Emlékezzünk a boldog melegidőkre, emlékezzünk a szeptemberre, emlékezzünk a Pollack Mihály téri mosolyoázisra. Lehetne más a világ, csak akarnunk kell. Az Új Irány Csoport akar.A Pollack Mihály téren, amelyet majdnem privatizált az ingatlanmaffia (tkp majdnem beépítették a területet, mint ahogyan a Zöld Pardon, a Rió Café és a Híd Bisztró tette).
építészfórum:
Szalonok eredetileg reneszánsz királyi és fejedelmi udvarokban alakultak; a művelt társalgást az előkelők világában ugyanolyan készségnek tekintették, mint a lovaglást, a festést vagy a zenélést. A 17. század folyamán Angliában és Franciaországban a szalonkultúra eltérően fejlődött. Angliában a szalonok funkcióját inkább a kávéházak töltötték be, míg a francia szalonok tovább működtek, de ekkor már nem a királyi udvarban, hanem párizsi arisztokraták palotáiban. Ebben az időszakban a művelt társalgás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a gazdag polgárcsaládok ivadékai asszimilálódhassanak a nemességbe.
A szalon fénykora a 18. század, különösen az 1740-1780 közötti évtizedek, amikor a társaságok a felvilágosodás szellemi műhelyeiként a korabeli nyilvánosság alakításában is meghatározóak voltak. Angliában szalonokat elsősorban a fürdővárosokban vendégként időző nemes- és polgárasszonyok szerveztek, akik francia társaikhoz képest jóval önállóbbak voltak, kevésbé támaszkodtak az estélyeiket felkereső művelt férfiakra.
Független Hírügynökség:
Fiatal művészek és civil szervezetek foglalták vissza a budapesti Pollack Mihály teret a közösségi élet számára. A környék a boldog békeidőkre emlékeztető Városi Szalonná alakul át vasárnapig az Újirány Csoport jóvoltából. A kényelmes nyugágyakon napközben megpihenhetnek az arra sétálók, esténként pedig ingyenes kulturális programok, izgalmas beszélgetések várják a vendégeket.
Budapesten kevés olyan belvárosi közterület van, ahol az emberek kényelmesen, kulturált körülmények között tölthetnék el a szabadidejüket anélkül, hogy kötelezően fogyasztaniuk kellene valamit. A Városi Szalon egy olyan közösségi teret próbál megteremteni, ahol úgy pezseg az élet, mint egy békebeli kávéházban, de nincs pincér, aki kitessékeli a vendéget, ha még egy szódát sem rendel - mondta a Független Hírügynökségnek Tihanyi Dominika, az Újirány Csoport tagja.
A művészek azért választották a VIII. kerületi Pollack Mihály teret, mert ott nincsenek olyan ülőfelületek, amelyek egyébként megállásra késztetnék az embereket. Ezen változtat a Városi Szalon, hiszen vasárnapig naponta 10 és 17 óra között színes nyugágyak várják az arra sétálókat. Bárki leülhet pár percre olvasni vagy szép időben akár napozni is. A Városi Szalonban esténként értelmiségi körök idézik meg az egykori szalonok hangulatát.
Az Új Irány honlapjáról:
UIArchitects________________építészet
UILandscape Architects_______tájépítészet
UIForm____________________termékfejlesztés
UIMedia___________________film / animáció
„A technológia, a tudományok, a gazdaság és a média általdiktált felgyorsult fejlődés a társadalmi igényekben is állandóváltozást eredményez. Az idő szerepe a tértervezésnél átértékelődik,hiszen olyan rugalmas tervkoncepció kialakítása válik szükségessé,mely illeszkedni tud a változó igényekhez. Megnő a koncepció szerepe, mely egyben hitelesíti is az adott tértervet. Koncepcióinkaz adott helyszín és az idő koordinátái által meghatározott pontok,melyek az idő, vagy a helyszín függvényében új értéket hoznak létre, de mint kiindulási pontok egy új terv részévé válhatnak, biztosítva a kontinuitást. Ha ezeket leképezzük egy koordináta-rendszerben, akkor olyan vektorokat kapunk, melyekben az adott koncepció, mint kiindulási pont, az általuk inspirálódott új tervek pedig a belőle kiinduló irányt jelölik meg. Így jöhet létre a rendszerben az új irány.”
