update 2006:
Budapest szívében
Budapest belvárosában hónapokon át (amíg a választási kampány zajlott) a Károly körúti bazársor lebontása révén keletkezett téren az SZDSZ kampánycentruma állt, "liberális sátor" néven, amely, bár kormánypárti, de mégiscsak agora jellegű, kulturális funkciót betöltő térként funkcionált. A budapestiek megkedvelték ezt a teret, és szeretnék megtartani, mi pedig feltételezzük, hogy ennek nincs semmi akadálya.
A Károly körúti bazársor lebontásával felszabadult tér nem képezi a város részét, nincs címe és nincs neve sem neki, nincs is rajta a térképen. Sorsáról a "Város Szíve" elnevezésű projekt döntött, egy pályázatkiírás révén. A pályázatok kreátorainak fejében feltűnő módon szinte fel sem ötlött, hogy a teret megtarthatnák térként - és nem kellene beépíteni, mondjuk, egy bevásárlócentrummal, pedig az egyik internetes portál szerint a budapestiek 80%-a azt szeretné, ha ez a tér zöld, parkos tér maradna.
A pályázat kiírásával kapcsolatban feltűnő volt, hogy az egész belváros "rendezését" a pályázók fantáziájára bízták. Ez önmagában is arról árulkodik, hogy ez a pályázat nem lehet alapja egy városrendezésnek a város szívében. Az odáig rendben van, hogy meghívnak pályázni építészeket, és az ötleteiken elgondolkodik a városvezetés, illetve a város is, de az, hogy a győztes pályázat el is döntse a belváros szívének sorsát, legalább annyira bizarr gondolat, mintha ifjabb Bush úgy döntené el, hogy megtámadjon-e egy országot, hogy lemegy a büfébe, és egy kávé és cigaretta mellett megkérdi róla a haverjait. Egy ilyen ötlet-pályázat nyilvánvalóan csak alapját képezheti a tervek kovácsolásának. A terveket pedig egy arra a célra létrehozott bizottság és egy projekt-stáb dolgozhatná ki. Először természetesen a város működése, jelenlegi és jövőbeni igényei, jövőképe, megcélzott fejlődési vonala alapján kellene kidolgozni, hogy a város szíve hogyan is működjön majd. Amikor aztán végre sikerül kitalálni, hogy hogyan működjön majd a város szíve a jövőben, akkor lehetne kitalálni, hozzálátni annak megtervezéséhez, hogy hogyan is nézzen ki, és természetesen nem egy darab pályázatban, hanem több pályázatban, úgy, hogy mindegyik illeszkedjen az egészbe.
A helyzet az, hogy Demszky Gábor városrendező stábjában egyaránt helyet kap az az építésznő, akinek a Kálvin téri ronda, üveges szocreál irodaházakat köszönhetjük, és az a Bojár Iván András, aki a legbefolyásosabb építészeti lap, az Oktogon főszerkesztője volt, amely lap a Kálvin téri szocreál épületek szakmai megítélésének szépítésért sokat fáradozott. Ezzel a szellemi, szakmai összefonódással csupán csak az a baj, hogy tulajdonképpen egy társaság maga ítéli meg saját ízlésvilágát, amivel a várost megajándékozza. Nyilvánvalóan jó volna, ha nem e szűk kör döntene csupán a város esztétikai és funkcionális felépítéséről.
Az egész Város Szíve-projekttel kapcsolatban mindössze azt szeretnénk ezúton is felvetni, hogy a teret, amit eddig a városvezetés, illetve az SZDSZ saját, külön bejáratú kultúr-centrumaként működtetett, azt most hadd használja a város - a saját tereként. Miért is ne?
Az SZDSZ és az SZDSZ-esek, akik a féléves kampány időszakban napi bontásban oda jártak szórakozni, találkozni, társasági életet élni, biztosan megértik majd, ha a budapestiek is ugyanezt szeretnék ott tenni - nem kell hozzá nagy empátia. A városvezetést alkotó további delegáltak pedig remélhetően hajlanak majd arra, hogy ha már a város sorsa úgy hozta, hogy keletkezett rajta egy tér, amit a városnak módjában állt próbaüzemben kipróbálni, akkor az a minimum, hogy megkérdezzük a várost, hogy "hé, hogy tetszett ez a próbaüzem?", "hogy vált be ez a tér?", és ha tetszett, akkor hagyjuk, hogy megtartsák (illetve hagyják, hogy megtartsuk).
Szinte biztosak vagyunk benne, hogy ez a kis felvetés, amit korábban, egy fél-publikus oldalon (lásd a linkek között) már néhány civil építész-szervezetnek elküldtünk, nem fog süket fülekre találni, hiszen annyira egyszerű és kézenfekvő dologról van szó.
-jepe-
2006-10-25
4 megjegyzés:
http://www.mtv.hu/nyomtatas.php?id=51228
Néhány éve az egyik ismert budapesti bevásárlóközpont építtetője is érdeklődött a fejlesztés iránt, de nem jutott dűlőre a fővárossal. A hasznosítást az is megnehezítette, hogy a bazársori bérlőkkel csak többéves huzavona során tudott dűlőre jutni a főváros, ők ugyanis nem akartak elköltözni onnan. Mire a terület a városháza birtokába került, lejárt a bazársor bontására kiadott engedély.
Ezt megelőzően augusztus 24-én kiírnak egy "Budapest szíve" városépítészeti ötletpályázatot a Városháza ingatlanán megvalósítandó fejlesztésekre. Ennek eredményhirdetése január 20-án lesz.
http://index.hu/politika/belfold/budapest/merlin0719o/
Az önkormányzat kiemelt fejlesztések bizottsága által kedden elfogadott előzetes ingatlanszakértői tanulmány szerint a színház és a tűzoltóság bontható lenne, s elhelyezésük nem a befektetőt terhelné. Az előterjesztésben, amelynek végleges változata augusztus végére készül el, száz szobás szállodát, tíz-tízezer négyzetméternyi üzlet- és bériroda helyiséget, valamint 850 férőhelyes, több szintes mélygarázst javasolnak.
Mi kerül a Bazársor helyére?
Az egy évtizedes lelki rákészülés után a múlt héten fizikailag is nekiláttak, hogy lebontsák az évtizedek óta éktelenkedő bazársort a Károly Körúton. A feltáruló telekre hosszú távon beépítés vár, addig azonban parkot telepítenek oda: de milyet?
Vicces francia filmekre emlékeztető jelenettel kezdődött a héten a Károly Körút rehabilitációja, Demszky Gábor ugyanis diadalmasan kiállt egy daruskocsi kosarába és segített leszerelni a régi neont a bazársor egy üzletének homlokzatáról, mintha épp diadalmas lépést tenne egy szebb jövő felé, noha annak a neonnak a kiskereskedő tulajdonosa valójában egy évtizeden át a bolondját járatta vele, a városvezetéssel és persze mindannyiunkkal.
De spongyát rá: a kiskereskedők összepakoltak és elmentek, a neonokat a Neonmentők begyűjtötték (megjegyzem, ha korábban sikerült volna lebontani a bazársort, nem valószínű, hogy a neonok megmenekültek volna a szemétteleptől), Demszky mosolyog, mi nehéz szívvel visszamosolygunk, tulajdonképpen már csak az érdekel, mi lesz itt, miután eltakarították a romokat.
A válasz egyértelmű: ideiglenes park, mely azt a pár évet hivatott áthidalni, amíg fel nem épül ide a tervezett kulturális tömb. Egy kis látszat-zöld, hogy az utca embere is érezze a pozitív fejleményeket – most, hogy alkalmunk nyílik elsőként bemutatni a park látványtervét, a hG olvasói is eldönthetik, mit várjanak az új városi parkunktól.
A parkot Lendvai Gábor tájépítész tervezte, aki az Új Irány Csoport tagjaként részt vett a Millenáris Park tervezésében is, most önállóan a Fővárosi Kertészeti Vállalattal dolgozik. Munkája elegáns park-skicc, melyet számtalan ponton szorítottak a pénzügyi, időbeli és topográfiai keretek, például az a hosszú betonfal, melyet a régi városfal feltárására indítandó ásatást fogja elkeríteni.
