2008. november 14., péntek

A Zongorás nevű búfelejtő


Naponta háromezer gyerek nyúl az első cigaretta után – és közülük ezer attól a perctől halálra van ítélve. Mindig a soron következő nemzedéket kell megcélozni – recsegte most is a fülükbe a szörnyű géphang...

– Kérdezhetek valamit? 
– Csak bátran. 
– Maga hány éves volt, amikor cigarettázni kezdett? 
– Tizennégy. 
– És miért csinálta? 
– A Marlboro-cowboy miatt. Az összes haverom Marlborót szívott. Vidéki srácok voltunk, imádtuk a lovakat meg a rodeót. Iszonyúan imponált nekünk az a marlborós tag. Olyan rámenős volt, olyan vagány, vagy hogy is mondjam...
(John Grisham)


Budapesten, a XIII. kerület proli, angyalföldi részén (Szent László út).

A Zongorásban zongora nincsen, csak beseggelt proletárok és menetrendszerinti balhé. Az idegenekbe serényen belekötnek a területüket védelmező helyi alkeszok, minket a negyvenes mamatigris mentett meg, mikor egy nőcivel betévedtünk. Több ottlét kell, hogy tolerálni kezdjenek. Erős kanszag, a pultoson kívül nő nemigen fordul elő.

Sör: olcsó
Hangulat: erősen sörszámtól függő, prolidiszkó

"A kocsmában, ott van a nagy élet, / Tompulnak az agyak, élesek a kések, / Sűrű a levegő az olcsó sör szagától, / Eleged van már e kibaszott világból." (Beatrice, Nagy Feró )

Nincsenek megjegyzések: