2003. augusztus 12., kedd

Magyar pöffeszkedés: Fenyő János villája

fenyő jános villájaVulgar display of power: Fenyő János villája. Egy kisebb erdőt kellett kivágni a felépítéséhez. Mindezt természetvédelmi területen, Szerveink cinkos tétlensége mellett.

Fenyő János, Horn Gyula
Új gazdára talált két hete Fenyő János villája. A XII. kerület Alkony utcai palotát félmilliárd forintért vette meg egy ismeretlen pénzember.
Eladták Fenyő Jánosnak, a VICO-birodalom egykori vezetőjének villáját – erősítette meg a hírt a Blikknek, egy, a családhoz közel álló személy. Lapunk információi szerint a népszerű showmannak, Friderikusz Sándorak is köze van a tranzakcióhoz, ô is komolyan érdeklődött a meggyilkolt Fenyő palotája után. Friderikusz sajtószóvivője, Máthé Dorottya nem cáfolta a Blikk információit.
– Friderikusz úr mindössze annyit mondott, hogy a villát tatarozzák – közölte Máthé.

Fenyő János, Alkony utca, Friderikusz Sándor, villa, ház, háza, villája, Budapest, Svábhegy, XII. kerület, Sanyi, Fridi, VicoA környékbeliek már hetek óta azt figyelik, hogy a hatalmas teherautók miként költöztetik ki a Fenyő családot és maradék bútoraikat az Alkony utcai rezidenciából. K. József több hónapja dolgozik már egy építkezésen, szinte közvetlenül a Fenyő-villa mellett.
– Nagyjából két hete láttam először a nagy teherautókat, amik elvitték a bútorokat – mondta József. – Kopasz, kigyúrt férfiak pakolták össze Fenyőék holmijait. Nem mertük megkérdezni őket, hogy mi folyik itt, annyira marconák voltak.

A Fenyő-villát eredetileg Balázs János tervezte, de kölcsönös megértés hiányában az építkezésen már nem vett részt.
– A házat 600 négyzetméter alapterületűre terveztem, mert Fenyőék külön kérése volt, hogy minél több szoba legyen benne – mesélte a tervező. – Én úgy tudom, hogy a villa értéke meghaladta az 500 millió forintot. Értesüléseim szerint legalábbis ennyiért próbálták eladni. (Blikk, 1999. 09. 09)

2009-es képek:


Csatlakozó olvasnivaló: Kőbüfé, világvárosias bódé a fogaskerekű végállomásánál, foglaljon üres házat: Olimpia szálloda, urban legends: a Normafa története

Egy kis zenebona: Bátor ventillátor

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fenyő János az 1990-es évek elején zugkazettamásolóból lett milliárdos, mindig meg is büntették pár százezer forintra, s közben kazetta- és CD-másolásból birodalmat épített ki.

Névtelen írta...

Lakatos Pál: Vörös milliárdosok Kőrösi Imre az eltűnt húszezermilliárd nyomában
MAFFIÁK, BRÓKEREK, LESZÁMOLÁSOK

A politikusok gyilkoltatnak?

– Mint azt a sajtó hírül adta, nemrégiben Budapesten, Grand Cherokee Jeep típusú terepjáró-jában lelőtték a 46 esztendős R. Ignácot, a London Bróker Részvénytársaság tulajdonosát. A tettes ismeretlen, a nyomozók nyilván nyomoznak, a sajtó és a közvélemény meg találgat, ahogy az már közepesen fejlett, ám fölöttébb fejlődőképes demokráciákban lenni szokott. Kőrösi Imre nem találgat - neki kész, határozott verziója van.

– Az elmúlt tíz év politikai hatalom birtokosai azokkal a tulajdonosokkal vagy strómanokkal fognak leszámolni az elkövetkezendő időben, akik túl sok titkot tudtak meg az építkezési maf-fiáról, a telekmaffiáról, a brókermaffiáról vagy az olajmaffiáról.

– A London Brókerháznál mekkora pénzmozgásról beszélhetünk?

– Ez a cégcsoport, amelybe beletartozik a Buda Cash Értékpapír, a London Bróker Értékpapír, a HBW Westminster Takarékszövetkezet és sorolhatnám még azt a hatalmas tulajdoni rend-szert, amely lazán egymáshoz tartozik, messze több már, mint 100 milliárd forintos csomag. Tehát itt már valóságos tulajdonról van szó – szállodaláncok, több brókercég, ezeknek az ér-téke –, ezért félve mondom ki, százmilliárd. De lehet, hogy lényegesen több, de semmilyen módon nem kevesebb.

– Azt mondja, hogy az elmúlt tíz év politikai hatalmasságainak váltak ezek az emberek feles-legessé.

– Ezek az emberek tevőleges segítséget nyújtottak az ilyen brókerek által megmozgatott ha-talmas pénzügyi tranzakciókhoz. A brókercégek, ha valakik istenigazából tudták a bankok mellett, hogy hol forgatják a pénzeket, ők tudták. Tudták, hol forgatják át részvény formájába, hol forgatják át olajmaffia formájába, hol van a gépkocsi behozó, úgynevezett saját céges Mercedeseknek a helye. Sajnos, annyi titok lappang, hogy vélhetően még jó pár embert el-tesznek láb alól. Azért nem maffia-leszámolásokról van itt szó, mert ha észrevesszük, a maffialeszámolásoknak rendszerint megvolnának a tettesei, itt pedig az elmúlt tíz évben egyetlenegy tettes sincs meg – sem a robbantásos, sem a gyilkossági bűncselekményeknél, tehát a golyószórós gyilkosságoknál sem. Annyira nincs meg a tettes, hogy egyetlenegy eset-ben sem találták meg még a megbízót sem. Megbízó nélkül pedig nagyon nehéz tettest találni. Akár a Fenyő-gyilkosságról beszélünk, akár az Aranykéz utcai gyilkosságról, akár erről a mostaniról.

– Ön 1999-ben találkozott és beszélgetett a London Brókerház most meggyilkolt vezetőjével, tulajdonosával.

– 1999. augusztus közepén találkoztam vele, megdöbbentem én is, hogy ő keresett föl, és mondta el, hogy a London Bróker meg fog bukni, mert mintegy nyolcezer embernek a pénzét összeszedték, körülbelül kétmilliárd forintot, és ezt oktalanul kifizették, így fizetésképtelenné váltak. Ő tudja, hogy hova kerültek ezek a pénzek, de semmilyen jelzésre nem kapott reagá-lást. A rendőrségnek, a pénztárfelügyeletnek jelzett. Egy nagyon ijedt, szerencsétlen embert ismertem meg ekkor benne. Akkor annyit mondtam neki, ha valóban ennyire meg van ijedve, tegyen följelentést, és ne bejelentést, mert a feljelentésre harminc napon belül válaszolni köte-les úgy a rendőrség, mint a pénztárfelügyelet. Ő is talán azon áldozatok közé tartozik, aki ezek után sírba vitte titkát.

– Azt, hogy kitől, vagy milyen körtől félt, tudhatjuk?

– Ő azt mondta, hogy az ingatlan- és az olajmaffiától fél, akik hatalmas pénzeket, részvénye-ket tettek be a London Brókerbe, a Buda Cash-be. De aztán, megmondom őszintén, pillanatok alatt befejeződött a beszélgetés, utána már nem találkoztam vele. Az egyik maffiózónak ugyanis megjelent a gépkocsivezetője, és én még embert nem láttam így megijedni. Hangsú-lyozom, az egyik maffiózó gépkocsivezetője ennek a beszélgetésnek a legvégén majdnem hogy szemtanú volt. Azt a rémületet én nem kívánom még egyszer senkinek az arcán látni.

– Ahogy hallgatom, az egykori titokminiszter, Katona Béla jut az eszembe, aki kijelentette, hogy a politika és az alvilág kapcsolatának kiépítése megkezdődött. Ez '95-'96 környékén tör-tént. De azt hiszem, hogy a miniszter úr késésben volt, mert nemhogy megkezdődött volna a kapcsolatépítés, hanem ahogy önt hallgatom, szilárdan létezett is.

– Annyira szilárdan létezett, hogy amit Katona Béla miniszterként és politikusként elmondott, az bátorságra vall. Természetesen utána már nem is lett soha többet miniszter, és mint sokat fecsegő ember az MSZP által ki is lett vetve. Perifériára került. Annyit tudni kell, hogy az a '95 tavaszi nyilatkozata, amely szerint a hídverés megkezdődött a politika és az alvilág között, akkor már nem hídverés volt. Akkor már stabilan, hangsúlyozom, stabilan a maffiák a kor-mánypártok pénzemberei voltak. Persze senki ne gondolja, hogy a maffiák úgy keletkeznek jövedéki csalások és egyebek kapcsán, hogy a börtönből kiszabadult emberek maguktól szer-vezett bűnözési tevékenységet folytatnak. Ez fordítva működik. Rájuk bízzák a piszkos mun-kát, ebből lesz a piszkos pénz, amelyet utána a politikusok ismételten visszavesznek maguk-hoz.

– Említette az imént Fenyő Jánost, a VICO birodalom fejét, a sajtócézárt, aki fotóriporterből lett milliárdos, hatalmas kapcsolatokkal rendelkező ember. Budán, az utcán, egy szemvillanás alatt megölték, egy kora esti, hétfői napon. A gyilkosát azóta is keresik.

– Soha nem is fogják megtalálni, tudniillik egy-két politikai vezetőnek beismerő vallomást kellene tenni, hogy mit is csinált két órával a halála előtt Fenyő János. Kikkel szaunázott? Miért szaladt el onnan? Miért hagyta ott a testőreit...? Akiket Fenyő János soha nem hagyott el, hisz évek óta fenyegetve érezte magát. Valószínű, hogy egyetlenegy ilyen ember sem fog istenigazándiból megnyílni. Azt viszont tudni kell, hogy rögtön egy nem létező maffiakapcso-lattal próbálták ezt a bűncselekményt fedésbe tenni. Természetesen ez nem sikerült. Fenyő János az 1990-es évek elején zugkazettamásolóból lett milliárdos, mindig meg is büntették pár százezer forintra, s közben kazetta- és CD-másolásból birodalmat épített ki. Viszont túlter-jeszkedett, irányítani akarta a politikusokat, és ugyanúgy feleslegessé vált, mint Princz Gábor.

