Szexi katona, de hol?

Ha az MSZP Szanyi elvtárs delíriumos látomásában lehet szexi párt, akkor itt egy szexi pártkatona, lehet Lamperth Mónikára bukkakézni, esetleg Lendvai elvtársnő bedobja magát az elvtársi közösbe, for a higher cause.

sexy nazi statue in Budapest?

Hát nem édi?

(fotó báj Dö Rudiking Istenháj Seggrepacsi)

matula.hu:

szexi Budapest

hazád
A test vasmarokkal kiadott parancsa
Homoki-Szabó Attila - Egy sorsdöntõ délután története, amely fellebbenti a fátylat a belügyminiszter-asszony Gyurcsány-kormányban való maradásának rejtett körülményeirõl. Szex és politika!


Mónika maradt az, aki volt. Önmaga tudott maradni. Majdnem elveszett, majdnem elveszejtették. Mégis, volt benne valami titok a mélyében, valami ösztönös varázs, ami nem engedte eltûnni a történelem süllyesztõjében. Mennyi bátor fecskendõs tûzoltó, gumibotját sóváran forgató rendõr és pecsétjével puhákat nyomkodó önkormányzati tisztviselõ könnyebbült meg aznap, amikor Mónika úgy ment el vagy tucatszor, hogy velük maradhatott.


"Baja, Baja, havibaja van a Mónikának" - jutott eszébe a nõnek, hogy mivel csúfolták a szomszéd srácok Bácsbokodon, amikor hazament a bajai gimnáziumi kollégiumból. Csak mert ostoba szobatársnõje egyszer elmondta, hogy a Móninak éjszaka jött meg, és hajnalban lopódzott volna ki lepedõt mosni, de meglátták. Lenézte, de izgatta is akkor ez a vad szilajság, ez az agresszív férfi-attitûd, mely a serdülõ herék tesztoszteronjából eredt. A vörös szín azóta is furcsa izgalmat ígér. A szégyen és a vad nõi ösztönök dúló rohamát.


A minisztérium, az más. Ott Mónika legalább annyira volt férfi, mint nõ. Bement, elvégezte a munkáját. Értekezlet, aktíva, hivatalos látogatás, avatás, ünnepség, zászló fel - zászló le, vigyázz és taps. Ásványvíz a terített fehér abroszon, mikrofonok. Sok-sok mikrofon. Hosszú állványon álló, vagy csak úgy a kézben tartható, hol érzékeny (hogy csak arra fordítja fejét az ember, és már üvöltenek), hol pedig makacs (hogy egészen közel kell tenni az ajkakhoz, hogy végre hang fakadjon). Egyszer esõben, egy határõrvédelmi bemutatón meg is csípte az egyik ilyen egy kicsinyt. Rossz volt a földelés.

sexy Budapest

Eszébe jutott Mónikának az a régi, szégyenteli csúfolódás, meg hogy elmúlt az a baj is. Megmutatta, hogy nõiessége nem szégyen. Hogy a csupatitok érzékeny nõiség erõ is lehet. Amikor udvarolni kezdtek neki, bizony nem merték csúfolni. Amikor szolgálati gépjármû repítette haza, nagy elfoglaltságába röpke szabadságot lopva, akkor már irigykedtek rá. Amikor megnyerte a sodrófa-hajító versenyt, az asszonyok is tisztelni és félni kezdték.


Mónika tudta, hogy fúrják. Az újság már az utódja nevét is kiszerkesztette. Tudta, hogy elvesztheti aznap a belügyi tárcát, a "rendõrbukszát", ahogy sógora ízetlenkedett nem egy családi ebéden, néhány pohár finom vörös után. Mónika tudta, hogy õ nõ is. A veszély, az egzisztenciális veszély, az felkavarta. Õsi, rejtett ösztönök súgtak már lelkének.


Alsó ajkára óvatosan ráharapott, ahogy belépett az irodaházba. A neonok rideg csövei hosszan izzottak felette. Gondolt egyet, és lekapta kényelmetlen cipõjét. Nejlonharisnyája hamar feltöltõdött a linóleum koszos mûanyagán. Szikrázott minden lépése. Ahogy a megbeszélés szobája felé igyekezett, egyre gyorsabban kalapált a szíve. Azt akarta, hogy minél hamarabb bent legyen.


