FÉKOLAJTÁVOLSÁG

(BKV-roadmovie)

Írta: Trurl

Egy tavaszi nap délelőttjén gyanútlanul utazott egy szakadt 24-es járatszámú Ikaruson a jó külvárosi nép. A táj békés volt, csak némi fojtott gázolajszag oldódott figyelmeztetőleg az ájerbe, mintegy jelezve a közeli bajt. Mivel még alig múlt el a szigorú tél, ezért az összes tolóablak akkurátusan be volt mindenféle vasalásokkal zárva, nehogy valami laikus civil maszek hányavetiséggel kinyithassa bármelyiket is.

Messze volt még a Bosnyák tér (hajjaj, baljóslatú balkáni név!) és az egyik dupla ülés alól diszkréten előbukkant egy pajzán patakocska. A nedv gazdája félig lehúzott gatyával ücsörgött szunyókálást mímelve. Remélte, hogy így elkerülheti a megvető villatekinteteket, na meg némi lemondó elhatárolódást tanúsítván a privát természeti csapás nem kalkulálható következményeire nézve. A többség tán ez utóbbi optimista álláspontra jutva némán kerülgette a busz kiszámíthatatlan ficergései miatt lendületesen tekergő folyadékcsíkot, amely a padló piszkától fényes feketeséggel vadászott az ácsorgók cipőtalpaira, akár egy felbőszült vipera. A megállók csereberéin fluktuálódott utazóközönség új tagjai mindig a veteránok gyors szemmozgásából értesültek meglepetten a közjáték tárgyáról, melytől az emberi gyurma minden éles kanyarban vagy fékezésnél fura tektonikus hullámzásba kezdett. De mindezt csak néma morgásokkal, szinte zokszó nélkül, mígnem a húgy hosszú kondenzcsíkja nem keresztezte egy jól öltözött nő tűsarkait. Itt megtorpant, mintha szerenádot készült volna adni a gazdag és csinos hölgynek.

A nő úgy érezte, hogy a húgy gazdája szinte készakarva az alantas váladék által szeretne közelebbi kapcsolatra lépni vele. Mindenki érezte a pillanat ünnepélyességét: a két egymással antagonisztikus viszonyban álló érinthetetlen kaszt képviselője konfliktusba keveredett egymással. A feszült várakozásban már benne lappangott a sajnálkozás is afölött, hogy az ilyen ritka adrenalin-ünnepélyek többnyire mennyire hamar tovaröppennek és feláldozódnak az unalmas konvenciók oltárán. Most is ez történt. A nő hangosan felripakodott és követelte, hogy szóljon valaki a sofőrnek. A massza engedelmesen küldte előre a riadóláncot. A figyelem kereszttüzében immár a sorsa ellen fellázadt nő ült. Levetkőztetve érezte magát a rosszul álcázott vigyorgók és a vele érző temetői sopánkodók utcaszéli gyűrűjében. A nedv ezt kihasználva időközben tovakúszott. Az idő csak telt és a sérelemből is lassan csordogáló pletykafolyamok indultak itt-ott kiszínezve a valóságot vagy csupán földhözragadtan latolgatva a nő viselkedését. Érződött, hogy sofőr biztonságos kasznijába zárva nem óhajt részesülni a morális dilemmából, inkább a révbe igyekezett érni, a térre, ahol már vannak kollégák, jegyellenőrök, rendőrök - azaz civilizáció. A nő érezte, hogy egyre fogy a presztízse. A tekintetével menedéket keresve nézett folyamatosan ki az ablakon. A busz közben a végállomáshoz közeledve már egyre magasabb házak közt keringett. Döntésre jutott és leszállt.

Megkönnyebülten nézett a távolodó büdös busz után, de mielőtt egy lépést tett volna ismerős szag ütötte meg orrát. Az előtte sántikáló alakra nézett és meglátta a félig letűrt nadrágból kibuggyanó izzadt, húgyos tomport.