Szeged, McDonalds, parkoló

And now something completely different: a szegedi McDonalds parkolója. Hej, elkeseredtek a környékbeli panellakók, mikor az előttük levő parkba beültették a Mekit... de Pol-Pot megyében is éheznek az önkormányzati tisztviselők gyerekei.

cím: McDonald's gyorsétterem
6724 Szeged
Rókusi körút 27

Nagyobb térképre váltás

Álma vérfagyasztóbb volt, mint valaha, mert a gyötrelem minden apró részlete megjelent előtte. Ekkora borzalmat még soha nem tapasztalt, még a 146-os járat légikatasztrófája sem volt ilyen szörnyűséges.
Oldalán fekszik a csempézett padlón, egy asztal alatt. Mereven bámul maga elé. Előtte egy fémcsőből és narancssárga műanyagból összeeszkábált szék áll, a szék alatt aranyszínben ragyogó sült krumpli és sajtburger, a húsdarab egy ketchuppal összemázolt saláta társaságában kicsúszott a zsemléből. Egy öregasszony, aki szintén a földön fekszik, fejét Holly felé fordítja. A néni csak bámulja a lányt a széken, a sajtburgeren és a sült krumplin keresztül, csak bámul, bámul, de sohasem pislog, míg végül Holly észreveszi, hogy egyik szeme helyén csupán üres lyuk van, melyből vér szivárog. Ó, néni! Ó, néni, nagyon sajnálom, borzasztóan sajnálom!
Holly egy szörnyű hangot hall, ratata-ratata-ratata-ratata-ratata, nem ismeri fel, hallja, hogy emberek sikoltoznak, nagyon sok ember, ratata-ratata-ratata, még mindig sikoltoznak, de már nem olyan hangosan, üvegcsörömpölés, fanyikorgás, egy ember üvölt, mint egy medve, morog, nagyon mérges és morog, ratata-ratata-ratata-ratata-ratata-ratata. A lány tudja, hogy ez most géppuska hangja, egy automata fegyver kalapálása, és ő szeretne kijutni innen. Megfordul, mert nem akar és nem is tud tovább az öregasszony kilőtt szemébe nézni. Mögötte egy kislány fekszik a padlón, körülbelül kilencéves, rózsaszín ruhát, fekete, patentos bőrcipőt és fehér zoknit visel, egy szőke kislány, egy kislány, egy kislány, egy kislány fekete, patentos bőrcipőben, egy kislány, egy kislány, egy kislány fehér zokniban; egy kislány, akinek... egy kislány, akinek, akinek, akinek akineeeek ellőtték a fél arcát! Vérvörös mosoly ül ajkán. Fehér fogak, melyek asszimetrikus, vérvörös mosolyra húzódnak. Zokogás, sikoltás, és még több ratata-ratata-ratata, ennek soha nem lesz vége, örök időkig eltart, ez a szörnyű zaj, ratata-ratata-ratata. Aztán Holly megmozdul, és térdén-kezén kúszva igyekszik el az öregasszonytól és a félarcú kislánytól. Mindenütt beletenyerel a forró sült krumpliba, a tonhalas szendvicsbe és a szétfolyt mustárba, de ő csak kúszik, kúszik, végig az asztalok alatt és a székek között, aztán keze jéghideg kóla tócsájába ér, s amikor megpillantja Dixie kacsa képét a nagy papírpohár oldalán, amiből az üdítő kiömlött, már tudja, hogy egyik kedvenc helyén, Dixie Kacsa Hamburgerpalotájában van. Most senki nem sikoltozik, talán mert tudják, hogy a Dixie Kacsa nem olyan hely, ahol sikoltozni szokás, de valaki így is zokog és sóhajtozik, egy másik személy pedig folyton azt hajtogatja: kérem-kérem-kérem. Holly kimászik egy másik asztal alól, és látja, hogy tőle néhány lépésre egy jelmezes úr áll, arcát félig elfordítja, a lány pedig azt gondolja, hogy ez az egész talán csak tréfa, mint a bolondozás mindenszentek estéjén. A férfi pilótacsizmát hord, mint a kommandósok, azonkívül terepszínű nadrágot, fekete pólót és fekete baszksapkát, de ez biztosan csupán jelmez, mert ő nem igazi katona, nem lehet igazi katona, hiszen terjedelmes pocakja kidomborodik a nadrágjából, legalább már egy hete nem borotválkozott, pedig a katonáknak muszáj borotválkozniuk, tehát a férfi csak katonajelmezt öltött. Ez a lány előtte térdel a padlón, egyike azon tizenéveseknek, akik a Dixie Kacsánál dolgozna, csinos kis vörös hajú fruska, ő kacsintott rá Hollyra a rendelésnél, de most a katonaruhás férfi előtt térdel, fejét lehajtja, mint aki imádkozik, és egyre azt darálja: kérem-kérem-kérem. (Koontz)