Van valami mitikus és nem evilági Budapest első és mára már megszűnt villamosvonalának házában, kiváltképp télen, amikor az esti sötétségben az ember egy Grimm-mesében érzi magát, ő a magányos utazó, aki otthonra talál a csodacsipke erdei házikóban. Legutóbbi ottjártunkkor forralt bort és az akkor éppen fellelhető kínálatot fogyasztottuk, tehát sajttal-tejföllel bőven megszórt friss lángost és palacsintát. A tél közepén, amikor már csak pár lakóautó didergett a kemping fái között. És ott bent, a piros kockás abroszok és faragott asztalok között az ember védettséget érez, mintha Budapest nem is az a Budapest lenne, amit már megszokott és ismer, amitől felfordul a gyomra, és ami a társadalom tucatnyi – mit tucatnyi – ostoba ragadozójának szagától bűzlik. 
Most viszont jön a tavasz, zöldül majd az erdő, s tavasszal-nyáron a csipkeház kertje tökéletesen alkalmas sörözésre, esténként ódivatú – és mennyire jó volt az a divat – szerelmi vallomásokra, édes levegővel váltva fel a bőrt, tüdőt és elmét rohasztó belvárosi szmogot. Ilyenkor kempingként is működik a hely, a teraszokon sátrat lehet verni, a parkolóban lakóautók sorakoznak, s már-már egy Móricz regénybe képzeli magát a magányos utazó, annak van ilyen megfoghatatlan, örökszagú atmoszférája. A ház hagyományőrzéssel is vár, itt-ott régi eszközök, fényképek, az udvar télen korcsolyapályává alakul, szüretkor meg szőlőtaposás folyik, no meg a bor. Összhangban van itt minden.
A közelben egyébként van még egy, szinte teljesen ugyanilyen épület, egy saroknyira lejjebb, közvetlenül az autóút mentén. Szemlátomást elhagyottan, kihasználatlanul és kihasználhatatlanul áll betört ablakaival, amelyek közül egy mögül egyszer fényt láttunk kiszivárogni.
Cím: Budapest, XII. kerület
Zugligeti út 101.
térkép
A közelben egyébként van még egy, szinte teljesen ugyanilyen épület, egy saroknyira lejjebb, közvetlenül az autóút mentén. Szemlátomást elhagyottan, kihasználatlanul és kihasználhatatlanul áll betört ablakaival, amelyek közül egy mögül egyszer fényt láttunk kiszivárogni.
Cím: Budapest, XII. kerület
Zugligeti út 101.
térkép
honlap: www.58.hu
(a bejegyzés illusztrációit a netről lopkodtuk)
6 megjegyzés:
Egyen meg Titeket a fene!
Olyan irtózatos honvágyam támadt, hogy muszáj felállnom, itthagynom a gépet, és kimennem a levegőre.
Aztán valami szénát keresgélnem a lányaimnak - nem is folytatom.
Ja de még annyit:
A Kalefon, a későbbi Moszkva téren sokáig megmaradtak a sárga terelőkorlátok.
Vasárnaponként ugyanis elképesztő tömeg járt ki a Zugligetbe, meg a Hüvösvölgybe.
És persze ott is korlátok és terelések...
A zemberek a zöldet járták, a kis ostobák, és nem rágtak órákon keresztül csipszet a doboz előtt. Valami megváltozott, azt hiszem.
aszta, nem is hallottam a tömeges exkurziókról... mostanság már csak a nyuggerek járkálnak arrafelé kirándulni, meg a quadosok, ugye...
hogyhogyhonvágy? Ámérikában élsz te is?
Ide el kell mennem asszonnyal. :)
nahát, ezentúl pénzt fogunk kérni az éttermektől, ideje korumpálnunk magunkat :D
Gondolod, hogy tarthatnék birkát Ámerikában? Kettőt egyszerre?
A Hűvösvölgytől kilencven kilométerre is lehet honvágya az embernek.
Vasárnaponként azért mindenképpen hazalátogatok. Finom ebéd vár, feleség, gyerekek, ha éppen M.o.-on tartózkodnak.
Távházasság, béke, felsétálunk a Kishárshegyre, vagy ki a Zugligetbe. Szerencsére quadosokkal csak itt falun találkoztam, de hamar lecsengett a divat. Meglehet néhányat jól pofácsaptak az erdészek
Csak nőne már a fű idelenn, hogy a leánykáim legelészhessenek.
Kösz a cikket.
Megjegyzés küldése