Örülhetünk tehát az új zöld foltnak a város szívében, és senki se gondolja, hogy pár száz millióért felesleges ideiglenes parkot építeni, hisz, ha a dolgok eddig ütemét vesszük alapul, még unokáink is ebben a parkban fogják tologatni csecsemőiket.
Igaz, a bazársor elképesztően ronda, s világos, hogy mielőbb le kell bontani, de legalább alacsony, ezért a körút azon szakasza nyújt némi térélményt, és nem telepedik fullasztóan az emberekre. Ám könnyű elképzelni, milyen lesz, ha a korábban tervezett kellemes, zöld tér helyett irodaház magasodik majd a bazárok helyén. S figyelembe véve, hogy a város egyik legforgalmasabb csomópontjáról van szó, az is biztos, hogy az ott lakóknak még kevésbé lesz kedvük ablakot nyitni a levegőben szálldosó korom és a tűrhetetlen benzinbűz miatt. A lebontandó üzletek bérlőit '96-ban még kártalanították volna, 2004-től azonban mindenféle kártérítés nélkül kiköltöztethetők, ezért egyelőre nem tárgyal velük a főváros.
komoly építészek kicsit mosolyogtak azon, hogy Egeraat jön, és eladja, ami Moszkvában, Prágában és Budapesten még újnak számít" - mesélte Schneller István az Élet és Irodalom címu hetilapban a közelmúltban megjelent interjújában, Erick van Egeraat holland építészre utalva, aki Moszkvában épülo csavart toronyépületei és a prágai diplomatanegyedben található 83 lakásos épületegyüttese mellett a budapesti Dózsa György úton és az Andrássy úton is épített egy-egy irodaházat. Schneller úgy értesült: a prágai építészek szégyellik például az amerikai Frank Gehry tervezte táncoló házakat vagy a francia Jean Nouvel 1990 óta átadott négy munkáját, s "inkább azt mutogatják, amit fiatal, avantgárd prágai építészek csináltak".
http://www.octogon.hu/index.php?pa=main&lan=0&kat=50&cik=85&szov=&akat=&sti=&sess=&lakat=
A SZERK.
Három "T"?
Alig csitultak el Daniel Libeskind pályázatnyertes műve, a WTC helyére építendő tűtorony szinte egyöntetűen lelkes ismertetései a nemzetközi sajtóban, amikor az idei késő ősz legtovább hallatszó építészeti hírei szinte egyetlen hét alatt futották körbe a Földgolyót.
Elkészült a világ legmagasabb épülete, a Tajvan 101 nevű épületcsoda, Luzskov Moszkvája a felhőkarcolók városává kíván válni, ugyanakkor a vén kontinens legkonzervatívabbnak tartott országa, Anglia fővárosa, Livingston Londonja nekilát, hogy felépítse Renzo Piano felhőkarcolóját, amely egyszersmind a frankfurti toronycsoport fölé, a legmagasabb pontra kívánkozik az európai égen. És Bloomberg New Yorkja sem a tragédia okozta sokkból kíván kilábolni immár a Libeskind által elgondolt toronnyal, de a házzal az amerikai kontinens legmagasabb épületének címére tör.
Demszky és Schneller Budapestjének szakavatottjai ilyen hírek idején enyhén lesajnáló, ugyanakkor jó liberálisokhoz méltó megengedő bölcsességgel, a sztrádán ellenkező irányba vánszorgó szekér bakján ülő tompa tekintetű atyafiak ékes körmondataival mondják el azt, hogy itt a Földön lényegében mindenki megbolondult. Józan és lelkiismeretes városirányítás már csak itt, e lángoktólöleltben maradt. Meglehet, tudnánk építeni mi is ezt azt - mondják buddhai mosollyal -, de mi inkább mértéktartóak maradunk. Se torony, se híd, se semmi, még egy sufni se, ami kicsit is karakterizálná a XXI. század magyar fővárosát. A felhígult, a pénznek bedőlt, a vesztébe rohanó világ miatti szomorúságtól megtört fényű szem ilyenkor a magyar főváros építészeti, urbanisztikai, egyszersmind önkormányzati/közigazgatási diadalára, a Főpolgármester háza tájára, a Városháza tövéből 13 év alatt el nem takarított bazársor látványára téved. És megnyugszik. És mindent ért.