– Három emberről tud, akikkel halála előtt együtt szaunázott Fenyő János. Nem mondjuk most ki a neveket, de azt tudjuk, hogy mely politikai irányzathoz tartoznak. Persze a neveket is ismerjük.

– Az előző kormánypárt, tehát a '98 előtti csapat meghatározó politikusaival történt ez a talál-kozó.

– MSZP-s és SZDSZ-es politikusok?

– Igen, MSZP-sek és SZDSZ-esek. Sőt az egyiket a rendőrök küldték el, amikor túl hamar megérkezett a tett színhelyére, és mondták neki, itt most nincs semmi dolga. Nagyon érdekes volt, hogy nem ő számoltatta be a rendőröket, hanem a rendőrök mondták neki, a főnöknek, hogy menjen már innen, mert itt most gyilkosság történt.

– A sajtóbirodalom újbóli felosztása volt akkor a tét!

– Princz Gábor szemet vetett a VICO-birodalomra, hisz az ebben lévő lapok ára a mai értéken is mintegy tizenötmilliárd forint volt. De tudni kell, hogy a sajtóbirodalmak kiépítése politika-meghatározóvá vált. Ez nemcsak Magyarországon van így, mert Berlusconi a kábeltévéken és a tv-csatornákon keresztül lett Olaszország miniszterelnöke. Rövid volt a tündöklése, hosz-szabb a bukása. Princz Gábor és Fenyő János között ez a harc gyakorlatilag már mindenki által ismert volt. Egymásról íratták a cikkeket, egymásról íratták megrendelésre a könyveket, úgy látszott, hogy mindkettő elbukik.

– Tehát azok a politikusok, akik a szaunában utoljára látták élve Fenyő Jánost, a sajtóbiroda-lom elosztásakor nem Fenyő Jánosra, hanem Princz Gáborra tettek?

– Természetesen, egyébként ezek a politikusok ma is parlamenti képviselők, tehát nem a “fu-tottak még” kategóriába tartoznak. Annyit azonban tudni kell, hogy Princz Gábor oly' nagy-mértékben vásárolta meg '98-ig a politikai elitet – itt a baloldali politikai elitre gondolok –, hogy nem is lehetett másra tenni, csakis őrá. Ezek az emberek soha nem tételezték fel, hogy '98-ban vereséget szenvednek a választásokon. Ha még egy ciklusig az SZDSZ-MSZP kor-mány van, akkor ez a maffiaszerű tevékenység véglegesen beágyazódik a magyar közigazga-tásba és a magyar bankrendszerbe. Most egy érdekes kísérlet tanúi lehetünk, nevezetesen, hogy hogyan lehet ezt bizonyos szempontból európai normájúvá tenni? Magyarul: az Európai Unió előtt úgy válhatunk csak szalonképessé, ha ezek ellen a maffiaszerű, szervezett bűnözés-szerű tevékenységek ellen, amelyeknek nemzetközi leágazásai vannak, a legkeményebben fellépünk.

– Princz Gábornak nem kell félnie? Nem kell féltenie az életét?

– Ha elkezdene beszélni, akkor minden oka megvolna rá, de ő annál lényegesen okosabb em-ber. Szakmai gyakorlata miatt – mely nem a bankári tevékenységből adódik, hanem bizonyos másfajta tevékenységből – nyilvánvalóan megteszi azt, hogy az óceánon túl fog élni, nem fog ő már meghallgatásokra hazajönni.

– Az Aranykéz utcai robbantások mögött is a politikát kell keresni?

– Természetesen, miután a felrobbantott célszemély gyakorlatilag az olajmaffiának volt a pénzügyminiszterszerűsége, elég nagy mennyiségben vitte az Energolon, az ETL-en keresztül a “kimosott” pénzeket. Tudni kell, hogy ezek a cégek gyakorlatilag nem csak Karl Imrének a felügyelő-bizottságával voltak fémjelezve, hanem nagyon kemény MSZP-s elkötelezettek is.

– Ön itt jegyzőkönyveket, cégjegyzékeket, felügyelő-bizottsági tagok neveit, változásokat, alaptőke-összegeket mutat nekem a papíron. És azt mondja, hogy figyeljünk oda egyetlen cég-re, amelynek a neve: Arago.

– Ők ma a legfiatalabbak és legrámenősebbek, mérhetetlen birodalmat építettek ki, több bró-kercégük van, a Buda Cash-ben, a London Brókerben is tulajdonosok, de a Hunguesttől az Eravisig, a Zalakerámiáig mindenütt ők a többségi tulajdonosok. Ez egy nagyon erős MSZP-s elkötelezettségű csapat, akiknél a cégjegyzék, amit megmutattam, elég erősen bizonyítja, hogy mindenhova rálátásuk van. Azért vettek meg brókercégeket, mert ezeken keresztül lehet befolyásolni a tőzsdét is.

– És mely politikusokat mozgatják?

– Akik ma az olajjal foglalkoznak, azok erősen érdekeltek voltak és jelenleg is érdekeltek a volt nómenklatúrában. Magyarul mondva az MSZP-SZDSZ-es vonallal.

– Neveket mond?

– Már mondtam Karl Imrét, nyugodtan mondhatom Máté Lászlót, az export-visszatérítések és a felszámolások örökös bajnokát, továbbá az MSZP pénzembereit, meg kell említeni a MOL Rt. volt vezetőit, hosszú listát tudnék mondani, a Baló Kft.-t például. De talán felesleges is, hisz itt a rendszerrel volt baj. Itt nem a személyekről kell beszélni, akik résztvevői voltak en-nek. Nem az a lényeges, hogy ki játszotta el a minisztert, hanem az, hogy ez egy tudatosan csalásra felépülő jövedéki rendszer, amelynek a haszna évente több tízmilliárd forint.

– Hogy kapcsolódhat ehhez a rendszerhez az ÉMÁSZ, a DÉDÁSZ és más áramszolgáltatók?

– Ha ezek jobb brókercégekbe beszállnak, ha apportálják a vagyonukat, és most az ÉMÁSZ-ról, a DÉDÁSZ-ról beszélek, akkor gyakorlatilag száz-százötven-kétszázmillió forintokat jegyeznek. Így bízott a TVK is ötszáznegyvenmillió forintot a Buda Cash-re, amiből termé-szetesen nem kap vissza csak százhatvanötmillió forintot. Tehát ezek a hatalmas energetikai rendszerek, ezek a nagy műanyag- és olajipari másodlagos termékeket gyártók is a brókerekre bízzák a pénzt. Tudniillik a brókereknek van egy érdekes szerződési típusuk. Garantálják a lényegesen magasabb jövedelmet évenként, magasabb hozamot, mint amennyi a banki kamat. Ezekben a cégekben viszont elspekulálják az alaptőkét és a látszólagos nyereség iszonyatos veszteségbe megy át. Egyébként a TVK rajtuk egy félmilliárdot bukott, ott már vádemelési szakban van az ügy és egy pár embert le is fognak majd csukni egyszer. A következő évtized-nek az lesz a legfontosabb feladata, hogy a szervezett bűnözés és a politikai erő kapcsolatát megszüntessék. Nemcsak Magyarországról van szó, hisz tizenöt európai ország és az észak-amerikai országok vezetői azért ültek össze, mert például Magyarországról indult ki minden idők legnagyobb észak-amerikai tőzsdecsalása. Magyarországon tíz centtel vezetik föl rész-vényenként a kanadai tőzsdére a Magnex és a Swinn Csepel tulajdonosának, Szevának a rész-vényeit. Nem egészen két év alatt ezeknek a részvényeknek az értéke megszáznegyvenszere-ződik! Sajnos, Észak-Amerikában is esendők a politikusok, mert nem kisebb személy lesz a tagja ennek az álcégnek, mint Ontario állam volt miniszterelnöke Kanadából. Amikor Ma-gyarországon kiderül, hogy itt nincsenek is cégek, nincs termelés, az akkori miniszterelnök 1997-ben megbukik, de több milliárd dolláros kárt okoz a tőzsdén a presztízsveszteségen kí-vül. Ha Magyarországon nem vizsgálták volna fölül a könyvvizsgálók, hogy itt milyen “nagy” termelés folyik, magyarul nem csaltak volna mérlegcsalással, akkor a tőzsdekrach nem követ-kezett volna be ennél a cégrendszernél. Ehhez hozzá kell azonban tenni, hogy rendkívül si-ralmas, hogy a CIA-nek és az FBI-nak kell Magyarországon nyomozni, mert a magyar szer-vek soha az említett ember ellen – Szeva bácsi ellen – még eljárást sem indítottak.

http://www.lakatospal.hu/index.php?page=articles&id=26

Névtelen írta...

Sokan utálták Fenyő Jánost
[2005.02.12]

Évforduló Hét évvel ezelőtt végezték ki a kemény üzletembert
A tv2 tegnapi Mokka című reggeli műsorában ismét kiderült, hogy Fenyő János ellentmondásos és kemény üzletember volt. Aki sok ellenséget gyűjthetett össze.


