 |
| a Roncs galériája |
Wreck Pub / Roncs Kocsma
honlap: Wreck a fészeren
Telephely, cím: 1052 Budapest, Bécsi u. 2
Az All Central Hostel alatt, 2 szinten
A Csipak által lebontani szándékozott Keskenyházban. A Belváros Új Főutcájában, a Váci utca és a Kempinski szomszédságában, szembensrégen a Nemmondjukkianevét "üzletember" hírhedt rablótanyájával, a Galaxia/Belváros étteremmel. A legolcsóbb kocsma a turisták lehúzására szakosodott Belvárosban, nem csak roncsoknak. Két szint, egy agyonstrapált pultoslány, ekkora kocsmához kettő kellene. Szakszervezet, halló, halló? Autóalkatrészek lebegnek, kló az emeleti oszlopban. Csócsó a csócsistáknak. A hosztel és a belváros közelsége miatt értelemszerűen sok külföldi turistával.
Kissé rideg, kissé hideg, még nincs teljesen belakva. Majdmeglátjuk.
frissítés, 2011.12, Jenő21: extrém fosmenet zene, valami prolibutító rádió slejmje ömlik elviselhetetlenül hangosan... A dizájn az alibi kategóriában versenyképes, unalom, önigazolás, ócska, olcsó. A sörárak és a kedves pultoslányok ellenére ezentúl elkerüljük ezen kocsmát, a vendégek többsége drogos segg és/vagy falfirkász vandál nyomika.(Gárpipult kft, szh: 1038 Budapest, Rózsadomb u. 13, Adószám: 14678460-2-41)
Kopás van, tegyenek önök is hasonszőrt.
Closed until 10:00 am Hours Mon - Wed: 10:00 am - 12:00 am Thu - Sat: 10:00 am - 2:00 am Sun: 10:00 am - 10:00 pm
Wreck Pub-Roncs Pub Minden long drink 650.- Koktélok 750.- Forralt bor 160.-/dl Tornyos pàlinkàk 390.- Hàz borai 160.-/dl Abszinth 70% 490.- Mike dog 390.- Pizza szelet 250.- Stb..........minden szinte ingyen..... Wreck pub-roncspub V.ker bécsi u.2 Wreeeeccccckkkenjjjjjjj rááá, Tel:06303997543
 |
| Kló az oszlopban |
Colin a homlokát ráncolta. - Mint például?
A két fiú fent volt egy dombon a város északi határában. A hátuk mögött ott hömpölygött az óceán.
- Bármit - felelte Roy. - Szóval az a lényeg, hogy öltél már egyáltalán?
- Nem értem, mit akarsz - felelte Colin.
Odakint a csillogó vízen egy jókora hajó haladt észak, vagyis a távoli San Francisco felé. A parttól nem messze egy olajfúró torony meredt a vízben. Az elhagyott parton egy madárraj kutatott a homokban ebéd után.
- Csak öltél már meg valamit? - kérdezte türelmetlenül Roy. - Mondjuk rovarokat, bogarakat.
Colin rántott egyet a vállán. - Hát persze, szúnyogot, hangyát, legyet. Na és?
- És hogy tetszett?
- Micsoda?
- Hát, hogy megölted őket.
Colin a másikra meredt, aztán megcsóválta a fejét. - Roy, te néha olyan lökött tudsz lenni.
Roy elmosolyodott.
- Te szereted meggyilkolni a rovarokat? - kérdezte feszengve Colin.
- Néha.
- Miért?
- Mert olyan pukkantós.
Ami Roynak tetszett, amit izgalmasnak talált, azt kivétel nélkül a „pukkantós” kategóriába gyömöszölte.
- És mi olyan izgalmas benne? - kérdezte Colin.
- Ahogy kapálódznak.
- Brrrr.
- Tépted már ki imádkozó sáska lábát, és nézted, hogyan akar menni? - kérdezte Roy.
- Lökött vagy. Tökre lökött.
 |
| Kilátás a Roncsból: gengsztertanya a túloldalon |
 |
| No Sex, No War |
Colin tizennégy éves volt, pont annyi, mint Roy, de ő még soha nem szállt szembe senkivel vagy semmivel. Hagyta magát sodortatni az élettel, nem mutatott ellenállást. Rég megtanulta már, hogy az ellenkezés egyenlő a fájdalommal.
Colin egy száraz fűcsomón ült a hegygerincen, és csodálattal nézett fel Royra.