Szervusz Mónika, fogadta Hiller Pista, aki nem tudta megállni, hogy szemei le ne szaladjanak a nõ testén. Vidáman konstatálta ruházata ordítva árulkodó hiányosságát. Nem volt rajta cipõ. Vörös körömlakkja lábujja hegyén sötét tónusban áttündökölt a mûszálakon. Tudta, hogy most nem csak elvtársként és vetélytársként néznek rá. Õ nõ volt, aki valami bizsergést lopott a szobába. Az õ szeme is lefutott, de csak óvatosan. Így sem tudta nem észrevenni - vagy csak képzelte? Nem mert még egyszer visszapillantani - hogy Pista nadrágja mintha messzebb állna a sliccgombtól, mint az várható volt. Mintha kis háromszögletû sátrat hordott volna ott, olyat, mint amiben Zakopánéban laktak, a csere-építõtáborban, a bajaiakkal.

"Mónika, örülök, hogy itt vagy. Fontos dolgot kell megb..." - kezdett mondókájába Hiller Pista, amikor hirtelen elhallgatott. Mónika harisnyáján ugyanis hirtelen leszaladt egy szem. Belsõ combja közepén pattant el a szál, ahogy egy reggelibõl maradt pogácsa morzsáit igyekezett óvatosan lesöpörni az asszony, de kemény vörös körme hegyével megsértette a feszülõ anyagot. Mónikát elöntötte a pír, mint amikor a szomszéd srácok csúfolták. Akkor majd elsüllyedt szégyenében, de most erõsebbnek érezte magát a tapasztalatok testébe égetett jeleitõl felvértezve.


Ahogy a szem leszaladt, elefántcsontbõre áttetszett az anyagon. Pista nem tudta megállni, és csak nézett lefele. A kormányjelölõ-bizottság mindjárt érkezik, gondolta, de már nem bírt csak az ülésre gondolni. Amíg Pista nézte, hol állapodik meg Mónika lábfejénél a frissen kifeslett szakadás, a nõ is lenézett. Csak nézte a sátorozó dudort, ami mintha megmozdult volna néhány töredékmásodpercre, mintha valami hatalmas oroszlán feszülne a rabságát jelentõ cirkuszi sátor erõs ponyvájának, a kitörést keresve kétségbeesett vad dühében.


Pista közelebb lépett. Mónika zavartam beletúrt a retiküljébe. Egyre mélyebben tûnt el kézfeje a fekete bõrbõl készült falak között. Végre megtalálta azt, amit keresett. Kivette a kezét a minden nõi apróságot elnyelõ nyílásból, és ujjai között ott csillogott a kis tégely körömlakk.


"Meg kell... állítani valahogy ezt..." - mondta zavartan, miközben remegett a gondolattól, hogy most e férfi elõtt kell intim, nõi mozdulatokat tennie. Egy férfi elõtt, aki azért jött el ilyen korán a bizottsági ülésre, hogy végigélvezhesse, ahogy elküldik és megalázzák.

Ügyes ujjaival néhányat csavart a lakkos kupakon. Ahogy kinyitotta, egy pillanatra elbódult annak erõs illatától. Ezzel mintha csak benzint öntött volna a testében lobogó tûzre, mely attól kapott lángra, hogy õt ma elküldik vagy marasztalják, de férfiak döntenek felette. Zavartan feltette a lábát az egyik székre. Térde mintha egy pillanatra érintette volna Pista nadrágjának szélét. Elõrehajolt és lakkozni kezdte a hasadék végét. Ez volt most a legérzékenyebb pontja a harisnyának. Jó alaposan benedvesítette a mámorító aromájú folyadékkal.


"Azt hiszem most már megállt" - mondta Mónika. "Igen, határozottan úgy tûnik, hogy áll..." - válaszolta Pista, kicsit magára is gondolva ezzel a kétértelmû mondattal. "Szerinted azért levegyem?" - fordult Pista felé. "A harisnyát?" "Olyan édesen mondod az s betût." "Nagyon akarom." "Mondd még olyan édesen, hogy harisnya."


"Harisnya. Harisnya... Harisnya! Harisnya! Harisnya! Harisnya!" - kiabált már-már az édes önkívület bódító fejvesztettségében Pista, amikor elõtûnt Mónika selyem bugyija. Hófehéren csúszott el rajta a neon izzó fénye. Mintha a két láb összeforradásánál egy apró, kicsit sötétebb foltot látott volna Pista, de nem mert volna rá miniszteri esküt tenni.


"Isten engem most segéljen." - mondta magában, és kiszabadította az oroszlánt nehéz ponyvája mögül. Hiller Pista elvesztette az önuralmát, hirtelen fényévekre volt a Római Magyar Akadémiától, a Hollandiai Magyar Napoktól, a helytörténeti múzeumoktól, a Balassi-vándorkiállítástól. Egyetlen dolog járt az eszében, miközben hirtelen gondolattól vezérelve húzogatni kezdte elõbõrét a Köztársaság téri székház ötödik emeleti, 529-es tárgyalójában! Úgy érezte, hogy még sohasem volt ekkora benne a vágy, még soha nem öltött testet ilyen acélosan a test vasmarokkal kiadott parancsa!


Hirtelen megállapodott Mónika tekintete egy könyv gerincén, Horn Gyula: Cölöpök címû munkáján. Rögtön Bolgár György jutott eszébe, aki úgy baszik, mint egy cölöpverõ. Mindenrõl már csak "az" jutott eszébe. A folt a selyemalsónemû közepén terjedni kezdett, mint azon a mámorító éjszakán a vörös szín az ország térképén, amikor a megyéken megállíthatatlanul söpört végig a vágy a szocialista képviselõtestületek iránt. Akarta érezni Pista férfiasságát, azt akarta, hogy az erektõl büszke makk betöltse levegõért kapkodó szájüregét. És megkapta, amit akart. Az imént még morzsáért kapó ujjai ismét kényszert éreztek, hogy cselekedjenek. Lassan végighúzta õket a bugyin, és dörzsölõdésbe kezdtek.


"Jön, jön, jön, a ... Baja..." - lihegte Pista döbbent arccal, meglátva a leváltásra ítélt államtitkár beesett arcvonásait. Mónikának azonban errõl eszébe jutott a középiskolai kollégium, a csúfolódások, és innen a megalázás, hogy ma itt õt leválthatják. A kétségbeesés azonban feltüzelte a vágyát, hirtelen egészen mélyen magába vette a kultusztárgyat, a szerszámot, amely mintha csak csúfolódna fájdalmas helyzetén, teleköpte a torkát. Mónika riadtan fordult vissza, sós ízû nyúlós nyálat cseppentve hosszú szálon, ziháló mellkasára.


Baja Ferenc nem tétovázott. Csiklandós bajszát Mónika vágytól iszamos vulvájához tapasztotta, és mint a kiscica a tejet egy elkóborolt fárasztó éjszaka után, úgy lefetyelte a nõi altestet. Mónika, mint mindent megbocsátó gazdasszony, babusgató határozottsággal ragadta meg a szorgosan dolgozó fejecskét, és szorította magához. Három hullámban öntötte el a kéj, megfeszült és zihált, majd hirtelen ellökte magától a ragacsossá vált bajszot.


Ekkor lépett be az, aki miatt ma oly zavartan ébredt. Az új gazda, aki kiakolbólítani készül õt. A másik Feri.


"Nos, akkor ne tétovázzunk!" - mondta a frissen érkezett, határozott férfi. Hirtelen megragadta Mónikát, a tárgyalóasztalra döntötte, és mire a nõ felmérhette volna végtelenül kiszolgáltatott helyzetét, a fenekében érezte azt, akit korábban a háta közepébe sem kívánt. A borzongás végigfutott rajta, de tehetetlen volt. Hiába nyitotta volna száját panaszra, mert artikulált hang helyett csak dünnyögõ foszlányok remegtették meg a vibráló levegõt: Botka Laci ki tudja honnan elõkerülve térdelt az asztalon, és férfiasságát a szájába nyomta. Laci és Feri egyszerre sültek el, két irányból fröcskölve a miniszter asszony mohó testébe. Tudta, hogy innen már nincs visszaút. Tovább kormányozhat.

Szarral festett graffitik a gettóban

Budapest Heroin

Van, aki vérrel, és van, aki szarral.
Ez az a környék, ahova az a műmájer Majka sem mert eljönni forgatni. Biztonságosabb volt a káposztásmegyeri lakótelepen reppelgetni az itteni gettóról.

Az őrület háza, House of Pain and Madness, félelem, félelem, fecskendők, fecskendők, eldobott gumióvszerek egy szétrohadt franciaágyra terített kartondobozon, és szar, szar, szar a falakon, ajtón, ablakon. Ez az a hely, ahol tán Rozz Williams és David Lynch is otthonosan érezné magát. A Diószeghy Sámuel utcában jártunk, oszt néztük ezeket a szívderítő, szarral festett graffitiket, erősen modern művészeti megközelítésben. A főtéma Románia térképe, úgyhogy szerény blogunk nemzetközi bonyodalmakat vár, román külügy magyar nagykövetet berendel, oszt nagykövet izzadtan  hablatyol. Azonban és szerintünk a festék anyagát leszámítva itt senkinek a nemzeti izéje, érzülete nem sérülhet bántódással, az ismeretlen, de nagyon meghibbant művész csupán nosztalgiázott, honvágyott. Van, aki vérrel, és van, aki szarral. Szükség törvény bont, alkotni pedig kell, éljen a művészi önkifejezés. Ráadásul pc módon kisMagyarország térképét is megfestette, úgyhogy már két szaros országtérképünk is van.

Az egyik ilyen sötét helyen úgy hatolt belém a hirtelen félelem, mintha a mélységnek valamely finom és testetlen kisugárzása nyelte volna el a lelkemet; de a sötétség túlságosan áthatolhatatlan volt ahhoz, hogy érzékeljem rémületem forrását. (Lovecraft)

Magyarország térképe szarral megfestve

Románia térképe szarral

1747-ben a tisztelendő Aijah Hoadley atya, aki újonnan érkezett Dunwich városka kongregációs templomába, emlékezetes szentbeszédet mondott, amelyben a sátánnak és fattyainak közelségére hívta fel a figyelmet e szavakkal:

„Be kell ismernünk, hogy eme szentséggyalázatok, aminők egész seregnyi pokolbéli démon művire vallanak, túl hétköznapi dolgok ahhoz, hogysem hallgathassunk róluk. Azazel, Buzrael, Belzebub és Bellal hangját többek hallották fentről fölhangozni, oly hites tanúk, kik ma is élnek. Én magam alig két hete tisztán hallottam a sátáni erők munkálkodásának neszeit a házam mögötti domb felől, honnét kerepléc, dohogás, nyögés, vonítás és sziszegés hangozott, aminőt a földnek lényei hallatni nem képesek, s mik bizonnyal ama barlangokból szóltak, mikre rá halandó csak fekete mágia segedelmével bukkanhat, s miknek titkát még csak az ördög fejtheti!” (Lovecraft)

S egy kellemes parthoz közeledtünk, melynek virágai vidáman nyíltak és a szivárvány minden színében pompáztak, és amerre csak néztünk, gyönyörű erdők és világos ligetek zöldelltek a delelő nap alatt. A messzi fák közül énekszó és dallam összhangja tört elő, és jóízű kacagást hallottam, és türelmetlenségemben sürgettem az evezősöket, hogy mielőbb a partra érjünk. És a szakállas ember nem szólt, csak figyelt, ahogy egyre közelebb értünk a liliomokkal benőtt parthoz. Hirtelen a szél oly illatot hozott a virágos ligetek felől, melybe beleborzongtam. A szél erősödött, és a levegő megtelt a pestis sújtotta városok és fedetlen temetők halott csont-szagával. És ahogy eszeveszetten tovasiklottunk ettől az átkozott parttól, a szakállas ember is megszólalt végre, mondván: — Ez Xura, a Meg Nem Ízlelt Örömök Földje. (Lovecraft)