Fenyő János gyakran bukkant fel politikusok társaságában. Felvételünkön Horn Gyulával látható.Megírtuk csütörtökön, hogy Fenyő János rendszeresen használta a Népszavát ellenérdekelt üzletfelei megszorongatására. Összecseng mindezzel Zétényi Lili, a Nők Lapja volt főszerkesztője véleménye, amit tegnap reggel a Mokkában mondott el. Szerinte nem volt idegen Fenyőtől, hogy médiahatalmát politikai kapcsolatok kiépítésére és úgymond támadásra használta. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a rendőrség kiszivárogtatta: már ismeri Fenyő gyilkosát, a megbízót és a megbízást kiközvetítőket is.
Jelenleg a perrendszerű bizonyításon dolgoznak, hiszen a bizonyítékoknak zárt láncot kell alkotniuk. Egyébként előfordulhat, hogy a bíróság nem ítéli majd el a leendő vádlottakat.
Zétényi Lili még abban az időszakban ismerkedett meg Fenyővel, amikor az még fotós volt. Olyannak ismerte, akinek mindig az üzleten járt az esze. Felidézte, hogy egyszer Moszkvában jártak együtt, és egy étteremben ebédeltek. Fenyő egyszer csak lecsatolta Zétényi óráját a karjáról és eladta azt a pincérnek. Majd azt mondta: ebből a pénzből otthon vehetsz magadnak akár hatot is.
Mindenesetre Fenyő valóban kemény üzletfél lehetett. Nem véletlen, hogy egy tanácsadója azt mondta korábban: Fenyőnek több biztonsági őre volt, mint újságírója, a Népszava pedig állam volt az államban.
Jó barátja, Friderikusz Sándor saját bevallása szerint a 90-es évek közepén egy üzlet kapcsán ismerte meg őt, ellenérdekelt félként. Kőkemény üzletembernek tartotta, akivel később barátságot kötött.
Fenyő temetésére csak Fodor Gábor és Pető Iván ment el. Ők nem szégyellték az ismeretséget, ami a többi politikus számára nagyon kínossá vált.

Mindenkit ismert

Fenyő VICO-székházbeli irodájában gyakran vendégeskedtek politikusok, bankvezetők és vezérigazgatók. Egy részük rendszeres látogatója volt a Normafa közeli, természetvédelmi területen épült kastélyában, illetve a lovardájában is. Legtöbbjük ma már letagadná Fenyőt.

Névtelen írta...

Vége a show-nak
A menesztett Friderikusz, a lóvá tett közszolgálat meg az áporodott erkölcs
2004. szeptember 10. 19:44