Anélkül, hogy tekintetét levette volna a tengerről, Roy megkérdezte: - És öltél-e már rovarnál nagyobbat is?
- Nem.
- Én igen.
- Tényleg?
- Rengetegszer.
~ És mit? - firtatta Colin.
- Egeret.
 |
| Alsó szint |
 |
| csócsó csócsistáknak |
Roy lenézett a fiúra. - És mikor volt ez?
- Talán két éve, még lent Los Angelesben. A mamám meg a papám akkor még együtt voltak. Volt egy házunk Westwoodban.
- Ott nyírta ki az öreged a denevért?
- Ühüm. Szerintem fent éltek a padláson. Az egyik meg berepült az őseim hálószobájába. Arra ébredtem, hogy az anyám sikoltozik.
- Jól be volt szarva, mi?
- Halálra rémült.
- Bárcsak láttam volna!
- Lerohantam a hallba, hogy mi baj, és a denevér épp átrepült a szobán.
- És pucér volt?
Colin meglepetten pislogott. - Kicsoda?
- Hát az anyád.
- Még szép, hogy nem.
- Én meg azt hittem, hogy pucér volt, és te úgy láttad.
- Nem volt az - felelte Colin, és érezte, hogy elvörösödik.
- Hálóingben volt? - kérdezte Roy.
- Nem tudom.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem emlékszem - felelte feszengve Colin.
- Ha én lettem volna az, aki látja - mondta Roy -, akkor én tutira emlékszem.
- Hát, nem tudom, szerintem tényleg hálóingben volt - mondta Colin. - Ja, már emlékszem is.
Igazában persze nem tudta, hogy a mamáján akkor pizsama volt-e vagy bunda, de nem értette, miért érdekli ez Royt.
- És át lehetett látni rajta? - kérdezte Roy.
- Átlátni, min?
- A szentségedet, Colin! Hát átlátni azon a hálóingen?
- Miért akartam volna átlátni?
- Te tényleg ekkora hülye vagy?
- Miért kéne nekem megbámulni a saját anyámat?
- Mert kurva jó teste van, azért!
- Te hülyéskedsz.
- Gyönyörű cicii vannak.
- Roy, ne röhögtess!
- Eszméletlen lábak!
- Ezt honnan tudod?
- Mért láttam fürdőruhában - felelte Roy. - Szóval dögös.
- Micsoda?
- Szexi.
- De hát az anyám!
- Na és?
- Néha kiborítasz, Roy.
- Reménytelen eset vagy.
- Én? Jézusom.
- Reménytelen.
- Azt hittem, hogy a denevérről beszélünk.
- Na, és mi lett a denevérrel?
- Az apám fogta a seprűt és lecsapta vele, aztán addig püfölte, míg abba nem hagyta a visítást. Hallanod kellett volna, hogy visított! - Colin megborzongott. - Szörnyű volt.
- Vér?
- Micsoda?
- Pokolian vérzett, mi?
- Nem.
A meleg szellő belekapott a hajába. Ugyanolyan dús, aranyszőke haja és ugyanolyan egészséges, szeplős arca volt, mint amilyeneket a tévéhirdetésekben látni. Izmos gyerek volt, a korához képest is erős, jó atléta.
Colin arra gondolt, bárcsak olyan volna, mint Roy.
Egyszer, ha majd gazdag leszek, gondolta, elmegyek egy plasztikai sebészhez, egymillió dolcsival a zsebemben, és elviszem neki Roy fotóját. Teljesen átszabatom magam. Teljesen átalakíttatom magam. A sebész átműti a barna hajamat szőkévé. Azt mondja: Kinek kell ez a keskeny, sápadt arc, nem igaz? Én megértelek. Ki akarna egész életében így kinézni? Csináljunk belőled egy csinos fiút! És megigazítja a fülemet is. Mire végez, nem lesznek olyan nagyok, mint most. És megcsinálja az átkozott szemeimet is. Végre nem kell majd ezt a rohadt vastag szemüveget hordanom. Aztán azt mondja: Tegyünk egy kis izmot a mellkasodra meg a karodra és a lábadra is? Semmi gond, megcsináljuk! És ugyanolyan erős leszek, mint Roy, nem fogok semmitől sem félni, semmitől a világon. Úgy bizony! Talán jobb, ha nem is egy, hanem mindjárt kétmilliót viszek magammal.