Újirány csoport, 2002
Az Újirány Csoport 2000-ben alakult a Millenáris Parktervezése kapcsán. A csoport neve magán hordozza azt az elkötelezettséget, hogy folyamatos önképzés által, a legkorszerűbb elméletek ismeretében reflektáljon tudományos-művészeti értelemben az újabb és újabb városépítészeti, tájépítészeti, köztéri művészeti kihívásokra, melyek újabb és újabb irányokat jelölnek ki a fejlődés lehetőségét megteremtve. Alapító tagjai az egyetemi tanulmányok alatt szerveződött baráti kör tagjai: Czinki Dorottya, Kovács Árpád, Lendvai Gábor, Muszbek Johanna, Pozsár Péter, Szohr Gábor és Tihanyi Dominika. A fiatal építészekből és tájépítészekből alakult csoportosulás fő célkitűzése, hogy tagjai folyamatos önképzés által tudjanak reagálni a körülöttük lévő dinamikusan változó világra, mely az egyes tervek elméleti alapját képezik. A csoport önmaga, struktúrálisan is dinamikusan változik, nyitott rendszerként működik: lehetőséget teremt és keretet biztosít hasonló szellemiségű szakemberek együttgondolkodására: így alakult ki 2008-ra az az erősen struktúrált csoportrendszer – melyben további tagokkal bővülve – az UIArchitects – építészet (Kiss-Gál Gergely, Muszbek Johanna, Pozsár Péter) ésUILandscape Architects – tájépítészet (Kovács Árpád, Szohr Gábor, Tihanyi Dominika) mellett helyet kap az UIForm- termékfejlesztés (Szabó Edit), és az UIMedia – film / animáció (Lendvai Gábor, Nagy András). Az egyes szakterületek szoros együttműködésben egészítik ki egymás munkáit. A munkák közös jellemzője az erős konceptualitás, mely a helyszín és idő által felvetett kérdésekre reagálva képezi a terv alapját és határozott irányt jelöl ki formai megoldásokat illetően. A munkák kiterjednek: kertépítészeti, térépítészeti, nagyobb léptékű tájépítészeti, belsőépítészeti, kiállításinstalláció, városi regenerációs, nagyléptékű épületek, városi léptékű public-art, valamint termékfejlesztési-kutatási feladatokrais. Ez a léptékbeli sokféleség és szakmabeli összetettség biztosítja azt a nyitottságot és interdiszciplinaritást, amely a különböző léptékű tervek kialakításában fontos szerepet játszik. Közös nevezőjük a városi kontextus, amelyben helyet kapnak, és amely kihat a tervezés minden szintjére egy organikus rendszerbe szervezve a különféle léptékeket.
A csoport elméleti tevékenységének keretén belül különös figyelmet fordít városi regenerációs folyamatok stratégiai tervezésének új irányokból történő tanulmányozására, illetve aktív szerepet vállal városregenerációs metodikák kidolgozásában is ennek szellemében fontos és szerves része munkánknak különféle nemzetközi szakmai fórumokon (workshopokon, konferenciákon: Lipcse, Lakótelep rehabilitációs program kidolgozása 2005; London Crossroads for Ideas 2004; Budapest: Duna, mintrozsdazóna rehabilitációs program 2004) való részvétel, akár meghívott előadóként (Saul konferencia – London), konzulensként (Budapest Workshop ’03) vagy meghívott résztvevőként (LargeHousing Landscapes Workshop – Lipcse, Óbuda workshop).2004-ben különleges megtiszteltetésként csoportunk képviselhette a Magyarországot és azon belül az építész szakmát az Európai Unióhoz csatlakozó országoknak meghirdetett „UrbanRegeneration” című konferencián, mint „young professionals”,majd ugyanebben az évben az Institute of Contemporary Arts-London és a Royal Institute of British Architects meghívott előadóiként vehettünk részt további konferenciákon. A MillenárisPark, mely 2001-ben Nívódíjat és 2003-ban Európa Nostra Díjatnyert és további kutatómunkáink lehetőséget teremtettek számos publikációnk megjelenésére olyan szaklapokban, mint a Tájépítészet tudományos folyóirat, a Magyar építőművészet Utóiratcímű tudományos melléklete. A Millenáris Park, mint magyar alkotás számos nemzetközi könyvben publikált tájépítészeti munka, pl. a Landscape Design Today, Fieldwork. További célunk Budapest fejlesztési irányának alakításábanmeghatározó szerepet betölteni, ahol a „városi regeneráció” és annak design vonzata valóban a városi élet kiteljesedését szolgálja a puszta fizikai rehabilitációval szemben.
Munkatársak:
Cone Karin – építész, Debreczeni Péter – építész,
Komlósi Bence – építész, Lukács Katalin – tájépítész,
Thurnay Dorottya – tájépítész, Tóth Bálint – építész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése