Rendkívül erős nálunk a cukrászdák presztízse. A városlakók gyakran állnak sorba, s falják - ha kell állva, kabátban - a rigójancsit "Mert megérdemlem" - alapon. Új-régi lehetőséget nyújt a felújított Hauer, amibe a betérők időutazás részesei lehetnek. Egy zamatos kávé, egy finom tortaszelet vagy bonbon mellett a "boldog békeidőkben" érezhetik magukat.
Cuki belülről Amikor még állt a Kerepesi (ma már Rákóczi) úton a régi Nemzeti Színház, úgy gondolták a pestiek, hogy olyan az az út, mint az élet: színházzal kezdődik, kórházzal folytatódik, és temető van a végén. Csak a cukrászdát hagyták ki, amely a kórház és a temető között az édes élet örömeinek színháza.
Talán ez igény kielégítésére nyitotta meg 1890-ben a Kerepesi út 49. szám alatti épületben egy Kazilek Nándor nevű cukrászmester kis egyajtós üzlethelységében cukrászdáját, mi akkor még bizonyos fokig a külvárosnak számító területen helyezkedett el. A mester - ki a műhely pincéjében készítette süteményeit - 1893-ban meghalt, özvegye pedig 1896-ban férjhez ment Hauer Rezsőhöz (1865-ben született Esztergomban), kinek apja a hercegprímási udvar szakácsa volt, ő maga pedig Gerbeaudnál tanulta a mesterség fortélyait.
Az üzlet rohamos fejlődésnek indult, évről évre nagyobb lett, míg a ház teljes földszintjét el nem foglalta. Mivel Hauer Rezső - az esztergomi hercegprímási udvar főszakácsának tehetséges fia - a magyar cukrászipar világhírnevét megteremtő Gerbeaud Emil keze alatt vált mesterré, ízlésvilágában hamísítatlan párizsi hangulatot árasztott, s felvette a versenyt a boulevard elegáns kávéházaival. Az üzlet minden szeglete, a bútorok, a drapériák e francia szellemiségről árulkodtak. Ám az üzlet berendezése kevés lett volna a hírnév megalapozásához.
A cukrászda legkedveltebb termékei voltak a Hauer krémes, az ananász és marcipánízesítésű tejszínes sütemények, a figurális parfék, a jegelt tejszínhab torták és a tartós desszertek, na és a "hideg nyalat", ahogy akkoriban a fagylaltot nevezték, s amit egész évben lehetett kapni az üzletben. A fagyit szeletelve, tányéron szervírozták, tölcséres változatban csak az 1910-es évektől kezdték árulni.
Hauer maga A világháborút követő években a műhely csokoládé és bonbon üzemmel bővült ki, s nagy kapacitású hűtőgép, fagylalt- és parfégyártó, kakaóbab-megmunkáló gépek, modern habfúvók, majd egy Pavoni kávéfőzőgép könnyítette meg a munkát. A 30-as években csokoládé- és desszertáruk vidéki nagybani eladásával is foglalkoztak, a finom hidegkonyhai készítményeket (fagylaltot, süteményt, tortát és parfét) lovaskocsikkal szállították más kávéházakba eladásra. A lovaskocsikat később négy gépkocsi váltotta fel.
A műhelyben körülbelül százötvenen dolgoztak, és miután Hauer három fia elvégezte tanulmányait, ők is segítettek a gazdaság vezetésében. Korszerű elektromos gépekkel dolgoztak, 1905-ben egy bécsi cég náluk építette meg az ország első cukrász gőzkemencéjét. A gyártási munkafázisonként, szalagszerűen szervezték, külön masszaverő, sütő, áthúzó részleg volt kialakítva, s a tojás leverésével is külön személy foglalkozott. A nyersanyag egy részét pedig közvetlenül Hamburgból, Olaszországból szerezték be.
A cukrászda a társasági élet egyik kedvelt találkozóhelye lett, hiszen Hauer úr különös gonddal ügyelt a kiszolgálás színvonalára is. Rendszeresen megjelent vendégei között - a cukrászok jellegzetes fehér öltözetében -, hogy kívánságaikat meghallgassa.
Nem csoda hát, ha Hauer Rezső neve a kényes közönség előtt fogalommá vált. Gerbeaud méltó vetélytársaként emlegették. 1902-ben, Nápolyban, majd 1907-ben, 1910-ben és 1911-ben Budapesten nyert aranyérmeket, 1920-ban a cukrász ipartestület pedig őt választotta örökös díszelnökévé.
De nem csak a kényes ízlésű közönséget bűvölte el, próbált a szegények számára is elérhetővé válni. Ezért az esténként megmaradt süteményeket az inasok egyforma staniclikba rakták, s a reggeli nyitás előtt az ajtóban tíz fillérért kínálták. A környékbeliek persze tódultak az üzlethez, s abban reménykedtek, hogy hátha épp az ő zacskójukba került egy-egy finom tortaszelet, vagy egy híres Hauer krémes.
