Mindeközben Zuglóban

Akárcsak a szexnek, a konzumizmusnak is megvannak a segédeszközei. Ott van, ni, egy bevásárlókocsi: valaki ellopta a jelképet, de aztán lemondott a birtoklásáról.

Ha nincs jobb elfoglaltsága, mérje meg Ön  is az ökologiai lábnyomát.

"Fogyasztói társadalom egy olyan társadalom, ahol az egyre növekvő számú árucikkek és szolgáltatások birtoklása és használata az elsődleges kulturális törekvés, ez az egyéni boldogsághoz, társadalmi státuszhoz és nemzeti sikerességhez vezető legbiztosabb út."

"Egy fogyasztói társadalomban a szocioökonomikus élet középpontjában az új fogyasztói javak előállítása és az irántuk érzett vágy áll. Az egyén önértékelése és társadalmi megbecsültsége nagyban függ fogyasztásának a társadalom más tagjaihoz viszonyított mértékétől. "

"A konzumerizmus annak elfogadása, hogy a fogyasztás az önfejlesztés, önkiteljesítés, önmegvalósítás fő útja."

"A fogyasztói társadalomban az egyén identitása elsősorban ahhoz kötődik, hogy mit fogyaszt, szemben egy termelő társadalommal, ahol ahhoz, hogy mit termel."  (wiki)

 
inda:

youtube:

további videóink

A nagyvárosokat elborító szemét jellege és összetétele alig különbözik a szegénynegyedekben és a belső kerületekben. Némi túlzással élve, a fogyasztás demokráciája közelíti a társadalmi rétegeket, de csak is abban az értelemben, hogy mindenki ugyanazoktól az olcsó, eldobható, hamar avuló termékektől szenved. A Coca Cola, a hot dog, a hamburger, a villanykörték, a dobozok, műanyag palackok, a rövid élettartamú tartósnak mondott fogyasztási cikkek, a köztéri és a médiumokból sugárzott reklámok ugyanúgy érintik a középosztályt, mint az alsó rétegeket. A szennyezés elől, ahogyan a vizuális környezetszennyezés elől már nincs hova dezertálni. A környezetvédő mozgalmak protestálása hol hangosabb, hol elhalkul, de nem tud mit kezdeni azzal, hogy a tárgyak működését a saját életünkkel kapcsoljuk össze, s szinte szeretjük, hogy nem tartanak örökké. A tárgyak működését úgy éljük át, mint a „saját” működésünket; önmagunkat vetítjük bele ebbe a hatékonyságba, még akkor is, ha ez abszurd. „De nem szabad megengedni, hogy a tárgy kivonja magát a múlékonyság és a divat alól! (…) Mert nem szabad megengedni, hogy a tárgy kivonja magát a halál alól!” (Baudrillard 1987 [1968]: 172). Baudrillard a sorozatban készülő tárgyak ún. „megszervezett törékenységéről” beszél, amely napjainkban a ritkaság értékének helyére lép. „A tárgy fogyatékosságát mindig kétértelműen fogadjuk. „Próbáljunk meg elképzelni egy tévedhetetlen, csalhatatlan tárgyat, és azt, milyen kiábrándító lenne (…), a tévedhetetlenség végül mindig szorongást vált ki” (uo. 156).

Amikor saját korunkról beszélünk, akár „szemétkultúraként” is nevezhetjük. A szemétkultúrának, vagy „trash”-kultúrának van egy másik jelentése is – túl a giccsen, az ósdin, az eldobhatón és a divatjamúlton, a közterületeket elborító reklámokon és a falfirkákon (ezek voltaképpen mind materiális megnyilvánulásait jelentik). A másik értelme egy életmód, amely tárgyi kultúrával és ízlésvilággal is párosul természetesen, ami a fenti értelemmel teremti meg a white trash kapcsolatát. Az amerikai alsó középosztálytól lefelé terül el a white trash birodalma. Elméleti értelemben ez nem jelent mást, mint egy tágabban meghúzott szemétkultúra fogalmát; a köznapi, vagy közönségesen ízléstelen konzumkultúrát, mely az alsó társadalmi rétegek kultúrája.[1] A szemétnek ez a társadalmi értelme voltaképpen helykijelölő funkcióval is bír. A kulturális szemét fogyasztóit értjük alatta, akik a művelt középosztály alatt foglalnak helyet a társadalomban. Az ízléstelenség kultúrája nem csak a fehér amerikaiak bizonyos csoportjaira vonatkozik. A szegénység létrehoz egy „hordalék kultúrát” aminek következtében a graffiti szellemében számos brut (art) szobor jelenik meg a köztereken. A portoricóiak egész labirintusokat, lugasokat és pihenőket alakítottak ki guberált tárgyakból (Halász 2007: 9).