A fenti példa joggal tesz büszkévé bennünket ugyanis. Az a makacs ellenállás, amellyel a felelős posztokon újra meg újra megerősített főpolgármester és egyáltalán nem választott főépítésze bravúrral hárít el mindent, ami lökést, új koncepciót, gazdasági és turisztikai impulzust adna a fővárosnak, lenyűgöző. Bő tucat évnyi regnálásuk alatt sokszor bizonyított működésük nyomán az építés alatt álló ?világváros? minden mutató tekintetében lemaradt az európai, de még a környező városok versenyében is. És minden mutatónál jobb mutató az a közérzet, amely a városlakókban is kialakult ez idő alatt. A Főpolgármester majd háromszázezer ex-budapestihez hasonlóan az utóbbi tíz évben elmenekült a rábízott hajóról, s a kiürült Belváros, a lecsúszó nagy lakótelepek valamelyike, az egyre szlömösödő egykori főutca, a Rákóczi út, vagy akár a hetvenes évek állapotában konzervált Budai Vár helyett (legalábbis asszem) Dunakeszire költözött. Schneller kormányos pedig jó érzékkel és biztos kézzel, zátonytól zátonyig navigálja azt a roncsot, ami az általuk hajdan átvett fővárosból maradt. Gránit/üveg bérirodaházak százai, a belső kerületekbe betolt pláza-dobozok és lakóparkká fennhéjázott kislakótelepek szigeteinek tucatjai telepedtek a városra a bármiféle logikát nélkülöző elgondolás hiányában e majd másfél évtized során. A nyerő páros szakmai színben, noha nem szakmai értékek alapján foglalja el méltatlanul azt a helyet, ahová történetesen a budapestiek érdekeinek szolgálatára helyeztettek, s ez így lesz mindaddig, amíg Demszky hozni képes a megfelelő számú fővárosi baloldali szavazót az országgyűlési és az önkormányzati választásokon. Ez kétségtelen politikai erény, miként az is, hogy leghosszabb ideig regnáló és legkevesebbet, (a bazársor hűséges megőrzésén kívül) lényegében semmit sem alkotó főpolgármesterként újra és újra képes a választók kegyeinek megnyerésére.
Egyébiránt a Schneller vezette Tervtanács által engedélyezett elgondolások átlagát és szélső értékeit egyaránt górcső alá véve, ennyi idő után az is kiderül, a szakértő testület szakértelmének következtében pontosan olyan Budapest alakulna nélkülük, amilyen velük együtt. Az említett épületek minősége ugyanis kizárólag a megbízó és a tervező küzdelmén, ambícióján dől el. Amennyit e zsűriken hozzátettek egy-egy beruházás építészeti értékeihez, a testületi átlag elve alapján, ugyanannyit el is vettek azokból. Olyan egyéniség pedig, aki az egy-egy sarok- vagy foghíjtelek problematikáján túllátva összefüggő programot, átfogó koncepciót alkotott volna, nem emelkedett ki e tucatnyi év alatt közülük. Nem utazó, nem olvasó, nem látó és a mai releváns kategóriákban nem gondolkodó embereken múlik ma a város. New York, Moszkva, London, Frankfurt, Tajvan holnapját egy-egy (brrrrr!!) épülettorony, bennünket e kör szellemi igényessége, felelősségérzete, valamint az emberi kicsinység, alkotói középszerűség heroikus monumentuma, a Dunára fektetendő autósztráda elgondolása jellemez leginkább. A patópálság három T-je bénítja ma az életet, a fejlődést Budapesten: az intellektuális Tunyaság, a világ folyamatai iránti vak Tájékozatlanság és a pusztító Tehetségtelenség.
Bojár Iván András
A felhígult, a pénznek bedőlt, a vesztébe rohanó világ miatti szomorúságtól megtört fényű szem ilyenkor a magyar főváros építészeti, urbanisztikai, egyszersmind önkormányzati/közigazgatási diadalára, a Főpolgármester háza tájára, a Városháza tövéből 13 év alatt el nem takarított bazársor látványára téved. És megnyugszik. És mindent ért.
Megjegyzés küldése