Programajánló: Baglyas Erika: Bunker

"lássa Harangozó elvtárs"

‎"Évtizedeken keresztül a legszorosabb munkakapcsolatban volt Aczél Györggyel, akinek heti rendszerességgel foglalta össze az értelmiségről érkező besúgói jelentéseket. Az 1960-as évek második felétől szinte minden jelentősebb belügyi iraton látható 'lássa Harangozó e[lv]t[árs]'." 

Részlet Harangozó Szilveszter életrajzból in. Tabajdi Gábor, Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt / A pártállam és a belügy, A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990, Corvina - 1956-os Intézet, 228. o

(Baglyas Erika blogja)

Baglyas Erika: A nő testén lovagol
Fiús lányoknak is jár virág (2003)
(tűsarok)

megnyitó: 2012. április 13. 20:00
megnyitja: Ungváry Krisztián történész

Dovin Galéria
Galamb utca 6., Budapest, Hungary, 1052

____

Lát téged, tud rólad. Ki? A Hatalom. A megfigyelés biztos tudatában sétálsz, várakozol, élsz, talán keresed a ki- és bejáratot, mígnem rájössz: te vagy a megfigyelt és a megfigyelő is. Kollaborálsz. Te és a Hatalom egy dologban közösek vagytok: Ő elrejtettsége következtében hallgat, te jelenvaló léted ellenére, és a hatalommal való együttműködésed miatt. Mindketten hallgattok, „a harag és a kimagyarázás játékából” áll össze életed. Téged installáltak, a hallgatásod került kiállításra. A csend, az elfojtással „szomszédos élet”. 


Baglyas Erika installációja egy emlékezeti „esemény”; bent a térben éppúgy zajlanak a folyamatok, mint bennünk. A kezdeti csend után ugyanis pillanatok alatt alakul át intenzív térré a bunker és „környéke”. Először a kamerák és a megfigyeltség következtében még fegyelmezzük magunkat. Elfogadjuk a státuszt, amelyet a Hatalom (a kamera) kijelöl számunkra, belemegyünk a játékba. Ennek felismerésével azonban zsúfolttá lesz minden. El nem mondható szavakkal és el nem követhető tettekkel, hiánnyal telik meg a kiállítótér. 


Baglyast reakciónk, a Másik érdekli. Jelen installációja zárt világa ellenére is a kíváncsiság, a megismerni akarás nyelvét teremti meg. A kíváncsiság nem funkcionális; itt úgy kérdez valaki, ahogyan mi is kérdeznénk: meddig hallgatunk? – kérdezik a kamerák is. Meddig nézzük magunkat, mások – a Hatalom és a technika – által láttatva? Belátjuk-e, hogy a múlt jelenbeli folytonossága a szavakat, a hallgatás megtörését kívánja? Meddig akarunk úgy emlékezni, ahogyan a Hatalom emlékezik? Készek vagyunk-e eseménnyé, beszéddé tenni a kiszolgáltatottságunkat, a nem-emlékezésünket, megfigyelt és megfigyelő pozíciónkat? Képesek vagyunk-e a történeti múlt által a jelen feldolgozására?

Baglyas Erika: A nő testén lovagol
Képzeleted megtévesztett engem
(tűsarok)

Baglyas installációja nem csak a közös közelmúltunk, a Kádár-rendszer, Harangozó Szilveszter és az állambiztonság tevékenységének installációba foglalt értelmezése, hanem egyben lelki nyomok sokasága is. Saját, nem látható, mégis tapintható sérelmeinktől juthatunk el az emlékezésre való képtelenség társadalmi rítusaival való szakításig. Szemben a politikailag motivált percnyi múlt-feldolgozások leegyszerűsítéseivel Baglyas Erika nem bűntudatra késztet, nem dramatizálja az elfojtás évtizedes kényelmi helyzetét, hanem a megfigyelők és a megfigyeltek politikai közösségét hozza létre. Egyek voltunk ugyanis a megfigyelésben és a megfigyeltségben. A jelen folytatására egyetlen esélyünk ezen egyszemélyes „szövetségek” felismerése lehet. Szakítás a kamera-emlékezettel és a hallgatással, hogy a nyelv és a párbeszéd általi múlt- és jelenteremtés „intézményesítése” vegye kezdetét. Hiszen közelmúltunk nem énidegen, hanem a besúgott, a besúgó, „a segítők, […] és a közönyös kívülállók, a be nem avatkozó »harmadikok«” emlékezetéből és elbeszéléséből áll össze – akárcsak a jelen. 


