Bréking nyúz: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ma lemond miniszterelnöki megbizatásáról. Számunkra elmarad a pezsgőbontásos sikerélmény: mi golyózáporra és rabomobilra számítottunk. Marad a Nagy Magyar Punnyadás, csak a főpéniszek cserélődnek. A hírt az MSZP kongresszusán fogják bejelenteni. Éljen április 21!
Combino song
Minden magyar vigyázhatna
az ajtó lassan záródna
felszáll velünk most a haza
egy-néhány megállóra
A következő Európa
ha ez beszól, én úgy leverem
lefogadom egy rugóba
véres lesz az útlevelem
Vesszen Gyurcsány-Ferenc-Város
felesleges kondiznod
az már fitnessel határos
ha feldöntöd a Combinót
Aki most nem rebellis
izmok közé mér született
edzzük este s reggel is
a nemzeti érzületet
Dobjon most egy nagy respektet
a baloldali mc tábor
ha tudja, hogy hány freestyle-t nyert meg
crew-jának a Demszky Gábor
Dobjon most egy nagy respektet
a jobb oldal is rózsás arccal
ha tudja, hogy csak magyar reppet
bömböltet a Rogán Antal
Vacsorázom without you
elestél ma kedvesem
szomjamat a vízágyu
ha bár talpig nedvesen
Bár bévül a szívemben
oltana örök tüzet
de kihunyni nem hagyja, nem
a Deák téri ütközet
Lobogónk te édes gyros
mindenkinek öt kebabot
csináljunk zöld-fehér-piros
erős pistás ötvenhatot
Dobjon most egy nagy respektet
a baloldali mc tábor
ha tudja, hogy hány freestyle-t nyert meg
crew-jának a Demszky Gábor
Dobjon most egy nagy respektet
a jobb oldal is rózsás arccal
ha tudja, hogy csak magyar reppet
bömböltet a Rogán Antal
(Németh – Kovács – Závada)
10 megjegyzés:
hopp, a nolról alig maradtunk le, a de a blogok versenyét megnyertük: másodikok vagyunk :D
lemondott a Főantifasiszta
Kúrcsány Ferenc is over
Akkor tapsoljatok, ha sitten van már.
hazudtunk reggel, hazudtunk este
„Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek. Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni. Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen."
Ady Endre, Budapesti Napló 1908. január 24.
Gyurcsánynak már azt sem hiszik el, hogy lemondott
http://index.hu/x.php?id=inxbkc&url=http%3A%2F%2Fszily.blog.hu%2F2009%2F03%2F21%2Fgyurcsanynak_mar_azt_sem_hiszik_el_hogy_lemondott
Tréning Somával
A tréning három napja során Soma mamagésa előadásával megerősödhet lelkiekben, hogy teljesebb önértékeléssel, sikeresebbé válhasson.
ez az überelhetetlen seggnyalás, a 30-as évek mára hangszerelve:
http://nol.hu/velemeny/lap-20090320-20090320-2
Debreczeni József: Gyurcsány és az MSZP
Galló Béla és Gábor Péter szerint "Gyurcsánynak mennie kell... hogy az MSZP maradhasson". A képlet világos, tán sokak érzésének ad hangot a pártban - de szerintem hamis. Hamisan szól az egész cikk (Maradjon? Menjen?, március 17.) híján az elemi tárgyszerűségnek, a méltányosságnak, süt belőle a rosszindulat. "Jó képességű ember", "ideológusnak erős közepes", "szorgosan kommunikál, zajong, zakatol": nincs is baj az ilyennel, míg "véletlenül" (!) kormányra nem kerül, mert akkor kiderül, hogy "kormányozni nem tud" - így Galló és társa.
Három miniszterelnökről írtam életrajzot: három rendkívüli formátumú politikusról. Aki bármelyiküket jó vagy közepes képességűnek tartja, súlyosan téved. Aki szerint Gyurcsány "véletlenül" került kormányra (nb. kétszer!), az vagy nagyon ostoba, vagy nagyon sötétek a szándékai (a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást). Mert elhazudja a miniszterelnök-jelölő MSZP-kongresszusokon, majd a parlamenti választásokon aratott győzelmeket; a rendkívüli politikusi teljesítményt, ami ezekhez vezetett. Nem mellesleg: negligálja a parlamentarizmus alkotmányos rendjét is.
Gyurcsány mély válságból, reménytelen helyzetből vitte győzelemre az MSZP-t. Nem holmi véletlennek, nemcsak ellenfele hibáinak, de főleg annak köszönhetően, hogy 2004 és 2006 között dinamizálta és politikai közösséggé formálta a kormányzatot, a pártot, a koalíciót. Ígéretesen kezdett hozzá a volt utódpárt politikai és kommunikációs, szellemi és ideológiai, lelki és morális megújításához. Legyőzte azt a politikai ellenfelet, aki már 2006-ban is súlyos veszélyt jelentett a magyar parlamentarizmusra.
