Baszom, reped a májam az irigységtől. Vagy mi.
Aszonnya:
Ez a blog azért jött létre, hogy megoszthassam a fotóimat azokkal, akiket érdekel városunk egy kicsit más szemszögből - általában felülről -, a pusztulás, a világvége hangulata, az elhagyatott épületek, és az olyan helyek, amik mellett sokan mindennap elmennek, mégis csak kevesen vesznek tudomást róluk.
Sok fotóm életveszélyes (vagy illegális) helyzetekben készült - ezek egytől-egyig spontán ötlettől vezérelve, bármiféle kibiztosítás vagy életvédő felszerelés nélkül készültek, a saját kalandvágyam és meggondolatlanságom eredményei, tehát ha bárki úgy gondolja, hogy utánnam csinálja, az hülye.
Mivel ez egy személyes fotóblog, lesznek itt a témától elütő képek is, akinek nemtetszik, az bekaphatja.
Ez nem egy beszari csávó, nem a "3 cikkből írok egy 4. posztot" típus. Ez odamegy a herointanyára, ez felmászik az Erzsébet híd kábelein. Egyre keményebb a verseny, egyre jobb városbloggerok gyünnek, fel kell kötnöm a gatyát. Felgyújtani a Parlamentet teltháznál, oszt egy dalba szedett posztban megénekelni az égett politikuszsírt?
szpesöltenksz 8kerbloggernek az introdukcionnér