A II. világháború ideje alatt a cukrászda nem működött, csak 1945. márciusában nyitották meg újra, de már nem a régi, bőséges választékkal, hanem jóval szerényebb körülmények között üzemeltek. A dolgozók létszáma is sokkal kisebb lett és a csokoládé és bonbongyártás is megszűnt.
Ezután a cukrászda egy egész hosszú és értelmetlennek tűnő tulajdonosváltáson ment keresztül.
1949-ben a Cukrászati Gyár vette át az üzemeltetést, 1956- ban a VIII. kerületi Vendéglátó Vállalat működtette Erkel Cukrászda néven, 1969. decemberében pedig átalakítás miatt bezárták, mert a cukrászda korszerűtlenné vált. 1970-ben a Kelet- Pesti Vendéglátóipari Vállalat nyitotta meg újra Hauer néven. A privatizáció során az Orient Rt. tulajdona lett, majd 1991- ben a Hemingway Holding Rt. záratta be, és az ingatlan Józsefváros tulajdonába került. Ezután pályázatot hirdettek, amit 2000-ben a Friss Gyorsfagyasztott Pékárugyártó és Forgalmazó Kft. nyert meg, így az övé lett a Hauer márkanév használatának a tulajdonjoga. Az eltelt egy évszázad alatt azonban többször is nagyot fordult a világ, ami nem tett jót a cukrászda állapotának. Az épület állapotának megóvásával azonban nem törődött, a komoly pusztítás nyomai sajnos még ma is jól láthatóak az üzletben.
A korábbinál háromszor nagyobb területet átépítették, s három különtermet - Zöld szalon, Arany szalon és Koktél club néven - rendeztek be, XX. századelő hangulatát idéző bútorokkal. 2002 októberétől várja újra látogatóit.
A cukrászda vezetése arra törekszik, hogy felelevenítse a régi, békebeli kávéházi hangulatot. Ezért esténként zongoraszó hallatszik ki a falakon, mik a '20-30-as évek slágereivel szórakoztatják a vendégeket. A hagyományos és új termékek készítéséről három mesterszakács gondoskodik, s a régi hagyományra utalva a cukrászda 10% árengedménnyel kedveskedik a kerület lakosainak. Szombat esténként nosztalgia táncesteket szerveznek, a szalonokban akadémiai előadássorozatok hallgathatók, s színvonalas kiállítások is megtekinthetők.
1 megjegyzés:
Urbánus szokások - a Hauer cukrászda
Rendkívül erős nálunk a cukrászdák presztízse. A városlakók gyakran állnak sorba, s falják - ha kell állva, kabátban - a rigójancsit "Mert megérdemlem" - alapon. Új-régi lehetőséget nyújt a felújított Hauer, amibe a betérők időutazás részesei lehetnek. Egy zamatos kávé, egy finom tortaszelet vagy bonbon mellett a "boldog békeidőkben" érezhetik magukat.
Cuki belülről
Amikor még állt a Kerepesi (ma már Rákóczi) úton a régi Nemzeti Színház, úgy gondolták a pestiek, hogy olyan az az út, mint az élet: színházzal kezdődik, kórházzal folytatódik, és temető van a végén. Csak a cukrászdát hagyták ki, amely a kórház és a temető között az édes élet örömeinek színháza.
Talán ez igény kielégítésére nyitotta meg 1890-ben a Kerepesi út 49. szám alatti épületben egy Kazilek Nándor nevű cukrászmester kis egyajtós üzlethelységében cukrászdáját, mi akkor még bizonyos fokig a külvárosnak számító területen helyezkedett el. A mester - ki a műhely pincéjében készítette süteményeit - 1893-ban meghalt, özvegye pedig 1896-ban férjhez ment Hauer Rezsőhöz (1865-ben született Esztergomban), kinek apja a hercegprímási udvar szakácsa volt, ő maga pedig Gerbeaudnál tanulta a mesterség fortélyait.
Az üzlet rohamos fejlődésnek indult, évről évre nagyobb lett, míg a ház teljes földszintjét el nem foglalta. Mivel Hauer Rezső - az esztergomi hercegprímási udvar főszakácsának tehetséges fia - a magyar cukrászipar világhírnevét megteremtő Gerbeaud Emil keze alatt vált mesterré, ízlésvilágában hamísítatlan párizsi hangulatot árasztott, s felvette a versenyt a boulevard elegáns kávéházaival. Az üzlet minden szeglete, a bútorok, a drapériák e francia szellemiségről árulkodtak. Ám az üzlet berendezése kevés lett volna a hírnév megalapozásához.
A cukrászda legkedveltebb termékei voltak a Hauer krémes, az ananász és marcipánízesítésű tejszínes sütemények, a figurális parfék, a jegelt tejszínhab torták és a tartós desszertek, na és a "hideg nyalat", ahogy akkoriban a fagylaltot nevezték, s amit egész évben lehetett kapni az üzletben. A fagyit szeletelve, tányéron szervírozták, tölcséres változatban csak az 1910-es évektől kezdték árulni.
Hauer maga
A világháborút követő években a műhely csokoládé és bonbon üzemmel bővült ki, s nagy kapacitású hűtőgép, fagylalt- és parfégyártó, kakaóbab-megmunkáló gépek, modern habfúvók, majd egy Pavoni kávéfőzőgép könnyítette meg a munkát. A 30-as években csokoládé- és desszertáruk vidéki nagybani eladásával is foglalkoztak, a finom hidegkonyhai készítményeket (fagylaltot, süteményt, tortát és parfét) lovaskocsikkal szállították más kávéházakba eladásra. A lovaskocsikat később négy gépkocsi váltotta fel.
A műhelyben körülbelül százötvenen dolgoztak, és miután Hauer három fia elvégezte tanulmányait, ők is segítettek a gazdaság vezetésében. Korszerű elektromos gépekkel dolgoztak, 1905-ben egy bécsi cég náluk építette meg az ország első cukrász gőzkemencéjét. A gyártási munkafázisonként, szalagszerűen szervezték, külön masszaverő, sütő, áthúzó részleg volt kialakítva, s a tojás leverésével is külön személy foglalkozott. A nyersanyag egy részét pedig közvetlenül Hamburgból, Olaszországból szerezték be.
A cukrászda a társasági élet egyik kedvelt találkozóhelye lett, hiszen Hauer úr különös gonddal ügyelt a kiszolgálás színvonalára is. Rendszeresen megjelent vendégei között - a cukrászok jellegzetes fehér öltözetében -, hogy kívánságaikat meghallgassa.
Nem csoda hát, ha Hauer Rezső neve a kényes közönség előtt fogalommá vált. Gerbeaud méltó vetélytársaként emlegették. 1902-ben, Nápolyban, majd 1907-ben, 1910-ben és 1911-ben Budapesten nyert aranyérmeket, 1920-ban a cukrász ipartestület pedig őt választotta örökös díszelnökévé.
De nem csak a kényes ízlésű közönséget bűvölte el, próbált a szegények számára is elérhetővé válni. Ezért az esténként megmaradt süteményeket az inasok egyforma staniclikba rakták, s a reggeli nyitás előtt az ajtóban tíz fillérért kínálták. A környékbeliek persze tódultak az üzlethez, s abban reménykedtek, hogy hátha épp az ő zacskójukba került egy-egy finom tortaszelet, vagy egy híres Hauer krémes.
A II. világháború ideje alatt a cukrászda nem működött, csak 1945. márciusában nyitották meg újra, de már nem a régi, bőséges választékkal, hanem jóval szerényebb körülmények között üzemeltek. A dolgozók létszáma is sokkal kisebb lett és a csokoládé és bonbongyártás is megszűnt.
Ezután a cukrászda egy egész hosszú és értelmetlennek tűnő tulajdonosváltáson ment keresztül.
1949-ben a Cukrászati Gyár vette át az üzemeltetést, 1956- ban a VIII. kerületi Vendéglátó Vállalat működtette Erkel Cukrászda néven, 1969. decemberében pedig átalakítás miatt bezárták, mert a cukrászda korszerűtlenné vált. 1970-ben a Kelet- Pesti Vendéglátóipari Vállalat nyitotta meg újra Hauer néven. A privatizáció során az Orient Rt. tulajdona lett, majd 1991- ben a Hemingway Holding Rt. záratta be, és az ingatlan Józsefváros tulajdonába került. Ezután pályázatot hirdettek, amit 2000-ben a Friss Gyorsfagyasztott Pékárugyártó és Forgalmazó Kft. nyert meg, így az övé lett a Hauer márkanév használatának a tulajdonjoga.
Az eltelt egy évszázad alatt azonban többször is nagyot fordult a világ, ami nem tett jót a cukrászda állapotának. Az épület állapotának megóvásával azonban nem törődött, a komoly pusztítás nyomai sajnos még ma is jól láthatóak az üzletben.
A korábbinál háromszor nagyobb területet átépítették, s három különtermet - Zöld szalon, Arany szalon és Koktél club néven - rendeztek be, XX. századelő hangulatát idéző bútorokkal. 2002 októberétől várja újra látogatóit.
A cukrászda vezetése arra törekszik, hogy felelevenítse a régi, békebeli kávéházi hangulatot. Ezért esténként zongoraszó hallatszik ki a falakon, mik a '20-30-as évek slágereivel szórakoztatják a vendégeket. A hagyományos és új termékek készítéséről három mesterszakács gondoskodik, s a régi hagyományra utalva a cukrászda 10% árengedménnyel kedveskedik a kerület lakosainak. Szombat esténként nosztalgia táncesteket szerveznek, a szalonokban akadémiai előadássorozatok hallgathatók, s színvonalas kiállítások is megtekinthetők.
Megjegyzés küldése