Újpesti híd: szimbolikus területfoglalás, művészet vagy vandalizmus

πna

Hülye, aki elolvassa

"Alád rúgok olyat"

A falfirka vagy graffiti pszichológiája


A vendégeink, ha otthonunkba látogatnak, tiszteletben tartják házigazdai minőségünket. A birtokunk határát is tisztelik, annak ellenére, hogy azokat nehéz megsérteni, hiszen az valamilyen jelkép, mint valóságos korlát. A tehetősebbek védekeznek őrökkel, zárt láncú televíziós rendszerrel, riasztóberendezéssel vagy kutyákkal.
Ez be is válik, de időnként mágnesként is hat az urbánus kirekesztettek, azaz a bűnbandák számára. A bűnbandáknak - főleg az Egyesült Államokban tevékenykedőknek - is megvan a maguk territóriuma, de számukra nem a személyes, hanem a bandák által uralt felségterületek fontossága számít. Mivel ezek nem hivatalosan elismert területek keményebben kell védeni, mint a többi, a társadalmi normák alapján kimért birtokokat. Ahhoz, hogy a védelem hatékony lehessen, a riválisokkal egyértelműen tudatni kell a határokat, hogy tudják, mikor lépnek tiltott területre. Az állatok ezt úgy valósítják meg, hogy az uralmuk alatt lévő területen járőrözésük során szagnyomokat hagynak maguk után. Az ember vizuális alkat, s az általa uralt territóriumokat inkább látható nyomokkal kell megjelölni.
A lakás, vagy a háztulajdonosok jele: névtáblával ellátott kapu vagy bejárati ajtó. Ahol rivalizáló bandák róják az utcákat, ott drasztikusabb jelekre van szükség. Ez a jelenség a legszembetűnőbb az amerikai nagyvárosok utcáin, ahonnét a legújabb kori graffiti is származik. A bandatagok testét tetoválás díszíti.

"I am the Csókos"

"I am sad" Csókos, geci

Ha a városi környezet túlságosan is szürkévé válik, a lakói fellázadnak, és formabontó, egyedi territoriális, dekorációs megoldásokhoz folyamodnak. A bandák uralta, lelakott városrészeken a házak falait "szinte a graffitik tartják össze". Némelyik pusztán dekoráció, míg mások valamely bandát jelentik, illetve felségterületük határait jelzik. A rivális bandák néha megpróbálják eltüntetni ezeket a jeleket. Az eredménye a bandaháború.
A bandatagok állandóan nincsenek jelen, de névjegyüket gondosan elhelyezik az összes felelhető és állandó területre. Erre a célra leggyakrabban festékszóró sprayt használnak. Az alvilági fiatalok társadalmi életének fontos részét képezik a graffitik.
Kettőféle graffiti "művész" készíti őket: a díszítő festők, akik kedvtelésből készítik hatalmas freskóikat; a bomberek, akik bármerre járnak otthagyják graffitis névjelüket vagy throw-upjukat. Ezzel jelzik a világnak, hogy itt jártam.


Az utókornak kell megtalálnia módját, hogy miként lehet megőrizni a városi létnek az értékes részét. Hogyan lehet megszabadulni a káros velejáróktól? A titok nyitja, hogy a város központját kell szellemileg olyan üdítővé és szórakoztatóvá tenni, hogy az emberekből ne a destruktív, hanem a kreatív reakciókat váltsa ki. A várostervezés során bőven kínálkozik alkalom a vad, extravagáns ötletek kidolgozására, ám ezek szinte sohasem jutnak el a megvalósítás szintjéig. A döntéshozók valamilyen érthetetlen okból, ezeket a szívderítő jellegeket a mindennapi utcaképben képtelenek megvalósítani. Az emberek reakciója ellenére egyetlen illetékes sem veszi tudomásul, hogy ezek mennyire hatással vannak az emberekre. A világ más részein a graffitis csapatok órákat töltenek azzal, hogy a sivár gettófalakat vidám színekkel és ábrákkal tegyék elviselhetőbbé. Sok esetben a végeredmény hatalmas absztrakt képzőművészeti alkotásokra hasonlít. 


Az emberek többsége mégis inkább bosszankodik és nem értik, hogy az embernek játékos ötletességgel kell díszítenie a világot, amelyben él. A graffitiművészeket egyszerűen vandálnak minősítik és visszasírják a sivárságot. Az embernek elvileg megvan minden adottsága ahhoz, hogy a nagyvárosi élettérben jól érezzék magukat. Ha nem feledkeznénk meg arról, hogy az evolúciónak még nem volt meg az ideje módosítani a törzsi vadászó jellegen, ami fajunkra annyira jellemző, akkor nyugodtan élveznénk a város stimuláló hatását. Ha várost megpróbálnánk hozzáilleszteni az ember alaptermészetéhez, és nem az embert akarnánk rákényszeríteni, hogy alkalmazkodjon a városhoz, akkor semmi sem lehetne lehetetlen. Valódi helyi közösségekben élhetnénk, amelyeknek meglenne a maga sajátos jellege és egytől egyig hozzáférhetnénk azokhoz a nagyobb központi létesítményekhez, amelyek a polgárok kikapcsolódásáról és feltöltődéséről gondoskodnak. Ehhez újra kellene tervezni a városainkat. Mostanáig véletlenszerűen növekedtek. Ha el akarjuk kerülni az előttünk élt hatalmas civilizációk sorsát, akkor a 21. században meg kell ennek a kihívásnak felelni.
(wiki)


Az Újpesti (északi) összekötő vasúti híd + Újpesti (északi) összekötő vasúti híd II. + téli kikötő