Lesülyedés cukiságba, szeretnénk a napi 1000 olvasót, de nagyon! Ante portas!

Rudi International Budapestis Pressz a Budapesti Urbánus Állatok sorozatunkba, bele: Egy Cuki Kis Nyolclábú Ormányos Szőrizé, amolyan alternatív Maci.

Gerilla emléktábla a "Néma Oroszlánok" alkotójának

A magyar Szfinx

A néma oroszlán

Marschalkó János tiszteletére, 2009

Marschalkó János (Lőcse, 1818. augusztus 6. – Budapest, 1877. szeptember 12.) szobrász, Marschalkó János Pál jogász apja.
1840 és 1844 között a bécsi képzőművészeti akadémián tanult, majd Itáliában, Franciaországban és a német államokban tett tanulmányutat. 1847-ben Pesten telepedett le és hamarosan az egyik legkeresettebb épületszobrász lett. Legismertebb művét a Lánchíd oroszlánszobrait 1852-ben készítette. Számos ma is álló épület szobrászati díszítésében vett részt. Ő fejezte be Ferenczy István megkezdett és halála miatt félbemaradt Kazinczy és Kölcsey mellszobor-képmását. Sírja – a síremlék Hensch Ignác és Róna József alkotása – a Farkasréti temetőben található. (wikipaszta)

Az oroszlán (Panthera leo) a macskafélék (Felidae) családjába tartozó emlős. A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb "nagymacska".
Gyakran külön fajnak tekintik a kihalt európai barlangi oroszlánt (Panthera spelaea faj vagy Panthera leo spelaea alfaj), mely az utolsó jégkorszakban együtt élt az emberrel, valamint a szintén kihalt amerikai oroszlánt (Panthera leo atrox vagy Panthera atrox), amely közeli rokonságban állt az európai barlangi oroszlánnal. (Nem összekeverendő a „hegyi oroszlánnak” is nevezett amerikai pumával.)

Az oroszlán visszatérő jelkép volt a királyi és lovagi címerpajzsokon, főként Nagy-Britanniában, ahol a brit emberek szimbóluma lett. Az oroszlánok a kínai művészetben is sűrűn megjelennek, annak ellenére, hogy soha nem éltek Kínában. Nincs még egy olyan állat, melynek több figyelmet szenteltek volna a művészetben és az irodalomban. Az oroszlán már a kőkori barlangrajzokon is látható, és 130-szor fordul elő a Bibliában.

A források szerint a római nemesek, például Sulla, Pompeius és Julius Caesar egyszerre akár 400 oroszlánt is halomra ölettek a gladiátorokkal.

A történelmi időkben Eurázsiában is éltek oroszlánok, a Balkántól (Héraklész egyik első hőstette is ehhez kapcsolódik) Kis-Ázsián és a Közel-Keleten át egész Indiáig. Ezek az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) alfajhoz tartoztak. Nagy méretük és nappali életmódjuk könnyebben elejthetővé tette őket a vadászok számára, mint a tigriseket vagy a leopárdokat. Utolsó európai élőhelyük Görögország volt, ahonnan az 1. században tűntek el. Ázsiában a 20. század elejére haltak ki. Az utolsó vadon élő ázsiai oroszlánok ma csupán az Északnyugat-India területén levő Gir-erdőben fordulnak elő. A körülbelül 300 oroszlán mindössze 1412 km² területen él a Gudzsarát állambeli menedékhelyen.

Az oroszlán nem vonakodik a dögök fogyasztásától sem. Gyakran elkergeti a kisebb zsákmányejtő ragadozókat vagy azok kisebb csapatait, hogy elvegye prédájukat. Az oroszlánokat is elkergethetik a zsákmánytól az olyan ragadozók, mint a hiénák és a hiénakutyák, ha többen vannak. A többi macskaféléhez hasonlóan nagyszerűen látnak a sötétben, így éjszaka is hatékonyan tudnak vadászni. Naponta több mint 20 órát alszanak.

Az oroszlánok közismerten párosíthatók közeli rokonaikkal. Ezek a nagymacskahibridek szinte kizárólag csak fogságban jönnek létre. Az egyedüli ismert természetes hibrid az oroszlán és a leopárd kereszteződéséből létrejött marozi.
A tigrisekkel (leggyakrabban a szibériai alfajjal) létrehozható két új hibridet oroszgrisnek és tigroszlánnak nevezik – a hibrid nevét a két faj nevéből állítják elő úgy, hogy a hím állat fajnevének eleje kerüljön előre, a nőstény fajnevének vége hátulra.

(ezt is a wikiről loptuk, lusták vagyunk az átíráshoz)

A szobrokat készítő Marschalkó János dolgozott a kassai székesegyház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, a

Rudasfürdő szobrain is, legismertebb műve mégis a Lánchíd számára készült négy oroszlán (1852) volt.

Az oroszlánok „fogyatékosságát” a legenda szerint egy vargainas fedezte fel. A szegény művész szégyenében még aznap beleugrott a Lánchídról a Dunába – s ezzel a szóbeszéd szerint ő lett a híd első öngyilkosa.

Tóth Béla anekdotagyűjtő szerint a mindentudó vargainas a legendák gyakori szereplője, de a lánchídi vargainast név szerint is ismerte a világ. „Frick Jakabnak hívták, s mikor 1897 novemberében Pinkóc túladunai faluban mint öreg ember meghalt, elsiratták az újságok. Fölfedezése: hogy az oroszlánoknak nincsen nyelve, gyorsan terjedt el. Egész Pest erről beszélt, s Marschalkó János szobrász sok gúny és csúfolódás tárgya lett.

Egy darabig csak tűrte, míg aztán egy este, mikor megint bosszantották, nagy haragosan azt mondja: ’No, hát fogadjunk ötszáz forintba, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az én kőoroszlánjaim, nem is látszhatik a nyelve, mert mélyen lenn fekszik’. A fogadás megtörtént, és Marschalkó elvitte a barátait egy menazsériába, mely az István téren ütött tanyát, s ott aztán bebizonyította, hogy neki van igaza. Az ötszáz forintot a művész jótékony célra adta” – írja Tóth Béla a Pesti Hírlap 1897. november 28-ai számára hivatkozva. Tóth megemlíti: az öreg művész, bár bántotta, hogy mindig évődnek vele az oroszlánnyelvek miatt, mégsem lett öngyilkos – „az aggok szép csendes halálával, végelgyengülésben múlt ki a világból”. (urbanlegends.hu, a legjobb nyomozó)

Kapcsolódó táblaállítás: Mohamed Lalét török katona emléktáblája a Várban + a Hollán emléktábla rövid létezése + oroszlános kapu Kolozsváron + Red Lion Pub, Szentendre + rendőrtisztek avatása az Oroszlános Udvarban (Várnegyed)

az illusztrációként felhasznált képek egy részét az www.amitbhawani.com (evolution of logos, Peugeot), wikiről (Nelson admirális emlékműve Londonban, Trafalgar tér), a telecraph.co.uk (sportos ugrálás), valamint a webshots oldalról, zassitól loptuk

Magyar Oszlopszentek

Éppen a tér-idő kontinuum megbomlott szövetét foltozgatja, esetleg a közelgő kozmikus katasztrófák elhárításán dolgozik.

Blogunk jóvoltából egy viszonylag ismeretlen vallási-ezoterikus-sport mozgalom, a Magyar Sztiliták (oszlopszentek) kerültek blogunkra. Itt egy jellegzetes példányuk, esténként megtekinthető a Margit-sziget Pestre néző oldalánál, nem messze az Árpád hídtól. Viszonylag alacsony oszlopon áldogál, viszont a világ hívságaiból való kiemelkedéshez szükséges magasságot pótolja a Duna nyugtató közelsége. Ameddig arra nem berreg egy surmó motorcsónakbuzi.

