Ma délután a Városligetben a 'Pántlika' nevű helyen szerettünk volna fogyasztani egy nagyobb társasággal. Hosszas tortúra (és előzmény) után kikértem a panaszkönyvet, mire megfenyegettek, hogy a nevem és címem alapján "meg fognak találni". Igazából már az is elég "jó" felütés volt, hogy a mellettünk lévő asztalnál ülő anyukának beszóltak, hogy 'vigye a gyerekeit a gecibe' (lehet, hogy nem ez volt a pontos terminus), mert 'ez itt nem egy játszótér.'
Aztán iszonyat hosszú ideig ignoráltak minket (míg az anyuka és gyerekei helyére érkező társaságot kiszolgálták azonnal, meg mindenki mást, aki a környékünkön ült), közben szóltunk párszor, hogy mi is létezünk, mire levegőnek nézték az angol nyelven beszélő társunkat, aki bement megkérdezni, hogy most mi a helyzet, és megjegyzéseket tettek rá - magyarul. Mindezen előzmények után még integettünk a pincéreknek párszor, az egyik srác fütyült 1et, ezért, amikor még egy valaki bement, hogy mi lenne, ha rendelhetnénk, felszólítottak bennünk a távozásra. Erre bementem, elkértem a panaszkönyvet. Ezek után iszonyat bunkó módon (értsd: a kutyámmal/macskámmal se beszélnék így) leoltottak és megfenyegettek, hogy "meg fognak találni".
Panaszkönyvkikérő flashmob: nekem egyébként az a legfurább, hogy egy vendéglátóipari helyen a fenyegetések, hárítások, és egyéb manipulációk sokasága után kerül elő nagy nehezen a panaszkönyv.
![]() |
| Pántlika Bisztró |
![]() |
| forrás: Apuska (Kocsmablog) |
cím: 1146 Budapest, Városliget (Hermina út 47-tel szemben)
Asztalfoglalás: 2222-949
E-mail: pantlikabisztro@gmail.com
honlap: pantlika.hu
fészbúkk: www.facebook.com/pantlika
Kezdetben…
Anno, amikor a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) még a Városliget területén helyezkedett el, akkor született meg az elvtársak fejében az a gondolat, hogy a nemzetközi vásáron bolyongó nép nem találja majd a helyes utat. Kádár János, MSZMP első párttitkára, az ország első számú vezetője ezt meghallva utasítást adott egy információs pavilon megépítésére. Az akkori lelkes tervezők Lenin és Sztálin intelmeit szem előtt tartva, sorra versenyeztek a megtisztelő feladatért, hogy megtervezhessék őt, a Pántlikát. A legmagasabb szocialista vezetők által zsűrizett alkotások közül végül Vadász István tervei nyertek. Ő a kor követelményeinek megfelelően tervezte az épületet, a legmodernebb technológiákat felvonultatva. Alaprajza szigorúan ötágú, mint a kommunista csillag. Anyagfelhasználása is legkorszerűbb, oldalfalai sütői mészkövek, padlóborítása metlaki törtcsempe, hullámos tetőszerkezete alumínium. A tető rendeltetése, hogy a hullámaival (egyedüli magyarországi épületként) az űrből is összetéveszthetetlen formát alkossanak. Erről Farkas Bertalan is megbizonyosodott.
Más forrásokból úgy tudjuk, eredetileg lehetett még osztrák kiállító pavilon, vagy mint a Rákosi homokozó "eső ellen védő" ernyője. Ekkor még falak nélkül – csak később építették körbe a falakat, ablakokat.
![]() |
| kép forrása: Apuska (kocsmablog) |
Két épület élte túl a Budapesti Nemzetközi Vásár átköltöztetését a ligetben. Az egyik a Petőfi Csarnok, amit egy volt kiállító csarnokból alakítottak át ifjúsági szórakoztató központnak, miután bezárt Várkert Ifjúsági Park. Valamint a Pántlika, ami ettől fogva vendéglátóipari egységként funkcionált.
A mai Pántlika
Az első vendéglátó egység neve Lepke volt. Őt követte rövid ideig a Zöldember, majd úgy 14 évvel ezelőtt kapta meg a mai nevét. Két éve, 2007-ben ismét történt tulajdonos- és szemléletváltás. Az addigra erősen leromlott, lezüllesztett épületet kívül-belül felújították. Belülre a 60-as, 70-es évek retro hangulatát idéző bárpult került. Az összes berendezési tárgy, bútor a szocialista ipar remeke. Megtalálható itt az MSZMP balatonaligai üdülőjéből származó lámpa, ülőgarnitúra, Kádár János állólámpája, pedálos Moszkvics, Rózsa Gyuri gömbhangszórója, a zamárdi kertmozi székei, a siófoki Panoráma bár csillárjai, Csepel Vas- és Fémművek öntőmunkás-szobra, Traubisoda, Márkameggy és sok-sok közel múltat idéző apróság, használati tárgy.
A Pántlikába szeretnénk visszahozni a régi idők hangulatát. Van, aki nosztalgiával, mások haraggal tekintenek vissza Magyarország szocialista múltjára, de egy dolog biztos: ez a kor mindenkiben hagyott valamilyen nyomot. Az akkori idők dizájnja eredeti és megismételhetetlen alkotásokat hozott létre, amit érdemes, sőt muszáj megőrizni a jövőnek, hiszen ez is a múltunk része. Ezek a tárgyak csak akkor és csak itt, Magyarországon készültek és mindenkinek van valamilyen hozzá köthető emléke. A Pántlika próbálja ezt összegyűjteni, megőrizni, átadni; megmutatni fiataloknak, öregeknek, magyaroknak, külföldieknek. Hisszük, hogy a szocreál tárgyak, a formatervezés, az enteriőr Kelet-Európa sajátos értéke, amit nem eltüntetni, hanem megőrizni és megmutatni kell.
A Pántlika története elmondások és feltételezések alapján íródott. (pantlika.hu)
kapcsolódó: a Mumus