Gáspár Gabriella

Alkesz Világrekord készül Budapesten: 24 óra alatt 250+ kocsma

A kocsmablog (kocsma.blog.hu), minden kocsmatöltelék megkerülhetetlen internetes szakkönyve, szeretné Magyarországot beíratni a Guinessbe, ami egy könyv, oszt ahova olyan teljesítményekkel lehet bekerülni, mint pl. egy komplett repülő megevése. Itt és most Magyarország sörrel próbálkozik annak a bizonyos 15 perces hírnévnek a megkaparintásáért a világmédiában, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok, hajrá, Felcsút. Első felizgulásunkban komplett szerkesztőségünk majdnem csatlakozott a nemes kezdeményezéshez, de sajnos vidéken leszünk, Berlinben.

Szórakoztató, ugyanakkor embert próbáló kocsmatúrára indulunk június 29-én reggel 8 órakor Budapesten, a Sörtúra és a Kocsmablog szervezésében. A tervünk az, hogy megdöntsük a 24 óra leforgása alatt a legtöbb vendéglátóhelyen sörözés Guinness-világrekordját, amit két éve nem sikerült senkinek túlszárnyalnia. A jelenlegi csúcstartó egy amerikai fiatalember és 12 társa, vagyis az úgynevezett Szomjas 13. A társaság 2011. szeptember 3-án egyetlen nap leforgása alatt 250 New York-i pubot látogatott meg, és a rekord szabályainak megfelelően a csapat egy-egy tagja mindenhol ivott fél pint sört (2,365 dl).

Számokban kifejezve 

Június 29-én, szombaton reggel 8-kor indulunk el, és a tervek szerint 24 óra alatt, vagyis másnap reggel 8 óráig több mint 250 vendéglátóhelyre betérünk. A szabályok szerint a csapatból legalább egy ember minden kocsmában iszik egy pohár sört (3 dl). Budapest öt-hat kerületét érintjük, autót vagy tömegközlekedési eszközöket nem használunk, kizárólag gyalogolunk. Ha 13 emberrel számolva túl akarjuk szárnyalni az aktuális Guinness-világrekordot, akkor óránként legalább 10,42 kocsmát kell felkeresnünk, 5,76 percenként el kell érnünk egy-egy újabb helyre, miközben ebbe az időbe bele kell férnie a gyaloglásnak, az ital elfogyasztásának és a hajnali holtidőknek is. A 24 óra alatt előreláthatólag 75 liter sörnél nem fogy majd kevesebb, és egy személy legalább 19 pohárral iszik.

tovább a kocsmablogra

kocsmablog a facebookon 

Eurocenter: Óbuda központja

Aha, szóval errefelé pörög&fogyaszt az óbudai ifjúság!
Errefelé lakik a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület (1032 Budapest, Bécsi út 223., törvényes képviselő: Vona Gábor elnök), Vona Gábor panelotthonában.

<<(...) amit Lewis Mumford, századunk egyik legjelentősebb urbanistája állít a városok megjelenéséről a történelemben (vagyis az, hogy a város akkor született meg, amikor a szentély, az erődítmény és a piac egy helyre összeköltözött, azaz a korábban is meglévő legfontosabb társadalmi és kulturális események színtere egymással közvetlenül szomszédossá válta város akkor született meg, amikor a szentély, az erődítmény és a piac egy helyre összeköltözött, azaz a korábban is meglévő legfontosabb társadalmi és kulturális események színtere egymással közvetlenül szomszédossá vált (...) A városi funkcióknak egy bevásárlóközpont jellegű létesítménybe való csoportosítása, ha a logisztikai áruelosztó funkciók "fölötti" szemléleti síkon tekintjük, központképző erővel bír helyi és átfogó településszerkezeti szinten egyaránt. Ez a központ nem organikus, vagyis történeti fejlődés eredményeképpen jön létre, hanem egy fejlesztői akarat kombinálja össze az egymást vonzóvá tevő funkciókat. Azért beszélhetünk településközpontról vagy akár várospótlékról, mert ezekben a központokban a korábban már említett három városi alapfunkció (a szentély, az erődítmény és a piac) sokszor rejtetten ugyan, de általában megtalálható. A szentélyfunkció azáltal jelenik meg, hogy a központ az ünnepi szórakozást, kikapcsolódást felüdülést magába foglaló szórakoztató intézmények révén a mindennapok világából való kiemelkedésre nyújt módot.

Az erődítményjelleget a fokozott biztonságérzet, a félig-meddig őrzött közterület nyújtja; a piactér pedig már szinte minden ilyen központban megtalálható a maga - bár kissé művi - valójában.(...) A városi térnek poézise van, s így a város térbeli szövetének is, amely köztudomásúlag a kollektív emlékezet tárháza. A nagy bevásárlóközpont a felejtés helye annyiban is, hogy a város történetileg kialakult struktúrája elleni támadás. Azáltal, hogy egyidejűleg rövid idő alatt hatalmas művárost hoz létre, a kollektív emlékezetet akarja kitörölni, a "meséket fölszámolni", azaz közvetve a lélek gyógyulását megakadályozni. Terei, térsorozatai ugyanis manipulatívak, az összes látszat mögött a fogyasztás serkentése és felmagasztosítása áll. Ezt szolgálja a "fogyasztás temploma" jelleg, és a biztonsági rendszer "erődítménye" is. >> (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)

Az Intersparban euróval is lehet fizetni, ráadásul 5 forinttal többet ér a pénzünk, mintha a Sparral szembeni M&M pénzváltónál forintra konvertálnánk. Egy meglehetősen kezdetleges biciklitároló is van a bejáratnál.