Csontos János
Alkony utca tizenhárom. Mond önöknek valamit ez a lakcím? És ha úgy mondom: Fenyő-villa? Tudják, amiről Kormos Valéria nagy port felverő Magyar Nemzet-es riportsorozata nyomán szerzett tudomást a közvélemény. Az a posztmodern erőd, amelyet természetvédelmi területet letarolva emeltek. Lakóját ma úgy hívják: Friderikusz Sándor. A baloldal pártjait oly előszeretettel finanszírozó, emigráns fotósból lett sajtócézár helyére – annak mindmáig ismeretlen felbujtók által végrehajtatott, maffiaszerű kivégzését követően – gördülékenyen beköltözött a média szerencselovagja. A király helyére a tréfacsináló. Gondoljunk bele: Friderikusz, miközben vitatható nívójú, pártos közszolgálati tevékenységét végezte, innen indult és ide tért meg. Tessék elképzelni e sajátos helyzetet! Miközben a kézből etetett bulvársajtó (hálát rebegve az egynapos szenzációkért, amelyeket csak magától az érintettől lehet tudni) olyan híreket szerkeszt címoldalra, hogy a jólelkű showman adóleírásként lélegeztetőgépet vásárol, vagy hogy meg kívánja szerezni Cserháti Zsuzsa fiatalkori aktját a művésznő fiának – úgy él, akár egy vérbeli sajtómágnás. Nyilván tombol benne az elszánt környezetvédő, akárcsak a szociális érzék. Tán itt ötlött fel benne még az emlékezetes klip ideája is: elénekeltetni a hajléktalanokkal, hogy „Budapest, Budapest, te csodás…”
Budapest odafentről, az Alkony utcai sáncok mögül tényleg meglehetősen csodás lehet – talán ezért is nem volt képes Friderikusz az otthonadó közszolgálati televízióban érdemi kérdéseket feltenni a Medgyessy Péter szerint is korrupciós ügyekbe keveredett Demszky Gábornak. Ha hősünk, aki legkisebb fiúként indult a zord keleti végekről, tisztán a farkaserkölcsű kereskedelmi médiában tollasodott volna meg ilyen mértékben, egy szavunk sem lehetne. Csakhogy sztárgázsija jelentős részét mégiscsak a Magyar Televíziótól kapta, a mi adónkból hasítva ki. Az Antall-kormány alatt, a Horn-kormány alatt, a Medgyessy-kormány alatt, sőt az Orbán-kormány alatt is. Annyit, hogy különösebb nehézségek nélkül meg lehetett szerezni és fenn lehet tartani belőle akár a megalomán Fenyő-villát is, amelynek nem két forint a havi rezsije. Eközben viszont a köztévé érthetetlen módon elszegényedett: mára se székháza, se tőkéje, csupán tartozása; de az temérdek. Friderikusz és tiszavirág-életű produkciói úgy zsebeltek be extraprofitot a Csáki szalmájaként kezelt közpénzekből, hogy a köztévé folyamatosan csak ráfizetett. Ha kellett, még a Szabadság téri showtermékeket is készséggel átadták a konkurenciának (fittyet hányva a verseny szabályaira) válogatásműsorok alapanyagául, hogy az új kereskedelmi „arcot”, azaz az épp átigazolt Friderikuszt be lehessen vezetni új szerepkörébe.
Miként volt ez lehetséges? A teszetosza, kontúr nélküli, olcsójános tévéelnökök jóvoltából? Vagy a korrumpáló hajlamú politikusok fáradságos erőfeszítéseinek eredményeképpen, akik botor módon bedőlve a vulgármédia ámításának, reménytelenül áhítoznak egy kis tuti népszerűségre, ezért nem átallanak akár kompromittáló királycsináló üzeneteket sem hagyni árulkodó üzenetrögzítőkön? Vagy lehetséges, hogy Friderikusz, megszédülve a talmi sikerektől, maga is elhitte: attól, hogy beköltözött a király villájába, ő maga lett a király? Nem tűnt fel neki, hogy mindenütt feltűnően gyorsan kitelt az ideje, ahol nem közpénzből „gazdálkodnak”? Megbukott az RTL Klubon. Megbukott a TV2-n. És most, amint írta a táviroda iroda, megbukott az MTV-n is. Immár nem először.
A minap azt írta a hajdan „legnépszerűbb” napilap, hogy Friderikusznak kifelé áll a rúdja a korábban medgyessysta, mára immár gyurcsányista királyi tévéből is. Azt állítják, elszámította magát. Nem elégedett meg azzal, hogy A Hét helyét és műsoridejét bitorolta a csúfondáros elnevezésű, A szólás szabadsága című „közéleti, politikaival”; hanem előre menekülve, immár naponta kívánt nyomulni. Nem okult belőle, hogy egyszer valamelyik kereskedelmi adón már kínos érdektelenségbe fulladt egyszemélyes híradózási kísérlete – ha futja az adóforintokból, az ilyesfajta intő előkép sem számít. Rudi Zoltán előbb állítólag rábólintott a külföldi notabilitásokkal készítendő interjúfüzérre (talán Soros Györgytől egészen Tom Lantosig ívelően), aztán mégis szakítás lett a vége. Minden új műsor megindulhat, kivéve a szupersztárét – e romantikus verzió szerint az emiatt való sértődésből kifolyólag kellett végleg távoznia Friderikusznak a hálátlan közszolgálatból.
Évtizedes média-szakírói gyűrődéssel a hátam mögött engedtessék meg nekem, hogy finoman ingassam a fejem. Ez olyan túl kerek sztori. Gyanúsan kerek. Mintha semmi köze nem volna az önkényesen megvágott Medgyessy-interjúhoz, ami meggyőződésem szerint markánsan hozzájárult ahhoz, hogy az elmosódó Kiss Péter helyett a voluntarista Gyurcsány Ferencet emelték pajzsra a derék, hiszékeny szocialisták. Medgyessy – még az interjúkban bejelentett SZDSZ-korrupciók miatti megalázó térdepeltetése, kényszerű önkritikája előtt – óvott Gyurcsánytól; ezt Friderikusz „terjedelmi és ízlésbeli” okokra hivatkozva kicenzúrázta a közszolgálati interjúból. Később pedig olyan beszélgetést produkált a befutó Gyurcsánnyal, aminek alapján az újságíró-iskolák híven bemutathatnák a médiaszervilizmus ismérveit.
A szakítás előestéjén Friderikusz „A szólás szabadsága című tévéműsor készítői nevében” az egyik napilapban válaszolt az őt érő kritikákra. Miután lapunk problémafelvetése nyomán Szalai Annamária ORTT-tag üdvösnek tartotta a Medgyessy-interjú eredeti változatának közkinccsé tételét, Friderikusz – stílszerű gyurcsányizmussal – kinyilatkoztatta: az államtitkár asszony „csacsiságokat beszél”. Megkockáztatta, hogy Szalai „a Magyar Nemzet megbízásából jár el az ORTT-ben”, ami a szólásszabadság deklarált hívétől, akinek a média becsülete mindennél fontosabb, nem mindennapi kijelentés. A bevallottan megcenzúrázott interjút „álproblémának”, „műbalhénak” minősítette, aminek semmi tétje nincs; persze attól az apróságtól eltekintve, hogy ki kormányozza a Magyar Köztársaságot. Önmagát e tekintetben „szerzőnek”, a hatályos miniszterelnököt „riportalanynak” nevezte, mintha a közszolgálat szimpla szerzői jogi kérdés volna; s a moderátor fújná a paszszátszelet. Kioktatta az államtitkár asszonyt, s miután kijelentette, hogy semmi köze a vágatlan anyaghoz, lemondásra szólította fel, ha nem találná „a beleképzelt részeket” a vágatlan anyagban. Majd slusszpoénként odavetette: „A mi szerkesztőségünknek nagyon nincs ínyére a politikai élet számos, áporodott erkölcsiségű szereplőjével – akár még csak egy újságcikkben is – együtt mutatkozni.”
Szerintem ezzel lőtt túl a célon: tisztességes médiavezető nem tűrhetett el ilyen hangot egy hölggyel szemben. (Aczél Endre szerint már a „női szeszély” kifejezés használói is kiírják magukat az européerek közül.) Vajon miért volna „áporodott erkölcse” annak, aki a közszolgálati adó elfogulatlanságát kéri számon? S hogyan hazudhatja Friderikusz azt, hogy „ezzel az álproblémával kizárólag a Magyar Nemzet foglalkozott”, ha egyszer tele van vele a sajtó, az alapértesülés pedig az újságíróklubos Avar Jánostól, a Vasárnapi Hírek főszerkesztőjétől származik? Friderikusz vezetett már élő műsort úgy, hogy közben másutt sörözött; beszélgetett úgy egyenesben a kormányfővel, hogy az már javában Kubában nyaralt. Szavahihetősége a nullához konvergál. Most megérdemelten mennie kellett; de jogos a kérdés: miből fizeti ezután az Alkony utcai villa rezsijét?