Heroin a grundon

Hirtelen nekem is megnőtt a látásom. A fény és az árnyék zűrzavarából kiemelkedett egy kép, amely elmosódott voltában is tartalmazta az összefüggés és a tartósság elemeit. Valahogy ismerősnek tűnt, mert a szokatlan része úgy vetült rá a megszokott földi jelenetre, ahogy a film a színház festett függönyére. Láttam a padlástérben a laboratóriumot, az elektromos masinát és velem szemben Tillinghast visszatetsző alakját; ám abban a térben, amelyet nem foglaltak el ismerős tárgyak, egy hüvelyknyi terület sem volt üres. Leírhatatlan élő és egyéb formák elegyedtek undorító kavargásban, és minden ismert dolog idegen, ismeretlen entitások egész világaival volt szomszédságban. Valamint úgy tűnt, hogy az ismert tárgyak belépnek az ismeretlenek összetevői közé és fordítva. Az élők főleg koromsötét, kocsonyás szörnyek voltak, amelyek petyhüdten rázkódtak a gépezet vibrálásának ütemére. Undorító bőségben hemzsegtek, és én rémülten láttam, hogy egymáson olvadnak; félfolyós voltukban képesek voltak áthatolni egymáson és mindenen, amit mi szilárdnak hiszünk. Egy pillanatra sem álltak meg, örökké hullámzottak, mintha valami rosszindulatú céljuk lenne. Néha mintha fölfalták volna egymást, a támadó rávetette magát áldozatára, mire az nyomban eltűnt. Borzongva gondoltam el, hogy most már tudom, mi tüntette el a szerencsétlen szolgákat, és nem tudtam kitörölni agyamból ezeket a lényeket, miközben igyekeztem más dolgokat is megfigyelni az újonnan feltárult világban, . amely láthatatlanul körülvesz minket. (Lovecraft)

I have harnessed the shadows
that stride from world to world
to sow death and madness... (Lovecraft)
(nagyobb változatú kép)

Itt a Christian Death énekese is boldogan lőné a heroint... tehát következzés a Pig, Rozz Williams és Nico B. kamusnuff filmje. Rettegjünk együtt az őrület ketrecében.


Második része a filmnek, leheletnyivel durvább belezés.

...a rémület lengett sötéten mindenfelé, amerre néztem...

(nagyobb verzió)

szarral festett önarckép

Christian Death: Beleivers of the Unpure:

I recall that the people went about with pale and worried faces, and whispered warnings and prophecies which no one dared consciously repeat or acknowledge to himself that he had heard. A sense of monstrous guilt was upon the land, and out of the abysses between the stars swept chill currents that made men shiver in dark and lonely places.
H.P. Lovecraft
"Nyarlathotep"
(nagyobb kép)

borzongás, beteges, baljós, rémálom, rémületes, émelyítő, furcsa, ijesztő, tébolyult, fenyegetés, sűrített félelem, bizarr, különös, lidércálom, eszeveszett látomások, rettegés, furcsa, hibbant, rémítő, vérfagyastás, szörnyű, összeomlás, őrület, egyre vadabb, durvul, fölzaklat, fura, iszonyatteli, sötét világ, ocsmány, iszony, förtelmes, döbbenetes, hihetetlen

Románia és Moldávia falra kent térképe
2010-2008 november 15
1957, 1973, 1981, rejtélyes számok,
számmisztikusok előre
(nagyobb kép)

(nagyobb kép)

Novenber november helyett, valszeg nem a magyar volt az elkövető. A témaválasztás is auslandert sejtet.

nász a szarral bekent falu szobában

szex and szar and heroin

„A Pokol egy hely a tagadás szívében;
Ott megterem minden, mi pusztulásra vár,
Van Semmi kertje és tátongó Űr-tavak,
Hol kóborlunk szüntelen zarándok-éjben
Az egyetlen valóért esdekelve.”
W. B. Yeats Homokóra (Fordította: Turczi István)

Összes kép: itt
Kapcsolódó: a néhai BKV telep a Diószeghy Sámuel utcában