Cím: 1037 Budapest,
Bécsi út 154

NYITVATARTÁS

Interspar:
hétfõ-csütörtök: 7.00-21.00
péntek: 7.00-22.00
szombat: 7.00-21.00
vasárnap: 8.00-20.00

Club Fitness:
hétfõ-péntek: 6.00-22.00
szombat, vasárnap: 8.00-20.00

Palace Euro Center Mozi:
hétfõ-péntek: 13.00-22.45
szombat, vasárnap: 10.00-22.45

Üzletek:
hétfõ-szombat: 10.00-20.00
vasárnap: 10.00-18.00

további bevásárlóközpont: Kincsem az Aréna Plázában,

Arena Pláza, Budapest, Mammut, Westend City Center, Óhegy, MOM, KÖKI, Debrecen Fórum,

Westend:a nyugatvégi függőkert

Pest "barna" (ipari-lepusztult: MÁV) foltján épült bevásárlóközpont tetejét fotózgattuk, nézegessétek a pesti függőkertet, egy mesterséges, zöld oázist az állandó dugóban. Meglepő (?) módon a hatalmas bevásárlócsarnok nem "húzta magához fel" a környéket, az aluljáró és a Skála előtti rész rettentően lepattant balkáni bódévilág.



"A mai kereskedelem - elhitetve magáról, hogy a vásárlás élmény - a vásárlókat profán zarándokútra készteti, hiszen azt csillantja föl bennük, hogy ha elérik a céljukat, egyfajta beteljesülés élményben lesz részük." (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)

"Ez a központ nem organikus, vagyis történeti fejlődés eredményeképpen jön létre, hanem egy fejlesztői akarat kombinálja össze az egymást vonzóvá tevő funkciókat. Azért beszélhetünk településközpontról vagy akár várospótlékról, mert ezekben a központokban a korábban már említett három városi alapfunkció (a szentély, az erődítmény és a piac) sokszor rejtetten ugyan, de általában megtalálható. A szentélyfunkció azáltal jelenik meg, hogy a központ az ünnepi szórakozást, kikapcsolódást felüdülést magába foglaló szórakoztató intézmények révén a mindennapok világából való kiemelkedésre nyújt módot. Az erődítményjelleget a fokozott biztonságérzet, a félig-meddig őrzött közterület nyújtja; a piactér pedig már szinte minden ilyen központban megtalálható a maga - bár kissé művi - valójában. (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)

"Noha fel lehet hozni a védelmében, hogy egy új piactér jön létre, amely maga köré rendezi az egyéb települési funkciókat, s így nem történik semmi különös, csak megszületik a település egy új központja vagy alközpontja - a gondot elsősorban a tagolatlanság jelenti, a mindent egy helyre zsúfolás szándéka, valamint az így előálló túlkínálat. Mindemellett pedig a gyors, egyidejű megvalósítás általában ingatlanmegtérülési okokból erőltetett akarata. Ezzel párhuzamosan a múlttalanság vagyis az emlékezetnélküliség harsány vállalása, ami pedig úgy hat az emberre, hogy nem tud orientálódni, kötődni, eszmélni, azaz önmaga lényegét a város tagolt, tájolt közösségi tereinek segítségével megismerni, felfejteni. A történetileg kialakult város ugyanis mesél, történeteket mond, s ezek a történetek (mint a mesék általában) lélekgyógyító hatásúak.

Erről nem is az urbanistákat kell kérdezni, hanem a költőinket. A városi térnek poézise van, s így a város térbeli szövetének is, amely köztudomásúlag a kollektív emlékezet tárháza. A nagy bevásárlóközpont a felejtés helye annyiban is, hogy a város történetileg kialakult struktúrája elleni támadás. Azáltal, hogy egyidejűleg rövid idő alatt hatalmas művárost hoz létre, a kollektív emlékezetet akarja kitörölni, a "meséket fölszámolni", azaz közvetve a lélek gyógyulását megakadályozni. Terei, térsorozatai ugyanis manipulatívak, az összes látszat mögött a fogyasztás serkentése és felmagasztosítása áll. Ezt szolgálja a "fogyasztás temploma" jelleg, és a biztonsági rendszer "erődítménye" is." (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)

Cím: Westend City Center 1062 Budapest, Váci út 1-3
Tel.:061/238-7777
www.westend.hu

kapcsolódó: a Skála előtti bódévilág, Lehel Csarnok, Aréna, Kincsem az Aréna Plázában, Mammut

vegyen-boldog-karacsonyt