteni (péntek, szombat, vasárnap), két éjszakára volt szállásom, de a második nap délutánján azt éreztem, hogy semmi értelme maradnom és kora esti órákban elhagytam a várost, ahová egyébként nyitott szívvel és lélekkel, boldogan érkeztem.
Diplomás zenésztanár vagyok, fél világot bejártam, nagyon sok zenei tapasztaltra tettem szert és fejlett technikával, tisztán játszom a hangszeremen.
Egy Bécsben élő ismerős felhívta a figyelmemet arra, még az utazásom előtt, hogy ott a belvárosban engedélyhez kötik a zenélést és megadta az illetékes hivatal webelérhetőségét, ami ez:
http://www.wien.gv.at/english/e-government/events/streetperformances.htm
Többször átolvastam, miszerint az derült ki belőle, hogy hónap elején érkezési sorrendben, korlátozott számban adnak ki havi engedélyt, s ha ez elfogy, akkor már csak napi engedélyeket adnak ki. Mivel nagyon szerettem volna 2011 Július hónapra engedélyt, ezért 2011 július első napjára, péntek reggel 07h-ra vásároltam előre buszjegyet, hogy időben oda tudjak érni az engedélyt elintézni, vittem a szükséges 6.54 eurot és a fényképeket magammal.
Délelőtt odaérkeztem, egy fiatal hölgyet találtam bent, belépve a Municipal Department 36 – Eventcenter, Dresdner Straße 75, 1220 Vienna, 4.-ik emelet, 420-as szoba ajtaján, s elmondtam kérésemet.
A hölgy közölte, hogy már egész hónapra beteltek a helyek, nem tud adni.
Ekkor belépett egy magas fiatalember és megerősítette ezt.
Mondtam neki, hogy a weblapon az állt, hogy hónap elején lehet kérni utcai zenéléshez engedélyt.
Erre ő elnézést kért, hogy sajnos ott rosszul áll ez az információ, menjek vissza 2011 július 21.-én, akkor lehet a következő hónapra, azaz 2011 augusztusára kérni.
A napi engedélyt fel sem ajánlotta, pedig látta, hogy utazótáskával vagyok és külföldi.
Viszont adott egy füzetecskét, amiben fel voltak tüntetve azok a helyek, ahol engedély nélkül lehet játszani.
A piros karikásak engedélykötelesek, a narancssárga karikás helyeken szabadon, díjmentesen lehet játszani, de meg van szabva egy idősáv, hogy mikor és mennyi ideig lehet.
Átmentem a Karlsplatzra és az arra sétálók nagy örömére zenéltem 60 percet, mivel csak ennyit szabad egy helyben.
Mivel esős és borult idő lett, kevés járókelőt észleltem, továbbhaladtam a belváros felé.
A Karntner Strasse-ban láttam, hogy nagyobb a járókelő forgalom.
Elfogott a vágy, hogy zenei repertoáromat, ami főleg dixieland, jazz számokból és sanzonokból állt előadjam az arra haladóknak. Hangtompítót használtam, mert olvastam a tájékoztatóban, hogy nem szabad túl hangosan zenélni.
(A szájharmonika, fuvola, hegedű és az akusztikus gitár egyébként azok a hangszerek, amelyek kifejezetten halkak és alkalmasak a zenélésre még lakóépületek közelében is.)
Több járókelő gratulált és egy hölgy különösen megdícsérte játékomat, hogy milyen szépen, tisztán játszom.
Háromszor eredt el az eső, de végül elállt. Egyszer csak láttam a távolból közeledni egy rendőrt.
Megvártam míg odaért. Naívan bíztam az empátiájában, szerettem volna neki angolul elmondani, hogy csak pár órája vagyok a városban, s a weblapon feltüntetett téves információ miatt nem tudtam az engedélyt elintézni, de vagy nem tudott angolul, vagy úgy tett, mint aki nem tud.
Igazolványomat elvette és felszólított, hogy kövessem és majd a rendőrségen elmondhatom amit akarok.
Odaérve átadott egy másik kollégájának, hogy beszéljen velem. Az végig sem akart hallgatni, közölte velem szárazon, hogy két lehetőségem van, vagy azonnal készpénzben fizetek 70 eurot, vagy át kell hogy adjam a trombitámat.
Mondtam neki, hogy ezt nagyon rossz megoldásnak találom és kértem, vegye figyelembe, hogy nem beszélem a helyi nyelvet, aznap érkeztem a városba, az illetékes hivatal weblapján téves és nem egyértelmű információk állnak, majdnem egész délután esett az eső, s nincs is nálam 70 euro készpénz, engedjen szabadon távozni.
Mondta, hogy szó sem lehet róla, s elkezdte rángatni az utazótáskámat, felnyitva, hogy hol a trombitám.
(Nem akartam elővenni, mert anyámtól kaptam ajándékba 20 évvel ezelőtt és emlékek kötöttek hozzá, ezen kívül lényegesen többet ért mint 70 euro.)
Mondtam neki, hogy felhívom a saját mobiltelefonomról a Bécsben élő barátnőmet, akivel kapcsolatban álltam és meg volt beszélve, hogy nála töltöm az éjszakát.
Így is történt, 2011 07. 01. napon 18h 34-kor telefonáltam neki, s a barátnőm mondta, hogy 20 perc amíg odaér.
A rendőr úr kis idő múlva felszólított, hogy hívjam újból, mert ő nem ér rá ennyit várni, igyekezzünk.
Újból hívtam a barátnőmet, aki hamarosan megérkezett.
Bankkártyás fizetést nem fogadtak el, ki kellett mennie az automatához.
A 70 euro befizetése után udvariasabb hangra váltott, majd elbúcsúztunk. Később egy járókelő mesélte, hogy a közelmúltban a Schwedenplatzon zenészeket hallgatott, s amikor kiérkeztek a rendőrök a térre a zenészek védelmére kelt, végül bilincsben vitték el és a rendőrőrsön fizikálisan bántalmazták, a fején ütésnyomok látszottak.
Elérkezett a szombati nap, 2011 július 2. napja.
Kisétáltam a Karlsplatzra, feltűnt, hogy csak tangóharmonika szól ott szinte egész nap, mintha más zenésznek nem is lenne kedve ott játszani, ki tudja milyen okokból…
Ezután sétálni kezdtem a belvárosban, főleg a Karntner Strassen, gondoltam meghallgatom a helyi zenészeket, hogy legyen valami zenei élményben részem, de egyetlen zenés produkciót nem találtam, csak néma, mozdulatlan és beöltözött művészeket, amit nem értettem, hiszen az irodában azt mondták, hogy az összes fizetős, zenészeknek kiadott helyek már megteltek.
Átmentem a Mariahilfer Strasse-ra, ahol is a tájékoztató szerint azt írják a „Bereich zwischen Haus 2 und Kreuzung Getreidemarkt” területen lehet szabadon játszani. Egy ruhaüzlet bejáratánál megkérdeztem két személyt, hogy ez pontosan hol is van, elmagyarázták, de nagyon búsan és gondterhelten néztek rám, ami nem volt túl biztató.
Zenélés közben odajött hozzám egy fiatalember és megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy trombita, amit kicsit furcsállottam… majd kis idő elteltével távoztam a helyről.
Kora este odaérkeztem a Praterhez, mivel a tájékoztató szerint ott is lehet szabadon zenélni a megadott helyeken.
10 perc után rémülten rohantak oda hozzám, hogy azonnal hagyjam abba a zenélést, mert itt nem lehet. Mutattam nekik a tájékoztató füzetecskét, miszerint itt lehet.
Igen, igen, látják az információt, de azt mondták, hogy sem a Prater – Rondeau, sem a Prater – Gabor-Steiner-Weg – Johann-Fürst-Platz-Bereich vor dem Riesenradon nem lehet már kb. 4 éve zenélni.
Mondtam nekik, hogy az irodában kaptam előző nap a tájékoztatást, s akkor miért tüntetik fel ezeket a helyeket is a 14 nyelvű információs füzetben? Nagyon elgondolkodtam azon, hogy ha már a Vidámparknál sem lehet zenélni, ahová családok, gyerekek mennek szórakozni, akkor hol?
Szeretném, hogy felülvizsgálják az iroda tevékenységét, vezetőségét, s helyesbítsék a téves és nem egyértelmű információkat, mert úgy érzem Bécs jó híre, kultúrális élete és látogatottsága szenved ezzel csorbát.
Köszönettel, szeretettel:
B. M., trombita előadóművész
2011. április 11., hétfő
Bringások, achtung: "felfokozott rendőri ellenőrzés"
Bekeményít a jard, nem alaptalanul: a halálos bringás balestek egy részét a szabálytalankodó bringások okozzák. Több bringás, több baleset.
Három hetes rendőri keménykedés és szívatás. Illetve fújatás: minden megállított bringást megfújatnak, megszondáztatnak, valamint jól megnézegetik a bringáját. Műszaki állapot ellenőrzése, tartozékok:
1. első-hátsó lámpa (melyeknek FOLYAMATOSAN, villogás nélkül kell világítania!!!!! elavult KRESZ előírás, régebben nemigen létezett a jobban látható villogó üzemmmód),
2. csengő,
3. küllőprizmák (kerekenként 2).
A rendőr szimpi, bringával szállítja a csemetéjét, bringával jár dolgozni, de a hivatali bikkfanyelv merevségét nem tudja lelazulni :) "Megmondom őszintén, hogy én is nagy kerékpáros vagyok".
Komment:
A BringaTV-nek nyilatkozó rendőr viselésre ajánlja a városi bringásoknak a sisakot, noha a jelenlegi szabályozás ezt nem teszi kötelezővé (szerintem is hasznos viselet). Én még a sárga mellényt is ajánlom: aki ült már autóban, az tudja, hogy a hátsó lámpánál is hasznosabb láthatóság tekintetében. ÉS NE HALLGASSATOK ZENÉT BRINGÁZÁS KÖZBEN, az Isten szerelmére, mert a hallás életet menthet.
És kötelező lesz a szondáztatás, a rendőr szerint rászállnak a belvárosi bringásokra, mert "itt divat lett kerékpárral menni a szórakozóhelyekre". És továbbra is tilos a buszsávban való bringázás, a buszsáv melletti sávban kell haladni (halálközeli élmény, a kedves autós kollégák tülköléssel és leszorítással díjazzák a mutatványt).
Adataik szerint New Yorkban a baleset miatt ellátásra kerülő személyek 87 százaléka az erősebb nemhez tartozik, 96 százaléka 18 évesnél idősebb. A balesetet szenvedők 13 százalékánál kimutatták az alkohol hatását, öt százaléka pedig zenehallgatással "süketítette" magát a városi forgalomban.
Miközben New Yorkban a 13 évesnél fiatalabbaknak és a munka közben kerékpározóknak (pl. a futároknak) kötelező a sisak, a szabályok ellenére a balesetet szenvedő biciklizőknek csak 24 százaléka viselt fejvédőt. A baleset miatt kórházba kerülőknek 41 százaléka munka közben sérült meg, de csak minden harmadiknak a fején volt védőfelszerelés. A balesetnek csak 18 százaléka történt kijelölt kerékpárúton. A biciklizők 17 százaléka hirtelen kinyitott autóajtónak ütközött, vagyis az autóvezető figyelmetlensége kokozta a sérülést. A balesetek 35 százalékát taxik okozták." (Forrás: HVG http://hvg.hu/vilag/20101029_kerekparos_serulesek)
 |
| kerékpáros balesetek góchelyei a belvárosban (forrás: Mandala KFT) |
2010. május 29., szombat
Magyar-német barátságos
Barátságos labdarúgó-mérkőzés: magyar-német 0-3
2010. május 29.
A magyar labdarúgó-válogatott 3-0-ás vereséget szenvedett a június 11-én kezdődő dél-afrikai világbajnokságra készülő német csapattól barátságos mérkőzésen szombat este a Puskás Ferenc Stadionban. A vendégek az első félidőben Lukas Podolski büntetőjével szereztek vezetést, a fordulást követően pedig Mario Gomez, majd Cacau volt eredményes. Ez volt a két csapat történetének 50. mérkőzése, a németek 16. alkalommal diadalmaskodtak. (MTI)
2010. május 29.
A magyar labdarúgó-válogatott 3-0-ás vereséget szenvedett a június 11-én kezdődő dél-afrikai világbajnokságra készülő német csapattól barátságos mérkőzésen szombat este a Puskás Ferenc Stadionban. A vendégek az első félidőben Lukas Podolski büntetőjével szereztek vezetést, a fordulást követően pedig Mario Gomez, majd Cacau volt eredményes. Ez volt a két csapat történetének 50. mérkőzése, a németek 16. alkalommal diadalmaskodtak. (MTI)
2010. január 14., csütörtök
Rendőrtisztek avatása az Oroszlános Udvarban
.jpg)
Feltételezhetően kedves olvasóink is kerülik a rendőri társaságot és egyéb egzotikumokat. Tessék nézelődni, eljutottunk a rendőrtisztek beavatására, Önök helyett is..jpg)
Az Oroszlános udvar nevét a négy kőoroszlánról kapta, melyek a bejáratot őrzik. A két szigorú tekintetű, a közelítőt a belépéstől elrettenteni kívánó külső, illetve a belépőnek dühösen utána bömbölő két belső oroszlán Fadrusz János szobrászművész alkotása 1902-ből.A kapun áthaladva az udvar szürke kockaburkolatában világosabb kövekből kirakott sávok mutatják a feltárt, majd visszatemetett középkori palota falmaradványainak nyomvonalát.
A Budapesti Történeti Múzeum kapuját Senyei Károly Háború és Béke című allegorikus szoborcsoportja díszíti.
A 4300 m² alapterületű udvart a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár épülettömbje határolja. Megközelíthető a Palota útig gépkocsival, onnan az Országos Széchényi Könyvtáron keresztül lifttel, vagy a Szent György tér felől a Hunyadi udvaron át gyalogosan.
Alkonyatkor az udvar báli ruhát ölt, a pazar díszkivilágítás elvarázsolja a hatalmas teret, lenyűgözi az ide látogatókat.
Az Oroszlános udvar Budapest egyik legnagyobb, exkluzív kültéri rendezvényhelyszíne, amely méreteinek köszönhetően tökéletes környezetet biztosít 3000-4000 fős fesztiválok, koncertek, nagyszabású fogadások, bálok, vásárok megrendezésére. Az impozáns tér, az egyedülálló történelmi hangulat megalapozza a rendezvény sikerét. A terület kiválóan sátrazható, akár 2000 fős ültetett fogadás számára is alkalmas. (kulturinfó)
Kapcsolódó: a Raiffeisen bank óriásverme
2009. február 26., csütörtök
Rendőrszobor a Belvárosban: ki nem szereti a Mikulást?
.jpg)
"Ritka, mint a posztos rendőr"
(blogunk saját fejlesztésű közmondása)
Azt mondja ez a Bojár Iván András nevű Demszky-tanácsnok a Népszavában, hogy szerinte a XXI. század elején XIX. századi bronzszobrokat felállítani "retrográd" dolog. Fasztudja, van benne valami, de ellenpólusként ott a romos Gödör környékén levő szoborpark, az SZDSZ "szoborteljesítményével" egy külön posztban fogunk foglalkozni (Rajk László építészeti handabandájáról meg itt olvashat).
Az MSZMP Központi Bizotságának javaslatára 2007-ben a Magyar Gyurcsányi Állami Független Nácimentesített Televízió a Sajnálatos Októberi Események után az MSZMP Központi Bizotságának megrendelésére, a rendőrség imázsának javításának céljából Tűzvonalban címmel szappanoperát indított a tévénézők szórakoztatására. Ettől még nem esett ki a sör a szánkból.
Viszont.
.jpg)
2008. október 20-án Rogán Antal kerületi polgármester és Bencze József országos rendőr-főkapitány közösen "Rendőr" szobrot avatott a Belvárosban, a Zrínyi és az Október 6. u. sarkán. Na, ettől viszont igen el is neveztük Rogánt "Rendőrökkel táncolónak" meg "Kétkapus Focistának".
Deaztán! Megnéztük. Ésláttukhogy. Hogy ez egy nácista rendőr :D
A k.u.k. és Horthy-korszak posztos közrendőre nyilvánvalóan nem Pártunk és Államunk vezetőinek segge védelmezésében hatalmas érdemeket szerző Rebisznek állít emléket (hm, ennek a sheriffnek azonosító száma van, elől, a csatján, nem a sisakja hátsó részén), hanem régebbi elnyomóknak. De a turisták látványosan szeretik, biztonságot sugároz és ez a lényeg egy belvárosban :D. Illyés Andráspszichológus szobrászművész szimpatikus macit rendőrt alkotott, akiről elhihető, hogy alapvető feladata a mi rosszfiúktól való megvédelmezésünk.
Ajánlott irodalom: reakcio.hu (csúnya köpködös/künikus), Népszava (hozzák a várhatót a Kapolyi-fiúk), ELTE online (okostojás), polgárinfó, zsaru.hu (boldogan rejszolós), kaposest
kapcsolódó: a csendőrség (wikipédia), az oktogoni csata a békebeli időkből (mikor pisztolyokkal és vasbotokkal felfegyverezve várták a k.u.k. rendőröket a tüntetők)
Azt mondja ez a Bojár Iván András nevű Demszky-tanácsnok a Népszavában, hogy szerinte a XXI. század elején XIX. századi bronzszobrokat felállítani "retrográd" dolog. Fasztudja, van benne valami, de ellenpólusként ott a romos Gödör környékén levő szoborpark, az SZDSZ "szoborteljesítményével" egy külön posztban fogunk foglalkozni (Rajk László építészeti handabandájáról meg itt olvashat). Viszont.
2008. október 20-án Rogán Antal kerületi polgármester és Bencze József országos rendőr-főkapitány közösen "Rendőr" szobrot avatott a Belvárosban, a Zrínyi és az Október 6. u. sarkán. Na, ettől viszont igen Deaztán! Megnéztük. Ésláttukhogy. Hogy ez egy nácista rendőr :D
A k.u.k. és Horthy-korszak posztos közrendőre nyilvánvalóan nem Pártunk és Államunk vezetőinek segge védelmezésében hatalmas érdemeket szerző Rebisznek állít emléket (hm, ennek a sheriffnek azonosító száma van, elől, a csatján, nem a sisakja hátsó részén), hanem régebbi elnyomóknak. De a turisták látványosan szeretik, biztonságot sugároz és ez a lényeg egy belvárosban :D. Illyés András
Ajánlott irodalom: reakcio.hu (csúnya köpködös/künikus), Népszava (hozzák a várhatót a Kapolyi-fiúk), ELTE online (okostojás), polgárinfó, zsaru.hu (boldogan rejszolós), kaposest
kapcsolódó: a csendőrség (wikipédia), az oktogoni csata a békebeli időkből (mikor pisztolyokkal és vasbotokkal felfegyverezve várták a k.u.k. rendőröket a tüntetők)
Körbefotózott kedvenceink: Szitakötők, Rollerező, A Szent István park és szobrai, Turul, Letört fejű Kiskirálylány, Zamenhof, Főnix,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)