Aztán persze kiderült: ő sem tud a vízen járni. Az elkerülhetetlen (és sikeres!) konvergenciaprogrammal pillanatok alatt elveszítette népszerűségét (ahogy annak idején Bokros Lajos). Az őszödi beszéd szörnyű elővigyázatlanság volt (nem számolt például a belső árulással). Majd jöttek a reformok: csakis az ellenfelek, az ellenségek által letagadható (rész)eredményekkel. Kudarcokkal, kínlódással, küszködéssel, kapkodással. Közben pofonok, rúgások - főleg övön alul. Majd jött a Válság. Persze, nem lehet mindent Orbánra és a Fideszre (az alkotmánybíróságra, az államfőre) kenni. De úgy leírni az elmúlt éveket, hogy közben eltekintünk annak a politikai ellenfélnek a szerepétől, aki mindvégig gyilkos és totális háborút viselt a miniszterelnök pártja, politikája és személye ellen, aki a népszavazással sikeresen szétzilálta a parlamentáris kormányzás rendszerét: azt végképp nem lehet. Lehet a Fideszben, lehet a kocsmában, lehet a sajtóban - no de az MSZP-ben?!
Gallóék ugyanazt a primitív bűnbakképző mechanizmust alkalmazzák, amit Orbánék - és ugyanarra az eredményre is jutnak. A kormányzás totális csődtömeg (no, nem 2002, hanem csak 2004 óta - jaj, istenem!), és kizárólag Gyurcsány a hibás. Az ő bukása mindent megold: Orbánék szerint az ország, Gallóék szerint az MSZP előtt megnyílik a boldog jövő.
Félreértés ne essék: ma már nemcsak az látszik, hogy a miniszterelnök - bár még próbál - nem tud a vízen járni, hanem az is, hogy süllyed. Süllyesztik egyre többen, immár sorban a baloldali véleményvezérek és a lapok is. Más metaforával: Gyurcsány még mindig roppant fordulatszámon képes járatni a roppant teljesítményű motort, de a kerekek már kipörögnek a mélyülő sárban. Ebben a helyzetben adódik a kérdés: nincs-e itt az ideje átgondolni a pozícióját. Akár a kongresszuson is. De nem a pártéval szemben, hanem azzal együtt! Mert ötlet, spiritusz, innováció, energia még mindig csak tőle jöhet - ahogy kívülről látom. Ehhez viszont tisztességes helyzetelemzés, tisztességes kérdések és válaszok kellenének. Tisztességes szándék, tisztességes beszéd.
A Gallóéké nem az. Cikkük számos lózungja közül az egyik: "A válságot csak nagy társadalmi támogatottsággal bíró politikai erők és hiteles, dönteni tudó vezetők... képesek kezelni". Na, ja! Jelenleg egy ilyen politikai erőt és vezetőt ismer a magyar választók elsöprő többsége: Orbánt és a Fideszt. (A "hiteles" nálunk ma ezt jelenti: akinek hisznek.) Ő viszont hallgat a válságkezelésről, ámítja a népet: hazudik neki. Pedig nyilván megvannak a tervei. Ezek alapvetően nem különbözhetnek attól, amit a globális kapitalizmus viszonyai (minden elképzelhető változás ellenére) megengednek egy olyan külpiacokra utalt, eladósodott, tőkehiányos országnak, mint a miénk. Óriási lesz majd a csalódás: Orbán tisztában van ezzel. És azzal is, amivel a politikai szereplők, a véleményformálók zöme az istennek se akar szembenézni: hogy a csalódás nem lesz kezelhető a parlamentarizmus, a liberális demokrácia keretei között. A vezér már régóta nem ezekben a keretekben gondolkodik - s ezt nem is titkolja. Már nem az MSZP a tét, hanem a Magyar Köztársaság! Ha az utóbbit sikerül lerombolni, az előbbi is menthetetlenül a romok alá szorul.
A gazdaság majd újjáépül - de a Köztársaság már nem.
Orbán a nagy lehetőség kapujában áll: egy új rendszerváltozás küszöbén. Ha a szocialisták a magukévá teszik az ő hamis paradigmáját - "Gyurcsány a hibás" -, akkor tágra nyitják előtte a kaput. Ha pánikba esnek, ha a bőrüket próbálják menteni, mindent elveszejtenek: pártot, köztársaságot, demokráciát.
Megjegyzés küldése