Roy még mindig azt a hajót figyelte a tengeren, amikor megszólalt: - Öltem nagyobbat is már, mint egy egér.
- Nagyobbat, mint egy egér?
- Persze.
- Mint például?
- Macskát.
- Megöltél egy macskát?
- Épp most mondtam. Süket vagy?
- És miért ölted meg?
- Untam magam.
- Ez nem indok.
- De legalább csináltam valamit.
- Jézusom.
Roy levette a szemét a hajóról.
- Micsoda ócska teknő - jegyezte meg Colin.
Roy odaállt Colin elé, a tekintetük összekapcsolódott. - Pukkantós volt, tökre pukkantós.
- Pukkantós? Szóval tök jó volt? Mi jó van abban, ha megöl az ember egy macskát?
- És miért ne volna jó? - kérdezett vissza Roy.
Colin szkeptikus arcot vágott. - És hogy ölted meg?
- Először is bezártam egy ketrecbe.
- Miféle ketrecbe?
- Egy régi madárketrecbe, lehetett vagy egy méter széles.
- És honnan szedtél egy ilyen ketrecet?
- Lent volt a pincében. Régebben volt az anyámnak egy papagája. Amikor megdöglött, az anyám nem vett másikat, de a ketrecet sem dobta ki.
- A ti macskátok volt?
- Nem. Valakié egy kicsivel lejjebb az utcában.
- Mi volt a neve?
Roy rántott egyet a vállán.
- Ha tényleg létezett ez a macska, akkor neve is volt - jegyezte meg Colin.
- Cirmos. Cirmos vagy Cirmi, így hívták.
- Hihetőnek tűnik.
- Tényleg így hívták. Szóval beraktam a ketrecbe, aztán munkába vettem az anyám kötőtűivel.
- Munkába vetted?
- Szurkáltam a rácsok között. Jézusom, azt hallanod kellett volna!
- Kösz, inkább nem.
- Ez volt aztán a dühös macska! Fújt, visított, próbált megkarmolni.
- Szóval a kötőtűvel ölted meg?
- Nem, a tűkkel csak feldühítettem.
- Nem értem, minek kellett...
- Később aztán hoztam egy hosszú, kétágú villát a konyhából, azzal szúrtam le.
- És közben hol voltak az öregeid?
- Mind a ketten melóztak. Eltemettem a macskát és feltakarítottam a vért, mielőtt hazajöttek.
Colin megrázta a fejét és felsóhajtott. - Ezt a hétmérföldes baromságot.
- Nem hiszed el?
- Soha nem öltél te meg semmiféle macskát.
- Akkor miért találtam volna ki a dolgot?
- Azt akartad látni, hogy elhányom-e magam.
Roy elvigyorodott. - Miért, nincs hányingered?
- Persze hogy nincs.
- Pedig kicsit sápadt vagy.
- Azért nem leszek rosszul, mert tudom, hogy nem történt ilyen. Nem is volt semmiféle macska.
Roy éles szeme szinte Colin szemébe fúródott. Colin el is képzelte, hogy milyen lehetett, amikor a villa a macskába hatolt.
- Milyen régen ismersz? - kérdezte Roy.
- Egy napra rá találkoztunk, hogy ideköltöztem a mamámmal.
- Milyen régen volt?
- Tudod azt te is. Június elseje volt. Tehát egy hónapja.
- Ez alatt az idő alatt hazudtam neked egyszer is? Nem. Mert a barátom vagy. Egy barátnak pedig soha nem hazudnék.
- Nem is arról van szó, hogy hazudsz. Csak ez valami játék.
- Én nem játszom - felelte Roy.
- De mindig viccelődsz.
- Most nem viccelek.
- Dehogynem. Próbálsz behúzni a csőbe. Ha azt mondom, hogy elhiszem ezt a macska dolgot, akkor kinevetsz. Nem hagyom magam átverni.
- Oké - jegyezte meg Roy. - Azért megpróbáltam.
- Tessék! Ugye, hogy át akartál verni?
- Ha te ezt akarod hinni, nekem nyolc.
- Roy, ugye csak vicceltél a macskával, igaz?
Roy feléje fordult, egy pillanatig jeges volt a tekintete, aztán hirtelen elvigyorodott.
Colin is vigyorgott. - Tudtam. Csak a bolondját járattad velem. (Koontz: Az éjszaka hangjai)