A korai idők szíriai szerzeteseinek körében terjedt el az aszkézisnek az a szinte hihetetlen formája, hogy a remete nem barlangba, kunyhóba húzódott vissza, hanem egy oszlop tetejére. Ezt úgy képzeljük el, hogy egy 3–1 méter magas kőoszlop tetején egy nagy kőlapot helyeztek el, azt korláttal vették körül, ez lett a remete lakhelye. Élelmezéséről egy létra segítségével a körülötte megtelepedett tanítványok, zarándokok és kíváncsiskodók gondoskodtak.
Az önsanyargatás legendás világrekordere is egy oszlopszent volt, Genovéva naptári szomszédja, Oszlopos Szent Simon (jan. 5.). A szír keresztények e csudabogara (†459) közel 70 éves koráig gyötörte magát Isten és a maga dicsőségére. Gyermekkorában pásztorként edződött a későbbi élethez. Ifjú volt még, amikor a szerzetesi életet választotta. 1 éven át kolostorban gyakorolta a szigorú aszkézist. Már ott hírhedtté vált amiatt, hogy egy kötelet oly szorosan tekert a derekára, hogy az mélyen bevágódott a húsába. Amikor elöljárója ezt fölfedezte, kiutasította a kolostorból. Az egyház sohasem nézte jó szemmel a megszállottságnak eme szélsőséges formáit. Írott források tanúsítják, hogy ezek esetenkénti „örömszerző” voltáról tudomással bírtak. (Jankovics Marcell: Jelkép kalendárium)


fotó: Rudi

„Az oszlopszent már húsz éve állott az oszlopán, tizenkét méter magasban, egy régi, elfeledett császár szobrának helyén. _______________ A létra, amelyen valaha felmászott oda, már régen elkorhadt, összedőlt, de jótét lelkek hosszú póznákon mindennap felnyújtották neki ételét és italát, s illedelmesen elfordultak, amikor az oszlopszent leguggolt, hogy halaszthatatlan szükségét elvégezze. _______________ A papok nem kedvelték az oszlopszentet, mert hívságos dolognak tartották, hogy ilyen magamutogató módon álldogál, sajnáltatja és csodáltatja magát. _______________ A keresztények pogány dolognak tartották az aszkézis ilyetén gyakorlását, a pogányok pedig egyenesen értelmetlen dolognak, sőt őrültségnek.

Az oszlopszent rossz idő esetén, ha megbizonyosodott arról, hogy senki sem látja, időnként lazított, sőt arra vetemedett, hogy a viszonylag széles talapzaton guggolva aludjék. _______________.Akkoriban még nem volt Guinness Rekordok Könyve, de az oszlopszent ismerte az előző rekordot: huszonöt év volt. _______________ Ha ezt nem dönti meg, egész eddigi teljesítménye hiábavalónak bizonyul…

A huszonötödik év végén járt már, egyetlen nap választotta el a rekord megdöntésétől, amikor az ezüstös holdfényben az a lány vetkőzni kezdett. Az oszlopszentben pedig felhorgadt a réges-rég eltemetett férfivágy, s alvajáró módjára elindult… _______________

A nyakát szegett oszlopszentet nagy tisztelettel temették el, helyét azonban rögvest elfoglalta egy új vállalkozó. _______________ Elég sok pénzébe került annak a bizonyos vetkőzésnek a megszervezése. _______________” (Forrás: Szentmihályi Szabó Péter: 101 rettenetes történet.)



Lassan ment a dolog, mert meg kellett tanulnia előbb, hogyan ernyessze el magát az állapotig, amikor a test már nem létezik, csak lelki szeme előtt látja a lényeges valamit, ami önmaga is egy kicsit, és egyszersmind a kérdezett is meg a kérdező is egyben. Nehéz ezt a szellemi állapotot leírni azoknak, akik nem ismerik. De eljutott ebbe a belső állapotba, amely ugyanakkor külső is volt, vagy talán éppen egy átjáró egy ténylegesebb világba, amelyben nemcsak a test nem létezik, hanem a fizikai világ is alig, vagy csak távol és mellékesen. Az összefüggések közé került, a sokkal nagyobb, a galaktikusnál is nagyobb összefüggések közé, ahonnan a mi világunk legnagyobb dolgai is nemhogy kicsinek és gyermetegnek látszottak, hanem tökéletesen lényegtelennek és szóra sem érdemesnek.

Az „átmenet” folyamatban, mielőtt igazán kitárult volna szeme előtt a másféle világ, figyelme a többi kis rózsaszín részecske-felhők mellett is elhaladt. Ezek is mellékesnek látszottak most, mert hát sok ilyen porszemnél is semmibb köd között haladt, amelyek talán összeállnak majd egyszer egy fizikai testté valamelyik inkarnációjukban, amikor is nem biztos, hogy komputer elé fognak ülni, hanem, ha megjött közben az eszük, csupán átmennek a másik szobába, lefüggönyözik az ablakot, lehunyják szemüket és megtapasztalnak egy csomó mindent abból, amit mindig meg akartak érteni.
Az oszlopszent fent állt a maga oszlopának a tetején, és csak állt és állt, év év után.

Elmélkedett.

Az alant hemzsegők értelmetlen dolognak tartották, hogy valaki nem vesz részt köztük a mindennapi élet örömeiben és drámáiban, csak áll és csak áll ott fent.
Ő meg éppen az alant nyüzsgő tyúkeszű tömeg miatt ment fel, mert nem tudott nekik észt adni, és ide legalább nem ért fel az alantiak szaga és feneketlen ostobasága. Tiszta volt a levegő odafent, és messzire látott. Különösen lehunyt szemmel.
Néha lepillantott a tömegre: evés-ivás, testi örömök, és semmi más, csak a test örömei. Mint az állatoknak... Falka-örömök, falka-versengés... Mint észlények tehát voltaképpen nem léteztek, csak lélek nélküli testek, öklök, könyökök, hájfejek, bélgépek...
A piszkos folyóra is letekintett néha, és jóformán abban sem látott soha egyebet, mint rengeteg döglődő halat.
Többségük az árral úszott. Mert a döglött hal mindig az árral úszik.
Csakis az élettelenek úsznak az árral. (Balogh Bertalan)

Hitchcock Újlipótvárosban

Sötét titkok, gyilkosság, vér, vééér.. A titokzatos, rejtélyes XIII. kerületből jelenti Tündér Lala:

Hitchcock-feeling

Ha nagyzolni akarnánk, akkor elnevezhetnénk Zöld Oromnak is, ami tudvalevőleg Anne Shirley otthona volt, de a Zöld-házzal kapcsolatban igazából egyéb kulturális nyalánkságok jutnak eszünkbe. Az Újlipótban elhelyezkedő építmény a 20-as, 30-as évek táján épülhetett, akkor még minden bizonnyal nem volt ilyen szemet gyönyörködtetően ocsmány sötétzöldre festve. Hogy vajon milyen lakóközösség dönthetett e szín mellett, (tipp: talán épp ez volt a legolcsóbb festék, annyi maradt raktáron) azt nem tudjuk, de első kézből hallottunk egy városi legendát, mely szerint a Zölddel szemközti házból egy átjáró vezet a föld alatt, amely egy első emeleti lakásból nyílik. (Informátorunk nem egészen száz százalékos megbízhatóságára utal viszont a tény, hogy olykor a folyosónk rácsán lógva talál ki összeesküvés-elméleteket, s akar bebocsátást nyerni az átjáróba, arra hivatkozva, hogy ő már évtizedek óta lakik itt.) A Barátságos Zöld Ház titka mindenesetre az éjszakában rejlik. Mert amikor kigyúlnak a lámpafények, a lépcsőház hatalmas ablakain keresztül Hitchcock Hátsó ablakának stúdióvilága elevenedik meg, garantált ihletet nyújtva a szomszéd lakók kukkolásához némi gyilkossági jelenet reményében.

A ház aljában egyébként napközben a roppant ötletes névre hallgató „Nagyi” salátabár étkezde üzemel, amely tény a fentiek tekintetében újabb találgatásra adhat okot. (700/menü)

Postscriptum: érdemes megfigyelni a Zöld ornamentikáját. Igen-igen, a két nagyméretű dísztáblán két óriási madár található. (húúú)