"Sírba visztek" - a Bizottság a Műcsarnokba megy

"a tagok közül főként 

Wahorn András, fe Lugossy László és ef Zámbó István 

alkotásaira összpontosítva."  (papiruszportal.hu)

Nem mi fogjuk a Bizottságot bemutatni a nagyérdeműnek. Ott a wikipédia, tessék onnét kulturálódni, bár az is igaz, hogy teljesen kispórolták a szócikkből Waszlavik Gazember Lászlót.

Ilyen nagyszabású ravatalt utoljára Halász Péter szervezett, ő is magának. Tekintse meg képeinket, érezze jól magát, amíg teheti. Bródy János rosszalló tekintettel kinéz Kádárból, Nagy Imre meg új sírhelyre költözik, de útba ejti a Hősök terét.

"Kimentünk a haverokkal már reggel Szentendrére, aztán felváltva álltunk a Vajda Studió előtt, hogy este bejuthassunk. Ültünk a kocsmában és váltottuk a helyfoglaló cimborát. Hatalmas tömeg szeretett volna bejutni, kicsi volt a helység, amiért Zámbó Öcsinek fél évig kellett vizsgálati fogságban ülnie." (baráti közlés)

A kiállítás monumentális, rengeteg minden fel lett vonultatva. Röpködnek a nagy számok. Több ezer fotó példának okáért, vagy több száz megkötözött plüss állat egy ef Zámbó installációban. Összességében azonban mégis valami ürességgel kombinált szomorúság szállja meg a nézőt, ami ugyanúgy nem hajlamos tágítani, mint Poe hollója a Pallasz Athéné szoborról. (exindex)

Bernath(y) Sándor, Waszlavik Gazember László, Gáti Ádám,
Bán Mária, Victor Máté, Dorozsmai Béla, Kreutz László, Szulovszky István,
Kukta Erzsébet, Horányi Sándor, Kecskés Kriszta,
Wahorn András, ef Zámbó István, fe Lugossy László

emberek a multimédiás falnál

Meghökkentő névsor, főként a wtf Mamagésa. Miért? Miért? Miért?


A már említett műfalak 7-7 mélyedésében 14 kortársuk osztja meg emlékeit, gondolatait, véleményét a Bizottságról: Nagy Feró, Sturcz János, Bárdos Deák Ágnes, Fakó Árpád, Szilágyi Lenke, Kukorelly Endre, Medvigy Gábor, Melis Lászó, dr. Máriás, Bukta Imre, Till Attila, Lugosi Lugo László, Soma és Fábry Sándor videofelvételen vannak jelen. (index)

jobboldalt a Bizottság síremléke (Wahorn)

ff fotók a Bizottságról,
melyeket a Műcsarnok tárlatvezető igazgatója szerint
a kedves látogatók rendszeresen ellopdostak
"de nem baj, mert minden megvan digitálisan"

A fő problémánk a kiállítással az (lehet), hogy az egészet egy pop mítosznak rendelték alá, s mindennek, amit láthatunk, e mítosz ad jelentést, jelentőséget. Már amennyit, és már amilyet. Az egyik teremben például fotókat látunk, ömlesztve, dokumentum fotókat, legalább ezret, szürke építkezési állványzaton, NDK hangulatú olvasólámpák fojtott fényében - mintegy kiterítve. Egy halotti tor és a bolhapiac keveredését élhetjük át. Egy néma zsibvásárt. Mintha az Ecserire tévedtünk volna. Az összhatás zavaros, s közben a fotók eredeti tartalmát sem kapjuk meg, nem hogy az összesét, de azt az élményt sem, amit egyetlen fotó közvetíthetne. Nem csoda, ha egyfajta gyászos hangulat telepszik ránk. (exindex)

fe Lugossy László: Halott vagyok

fe Lugossy László: Élő vagyok

fe Lugossy László Szabad vagyok

Öcsi plüssállatkái rönkökhez kötözve

Micimackó és barátai - Vicces pszichológiai jellemzés

 "Bagoly: A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is."

Zámbó Öcsi szadómazó installációja
(fél év előzetesben megvisel :)

Wahorn máris a a túlsó oldalon, digitálisan

Wahorn: Fekvő nő telefonnal

A 16 méteres fekvő nő eddig sohasem látott részlete

Valami nagyon félrement - és egyébként lehet is sejteni, hogy mi. Egy egy velejéig voyagerista, időutazásos projekt, amely két különböző idősík között teremt átjárást. Az ilyeneknél az idősíkok laza kezelése bármikor balesetet okozhat. Jelen esetben valószínűleg az történt, hogy bár az ex-tagok mai énje és világa tökéletesen kompatibilis Bizottság-korabeli énjükkel, világukkal, értsd, mindhárom kiállított művész harmonizál korábbi önmagával és a Bizottsággal is, egymás felé elveszítették az intellektuális átjárás, a társművészi kommunikáció képességét.

Azaz nem tudnak egymással érdemben kommunikálni, hiszen a saját pályáján, idővonalán mindenki továbbhaladt, mindenki elhagyta az egykori találkozási pontot, ugyanakkor a másiktól, a többiektől mindegyikük azt várná, hogy legyen azonos Bizottság-korabeli énjével. Ez pedig lehetetlenség, és emiatt nyilván mindhármuknak megvolna az oka, hogy nehezteljen a másik kettőre (a buddhisztikus beállítottság mértékétől függően, azaz fordítottan arányosan (exindex)

"A szépség tajtékos hullámai fognak végigsöpörni azon hallgatókon, kik merészelnek belekezdeni a kezdetbe. Az ember gyakran sikítani szeret, és egyeseknek rohamaik vannak. Be kell látnunk tehát, nem lehetünk örökké mindenkivel együtt. A mélység visszavág, az ember csókokról ábrándol, de nincs ereje élni mindig, minden hagyomány puszta. Itt kérem érzések vannak. A lényeg független. Kalandra fel!".

Wahorn: A miniszter fekete Mercédesze elhalad az 1124-es italbolt előtt
(lények az italbolt ölén).

1976-ban kikerült a Nemzeti Galéria falára, de Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes olyannyira felháborodott, hogy saját kezűleg akasztotta le a falról :))) Wahorn szerencsésen megúszta, de Zámbó István sokáig pihent államköltségen. Ilyesmik történtek, ha valaki letért a fényes útról.

Wahorn: A miniszter fekete Mercédesze elhalad az 1124-es italbolt előtt 

Így vagy úgy azonban, szükségszerűen beindul egy önlebontó, dekonstrukciós, dekompozíciós folyamat. A három kiállított művész, s a többiek (és persze a közönség is) hiába várják, hogy megtörténjen, ami korábban mindig megtörtént, amikor a színpadra léptek, hogy létrejöjjön az izzó kommunikációs vibráció - mert nem történik semmi. Barátaink pedig tehetetlenül állnak, és némán nézik végig, ahogyan egy (lelkes) Bizottság-rajongó kurátor a színpadra lép és határozott mozdulatokkal kiállítást rendez belőlük, mint egy panoptikumban. Talán mondhatták volna, hogy "túl korai nekünk ez a happy end", de hát a Műcsarnokot nehéz visszautasítani. Vagy arra kellett volna odafigyelniük, hogy az egész ne szálljon el a monumentalitás és a hivatalos mennybemenetel irányába. Ragaszkodniuk kellett volna ahhoz az eredeti közvetlenséghez, ami a művészetüket mindig is jellemezte, s nem egy falat építeni a minisztériumból érkezett sztárság tégláiból, hogy a nézők e falon át kukucskálva juthassanak csak hozzá mindahhoz, ami egykori kedvenceikből maradt. Mert leginkább ezt kínálja e kiállítás: maradványokat. (exindex)

nem Bizottság-tag, de zenélt: Louis Victor handmade akusztikus dobgépe vagy valami hasonló

A sorok írójának volt szerencséje Louis Viktor zenei performanszához. Nem csajozós zene :)

kívül a hivatalos, bent a alternatív 

kint a bent és bent a kínt? 

A Bizottság lemeze is felbukkan a kintiek között: korrekt, nem önsztároló. Akkoriban a nagyon tökös alternatív zenekarok a kintiek lemezéből épített ketrecben voltak. Ez volt akkoriban.