Urbánus állatok: Szitakötő

Aki utálja a nyarat, az írjon kommentet ezen posztom alá, hogy aztán az ip-je alapján kinyomozhassam a lakcímét. Oszt egy spontán baráti író-olvasó találkozó keretében megtréfáljam egy láncfűrésszel, majd megfontoltan elfogyasszam azt a fekete és gonosz szívét. Vidám dalok énekelgetése közben, mert fő a jó kedély.

A pesti szmogban elképzelhetetlen egy szitakötő felbukkanása (hm, olvastátok azt a mókás történetet, hogyan vágták partiba egy Szadeszos házibulin Gergényi rendőrelvtársat?), de Sárospatak emberreszabott város, itt még lehet gyereket sétáltatni / szitakötőt látni. (Sárospatakról már betáraztunk egy posztot a köv. hónap végére, addig tessék türelmesen).

kapcsolódó: óriási szitakötők Budapesten (némiképpen strapabíróbb anyagból, mint ez a szénalapú organizmus). Érdemes megkattintani az ugrópontot (link, aszom), mert érdekes adalékot tudhat meg a szitakötő macerás nemi életéről. Naúgye, hogy máris érdekli.

További urbánus állatok: dolmányos varjú, sün, darazsak, ufók

Danubius kút (a nyárra várva)

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán. (József Attila)