"A politikusok szervezett bűnözők, akik a pártoknak nevezett gengszterbandákba tömörülve egy egész ország kirablását tűzték maguk elé célként."
2009. március 17., kedd
"komolyzenerajongó bakfisok lelkivilága tárul fel"
Trurl kolléga a büdipesti sznobéria (h)epitcentrumából jelentkezik, hajnali 6 magasságában/mélységében: "e-mailban megy egy újabb írás a pesti dzsuvatípusok sorozatba. ezúttal ifjú romantikus komolyzenerajongó bakfisok lelkivilága tárul fel."
Minden Bachval kezdődött. Ültünk egy gyönyrű márványoszlopos koncertteremben és lelkünk lubickolt a zseniális dallamok örvényében.
- Istenem - gondoltam magamban - de kár, hogy nem Chopin, mert a kalandos szívem közben csalfán a romantika habjaiba úszott át. Na de mindegy.
Ekkor bejött egy ügyelő és szólt, hogy húzódjunk beljebb, mert a későn jövőknek már nem jutott ülőhely. Csalódottan csússzantam ki lovagom öléből. A kínos közjáték után igyekeztem újra a zenére koncentrálni. Alkalmi hobbilovagom egyébként ezúttal egy bahreini alkoholista volt, akit egy hete vettek fel a Yale-re, és a rulett mellett a második szenvedélye a kvantumfizika, a harmadik a tengeri korall-zúgkereskedelem. Őszintén szólva a Second Life-n ismerkedtem meg vele, neve: Ali - na de ez mellékes.
- Figyeld, édes, most ezt a témát - búgta arabul, s a combomon finom ujjaival precízen végigpergette a futamot.
Érintésétől elandalottam és menten Sansoucciban képzeltem magam. A kastélyparkban tüllruhámban sétáltam a verőfényes ösvényen. Minden aranysárgán vibrált. Élveztem a langyos rokokót.
- Tudtad, hogy II. Frigyes homokos volt? - súgta a lovag.
Mintha a gondolataimban olvasna! A meglepetéstől halkan felsikoltottam, mire több oldalról pisszentés volt a válasz. De én a sok sznobtól nem zavartatva magam képzeletben tovább tipegtem, s egyszer csak egy 'herrgott' morgásra és mélyről jövő hangos sercintésre kaptam fel a fejem: a szembejövő Trenk kapitány díszkardja valahogy beakadt az összecsukott napernyőm zsinórjába. Megkérdeztem tőle pressziőzös franciasággal, hogy titkos találkára siet-e ennyire egy napérlelte zsalugáter mögé, de elszúrtam az igeidőt, meg a vonzatot, amiből valami olyat szűrt le, hogy lehúzta-e már a reluxát. Kérdően nézett rám és udvariasan tudakolni kezdte, ki lánya borja vagyok. Könnyedén odavetettem neki, hogy a Benczúr utcából jöttem egy Bach C-moll szonáta szellőin, eztán kacéran elejtettem a keszkenőm.
- Az más - mondta ő és fura somolygással a bajsza alatt távozott, még sokszor, visszasandítva felém, de a zsebkendőm a piszokban maradt... Mondanom se kell kicsit haragudtam rá, mert csipkés drága holmi pont a kapitány habos turháját befedve landolt, mintegy szinte megkoszorúzva azt. (Később utánanéztem az álmoskönyvekben, hogy ez mit jelent: "Tourette-szindromás barna férfi lép be az életedbe")
Huh, azt hiszem mégis megzavarhattam a szívét.
- Istenem - gondoltam immár másodszor bele - ez az ember egy szerelem miatt nemsokára saját sírjára láncolva fog tengődni. Ó ha megsúghatnám mi vár rá. Vajon, hogy reagált volna? Talán belémszeretne holmi hercegnőcskék helyett és egy kastélyban magamat legyezve éldegélnék most a dicső csatákból őt visszavárva.
A merész gondolat priznicként siklott végig a hátamon, megremegtetve minden porcikámat. A szabadidőpartnerem ezt félreértve közelebb húzódott és a mellemre könyökölve a fülembe némi büdös nyálat pökve azt súgta, hogy tudtam-é, hogy XVI. Lajos fitymaszűkülete nélkül nem lett volna forradalom, s hogy a romlott XVIII. századra a tengerészek már összegyűjtötték a világon fellelhető összes nemibetegséget. E virológiai globalizáció okozta a romantika korának első szexuális forradalmát és a gépesített textilipar felfejlődését. A tömény összeasszociálódástól épp megsikongattam volna magam, amikor az utcáról egy Skoda túráztatott motorhangja berregett bele a finom melódiába. A nyitott ablakon keresztül rögtön beáramlott a benzinfüst is. A művész erre mérgesen lecsapta a zongorafedőt. Megjegyzem, nem volt olyan fess, mint Adrien Brody a Zongoristában, de a feldúlt nemes arca együttérzést váltott ki belőlem. Úgy tűnt kitör a botrány és mi a lovaggal végre meglóghatunk. Hátranéztem és nagynénémék csúfondáros tekintetével találkoztam. Gondolhattam volna, hogy végig minket mustrálnak.
Közben a konferanszié mentve a helyzetet szünetet rendelt el, a publikum éhesen csapott le a büfére. Gyere - mondta Ali - s a ffi wc felé cipelt...
Postázta:
BB
at
kedd, március 17, 2009
Labels:
Budapest,
dzsuva,
Hungary,
kékharisnya,
Magyarország,
snob,
snobism,
sznob,
sznobéria,
sznobizmus,
sznobság
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
szevasz, leszedtelek a linkek közül :)
tessék?
Megjegyzés küldése