Ezt lássa inkább Harangozó elvtárs.




Böcskei Balázs politológus

(facebook event)

A szavak kényszerítenek –
Belőlem még lehet bárki, 2003, fotó
(tűsarok)

Szoktak Önök lyukat fúrni a lelkiismeretükbe?



A társadalmi felelősségvállalás kényelmetlen kérdésével a kortárs magyar képzőművészet ritkán foglalkozik nyílt platformokon. A kortársakra többnyire az apolitikus művészeti magatartás jellemző, azonban a direkt politikai állásfoglalás mellett léteznek olyan művek, amelyek kritikát fogalmaznak meg, és rejtett üzenetként az egyéni felelősség, a lelkiismeret (köz)ügye bújik meg az egyéb művészeti tartalmak közvetítése mellett. A viszonylag szűk réteget megcélzó kortárs képzőművészeti alkotások is üzennek, és bár nem tarthatnak számot a silány (köz)ízlés markáns deformálására, arról nem mondanak le, hogy kérdéseikkel állást foglaljanak. (Műút)

Vágó Szabolcs kiállítása a Telepen. Telepben.

Olyan képet/képeket akartam létrehozni, amelyek hely-specifikusan, csak és kizárólag ide készülnek. Azt az érzetet akartam kelteni, hogy a képeim „talán” nincsenek is itt. Itt vannak, de az anyagukból adódóan szerves részei a falnak, a helynek. Elgondolkoztam azon, hogy milyen a viszonyom a képpel, amit kirakok. Mert nem én festem, nem én találom ki se a színeit, sem a formáit, sem azt, amit ábrázol. Mert a falat akarom kiterjeszteni a térbe, hogy a síkjából kilépve, megtartva saját tulajdonságait, önálló műtárggyá váljon. Én általam, de a saját tulajdonságait megtartva. Nem elfedni akartam a falat, a kiállító teret egy saját gondolattal, hanem a gondolataim által kiterjeszteni azt. Őt, magát.

Ezen koncepció alapján készült Vágó Szabolcs Telep-es kiállítása is.
A megnyitó 2010.08.06-án 20:30-kor kezdődik.

A kiállítást megnyitja Csontó Lajos képzőművész, zenél nemdj, vizuális élményért pedig a Rakéta Csoport felel.


Vagyok aki vagyok, születtem 1981-ben, azóta élek.
2001-től Egerben kezdtem el a művészettel foglalkozni. Ezt annak köszönthettem, hogy felvettek az Eszterházy Károly Főiskolára, ahonnan csak 6 év után engedtek el könnybe lábadt szemekkel, melyek bizonyára örömkönnyek voltak. Én mestereim elszántságát - hogy belém itassák a művészet eszenciáját - egy OTDK-s második helyezéssel nem tudtam meghálálni, ezért két év múlva megnyertem azt. Azóta megszálták elmém a kínai festmények, az "egyszínű" képek és a beton öntvények... Még élek. (nodance.hu)

Nem akarnak csajozni.

Beauty N ‘darkness’

Lebegő gipszőrület.

Ide még visszatérünk, asszem. Drága sör, de jó nők, palesztinnak álcázva.

Úúúúúúúúúúúúúúúú.

Ők sem akartak riporterünkkel dugni

Szerkesztőségünk büszkesége, Shállálálá Regenkurt a második üveg bor elfogyasztása után elunta a Gödör nyújtotta felszínes örömöket és a zuhogó esőben eltekert a Gozsdu kaszárnyabeli Telep művészkocsmába, állítása szerint művészpinákat dugni. Útközben vásárolt a célra még egy flaska bort ("jól leitatom előtte őket, nagyapám is mindig így csajozott""), oszt másnap csak a fotók alapján tudta rekonstruálni az eseményeket.

Vágó Szabolcs kiállításmegnyitójáról a fentebb vázolt okok miatt bővebben nem tudunk beszámolni, tekintse meg képeinket, el lehet menni Szlovákiába, Gyurcsány mondjon le. És azt tudtátok, hogy Robert Oppenheimer tehenésznek csapott fel, miután az amerikai kormány szemében kommunistagyanúsként kegyvesztett lett és nem kapott fizikusként állást?

cím: Helyszín: Gozsdu Udvar, "E" udvar (7 db. van ugyanis)
Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között

Ajánlott Bejegyzésünk: Telep a Gozsdu Udvarban
telep.godot.hu/
telep2010.wordpress.com/
twitter.com/telep2010
Telep a fészbúkkon