Névtelen írta...

Gengszterfilmbe illő leszámolás tanúi lehettek február 11-én a fővárosi csúcsforgalomban a Margit körúton haladók. Fél hat körül a város talán legforgalmasabb pontján, a Margit utcában Fenyő János Mercedese mellett egy régi típusú Mitsubishi fékezett le, az autóból egy húsz év körüli férfi ugrott ki és egy Agram–2000 típusú hangtompítós géppisztolyból tüzelni kezdett a Vico Rt. elnök-vezérigazgatójára. Az első jelentések szerint a tettes mintegy harminc lövést adhatott le, a lövések az áldozat fejét és nyakát találták el. Az elkövetőt szállító gépkocsi közben gázt adott és elhajtott, a merénylő – aki szakértők szerint bérgyilkos lehetett – pedig gyalogosan menekült el a helyszínről. Lapunk úgy értesült, hogy Fenyőre és családjára már egy ideje testőrök vigyáztak. Egyelőre tisztázatlan, hogy a merénylet idején miért volt egyedül az ismert vállalkozó. Feltételezhető, hogy akik tőrbe csalták, számítottak arra, hogy a legnagyobb esti csúcsforgalomban Fenyő biztonságban érzi magát. Feltehetően ezért indult útnak testőrök nélkül. Bár ezúttal az egyik legismertebb magyar vállalkozó, a jelentős médiabirodalom feje volt az áldozat, feltételezhető, hogy a gyilkosság újabb epizód a Budapesten folyó maffiaháborúban, sőt – mint csepp a tengerben – rávilágít Magyarország "vadkeleti" állapotának sok jellegzetességére. Fenyő János 1954-ben született Budapesten.

Névtelen írta...

Fotóriporterként, majd fotóm?vészként dolgozott mint az MTI, az Új Tükör és az Ez a Divat munkatársa. Hivatalos életrajzában az 1977 és 1989 közötti időben felt?nő lyuk tátong. Ebben az időszakban Fenyő Amerikában élt, sokan úgy tudják, a pornóiparban dolgozott fotósként. Rejtély, hogyan tudott ebből úgy meggazdagodni, hogy 1989-ben hazatérése után meg tudta alapítani a Vico Rt.-t. Rosszakarói azt híresztelték róla, hogy a pornóüzleten keresztül kapcsolatba került az amerikai maffiával. Voltak, akik úgy tudták, hogy vállalkozása mögött külföldi érdekcsoportok, esetleg a maffia pénzmosó tevékenysége húzódik meg. Ezekből a híresztelésekből – természetesen – semmi sem volt bizonyítható. Az viszont tény, hogy Fenyő vállalkozása egyrészt mint a rendszerváltás sikersztorija, másrészt mint örökös botrányok krónikája lett ismert. A Vico Rt. először videokölcsönző hálózatával került be a botránykrónikákba, miután kiderült, hogy a forgalmazott filmek egy részének szerzői jogát a cég nem vásárolta meg, így azok kölcsönzése teljesen illegálisan folyt.

Névtelen írta...

Botrány övezte Fenyő építkezését is. A mai napig sem tisztázott, ki és milyen alapon adott engedélyt arra (ha volt egyáltalán ilyen engedély), hogy a város egyik legszebb helyén, a természetvédelmi területből hatalmas részt kiszakítva felépíthesse impozáns, kamerákkal és őrséggel vigyázott villáját. A kétségkívül ízlésesen megépített villa ma a legszembet?nőbb látványosság, ha a főváros kedvelt kirándulóhelyéről, a Normafától valaki letekint a városra. A ház és a hozzá tartozó park kirándulók tízezrei számára hordozta a rendszerváltás egyik negatív üzenetét: "pénzért mindent lehet, a törvények nem számítanak". A Vico időközben az ország legnagyobb médiabirodalmává vált. Ma 13 lap tartozik a céghez, az általa kiadott kiadványok havi példányszáma meghaladja a 12 milliót. A vállalatbirodalom adja ki a Népszavát, a Nők Lapját, a Vasárnapi Híreket, a Színes RTV újságot, a Családi Lapot, az Otthont, az Átriumot, a Tinát, a Bravót, a Bravo Girlt, a Bravo Sportot, a Buci Macit és a nemrég indított Prestige-t. A cég által forgatott pénz nagysága és a sokmilliós olvasótábort befolyásolni tudó médiahatalom Fenyő Jánost a fővárosi társasági élet ismert figurájává tette. Rendszeresen látható volt a különböző lapok társasági rovataiban, olyan ismert személyiségek társaságában, mint például Friderikusz Sándor. Gyakran lehetett vele találkozni kormánypártok sajtófogadásain: minden kétséget kizáróan közéleti személyiség volt. Közben az általa vezetett cég üzleti tevékenységét teljes homály fedte.

Névtelen írta...

Halálhíre bejelentésekor a Híradó azt közölte, hogy Fenyőnek az elmúlt esztendőben 500 millió forintos tartozása halmozódott fel, vagyonát külföldre menekítette, miközben több mint harminc bírósági ügy van folyamatban ellene. A Vico Rt. igazgatósága még a merénylet éjszakáján cáfolta a tartozásról és a vagyon külföldre menekítéséről szóló híreket. Az új magyar felső tízezer egyik legmarkánsabb képviselőjének életpályája, kiterjedt üzleti tevékenységei valószín?sítik, hogy a rendőrség – bár láthatóan tehetetlenül szemléli az eseményeket – nem áll értetlenül az ügy előtt. Egyes elemzők szerint Fenyő meggyilkolása a törvényen kívüli gazdaság belső törvényeit volt hivatott érvényesíteni. Halálán keresztül az alvilág üzen mindenkinek, aki részt vesz ebben az üzletágban, hogy a maffia törvényeit be kell tartani, sem a vagyon, sem a politikai kapcsolatok, sem a közéleti szereplés nem jelent védelmet senki számára. A rendőrség helyzetét nehezíti, hogy ha meg is találná az elkövetőt, aligha várható, hogy a megbízókig képes eljutni. A fővárosban immár másfél éve zajló maffiaháborúban a b?nüldözők mindeddig kevés eredményt tudtak felmutatni. A leszámolássorozat Prisztás József kivégzésével kezdődött, akit Óbuda egyik csendes utcájában lőtt agyon egy kerékpáron érkező merénylő. A nyilvánosság előtt csak most vált ismertté, hogy a merénylet után rövid idővel megszólalt Prisztás mobiltelefonja, a hírek szerint a Xénia Láz-ügy kapcsán elhíresült Félix Film Kft.-től keresték az ekkor már halott vállalkozót.

Névtelen írta...

Az országgy?lés most készül vizsgálóbizottságot létrehozni többek között annak kivizsgálására, volt-e kapcsolat a Xénia Láz Egyesület, illetve politikusok és az alvilág között. Rövid idővel Prisztás meggyilkolása után rálőttek az áldozat akkor már rejtekhelyen tartózkodó barátjára is. A merényletek 1997-ben folytatódtak: már január 1-jén páncéltörő rakétát lőttek a Szépvölgyi úti Secret Night Clubra. Október 9-én a klub közvetlen közelében egy kerékpárra szerelt távirányítós bombával merényletet kíséreltek meg Hoffman István ellen, akit Prisztás utódjának tartanak. Ez volt az első alkalom, amikor "kívülállók" is megsebesültek. Még az 1997-es év krónikájához tartozik Zubovics Gyula szentendrei vállalkozó terepjárójának felrobbantása, aki ugyan a merényletet túlélte, de később a kórházban fertőzés következtében meghalt. Augusztus elején Molnár Péter veszprémi vállalkozót, november elején Szegeden pedig Németh Zoltánt ölték meg gépkocsijaik felrobbantásával. Dóri Sándor kaszinótulajdonosra és egykori üzlettársára, Boros Tamás vállalkozóra, ismeretlen tettesek rálőttek, de ők megúszták a merényletet. 1996 eleje óta több mint hetven robbantás történt, a rendőrség hét ügy feltételezett tettesét fogta el.

Névtelen írta...

megjelent a Népszava, benne van a pék fasza

Névtelen írta...

dögöljön meg az egész fenyő család. föleg a judit,

Rumah Dijual írta...

E ca si cum ai citit mintea mea! Pari să ştii atât de mult despre acest lucru, ca si cum ai scris cartea în el sau ceva. Cred că poţi face cu unele poze de a conduce acasă mesajul un pic, dar în loc de asta, acest lucru este blog-ul mare. O citire fantastic. Eu voi fi cu siguranţă înapoi.

BB írta...

:Hai, mândrâ sâ ne iubim, mâi. C-amândio ne potrivim, mâi

Jakarta Hotel írta...

Ďakujem za vynikajúcu weblog! Zistil som nejaké užitočné informácie a navrhne svoj ​​blog pre všetky moje kamarátmi.

BB írta...

Prosím a ďakujem, ste vítaní

Névtelen írta...

Szóba kerültek „a Margit utcában történtek” is – ami a Fenyő János médiavállalkozó, milliárdos elleni, 1998. február 11-i merényletet jelentheti –, amire Vajtó azt mondta: a médiamogul két nappal halála előtt kérte, hogy "S.O.S." találkozzanak. Ezen a találkozón Fenyő állítólag arról beszélt, hogy átverték őt, mert azt ígérték neki, hogy médiabirodalma egy televíziós csatornával bővülhet, de ezt nem tartották be. Van egy ellensége is, aki bírósági kapcsolatai révén elintéztette volna, hogy egyik ügyében olyan ítéletet hozzanak, ami milliárdos médiavállalkozásait tönkreteheti. Ezt szerette volna megszellőztetni Fenyő, de kivételesen nem a saját lapjaiban, mert úgy gondolta, hogy az rosszul sülhet el.
hvg.hu/itthon/20130423_Portik_Laborc_jegyzokonyvek_tartalma