.jpg)
Mentsvár Borozó
Cím: 1083 Budapest,
VIII. kerület,
Üllői út 50.
Az egyik legjobb ár/érték arányú ivó a városban. Nyóckeri olcsó árai ellenére igényes belső és normális vendégek, köztük sok fiatal. Zenedoboz, csocsógép van, nagyon elkenték a szánkat a helyi skacok. Sajnos, játékgép/nyelőgép is befért az egységbe, amit határozottan helytelenítünk.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
"Az iparos réteg mellett itt élt a pesti zsidóság jelentõs, bár szegényebb része, valamint a cigányság felsõ rétegeihez tartozó muzsikus cigány családok. Írók és művészek is nagy számban laktak erre. A környék kávéházai, kertvendéglõi és kocsmái híresek voltak, Budapest más részeibõl is felkeresték õket."K.und K. időket időző vicces feliratok, amikor a Józsefváros sem egy cigánygettó, hanem iparos kerület volt.
"Kéretik a konstábler helyét szabadon hagyni."
.jpg)
(A pesti városi rendőrt hívták így 1861 és 1873 között, de utána is évtizedekig használatos volt a kifejezés. Gumibot helyett 35 cm hosszú, rézgombos fejű fekete fabuzogány is volt a fegyvertárukban.)"A nótázás 22 óra után tiltatik."
"A zongoristát kéretik nem háborgatni."
"A padlóra köpni tilos."
"Kéretik nem káromkodni."
"Kérjük a hölgyeket, tartsák be a táncrendet."
"Vágójószágot a helységbe hozatni tilos."
"A főúr nem ihatik a vendég italából."
"A hajadonok zaklatása tilos."
"Ki nem ismeri múltját, elveszíti jövőjét".
A modern időket egy "Radioaktive zone. Achtung" felirat képviseli. Zongorista helyett zenegép, a nótázás is kikopott a közösségi és kocsmakultúrából.
Ajánlott irodalom: kocsmablog (sirály képek és vicces beszámoló), helyvektor az eltéről, valamint a sztahanovista sörjárőr.
Jujhogyfájafejünk.
Tisztelt Egybegyûltek! Kedves Pesti Polgárok, Belváros-lipótvárosiak, Terézvárosiak, Erzsébetvárosiak és - utoljára, de nem utolsó sorban - kedves Józsefvárosiak!
VálaszTörlésJólesik ebben a társaságban lenni. Mert a latin mondás szerint is: Hasonló a hasonlónak örül. És mi, akik a csalóka tavasz, az árvizes nyár után e hûvösödõ szeptemberi estén összejöttünk, hasonlítunk egymásra. Hasonlóan gondolkodunk. Mert az a véleményünk, hogy az ember nem csak kenyérrel él. Mert az a véleményünk, hogy bûn volt egy tál lencséért – 19 ezer forintért – eladni a jövõt, ami pedig már elkezdõdött.
Elkezdõdött, fennhangon kimondott magyar igékkel, amelyeket korábban sokáig nem hallottunk, s amelyek a hazára, a hazaszeretetre, a hûségre és a becsületre vonatkoztak. De elkezdõdött a jövõ megtestesültebb formákban is, mert igenis több kenyér is jutott a polgári kormányzás eredményeként, több támogatás a magukra maradtaknak és a családoknak egyaránt, a magányos, Don Quijote-arcú vállalkozóknak és az egymásban újra szövetségest látó szövetkezõknek, társulóknak éppúgy, mint a nyugdíjasoknak, a falusiaknak és a városlakóknak.
Tisztelt Egybegyûltek, kedves Pesti Polgárok,
amellett, hogy a fentieket tudatosítjuk egymásban, mert fontos, hogy magunkban ne csalódjunk, én most mégsem az úgynevezett nagypolitikával szeretnék foglalkozni. Hiszen a mi mindennap megnyilvánuló hazaszeretetünk a lokálpatriotizmus, amit a helyi politika körébe szokás sorolni. A lokálpatriotizmus a hazaszeretetnek a haza egy pontjára fókuszált nyalábja.
Nehéz dolog.
Sokszor nehéz mostanában szeretni a hazát, amelyben együtt élünk a lencse-evõkkel. Sokszor nehéz szeretni ezt a várost, nehéz a lezüllesztett, valamikor fényes, ma koszlott és szemetes körútjait éppúgy, mint a plázák lobogóival és más idegennek ható zászlókkal feléktelenített hídjait, nehéz szeretni a régi arcukat vesztett kerületeit, melyeket negyven évig csak számok jelöltek, római számok, és tudom, és bevallom, néha nehéz szeretni Józsefvárost is.
A kukabûzös kapualjakat, a szemetes utcákat, a parlagfüves, lomtalanításra használt, elhagyott telkeket, a rendõrautók és a mentõk örökös veszélyt sugalló sziréna-hangjait, az önkényes lakásfoglalók tûrhetetlen erõszakosságát, amelynek idegromboló szignálja a szünet nélkül üvöltõ rádió. Nehéz szeretni a dugóban elõttünk pöfögõt és a mögöttünk dudálót, szóval: NEHÉZ SZERETNI - A DUGÓT!
A dugót, amelyet 12 éve egyre nagyobbnak érzünk, amelyet kabarétréfákkal és bulvárlapos viccelõdésekkel egyfolytában próbálnak lenyomni a torkunkon, de nem megy. Ott van ez a dugó az utcákon, a tévékben, most már a Széchényi-tervben is, és sokak gondolataiban is.
Kedves hozzám hasonló polgártársaim,
nemrég még egy nagy dugó volt ez a hely is, ahol most állunk, az Erzsébet-tér. (Már nem Engels térként ugyan, de még lehet, hogy újra az lesz, elnézve a szocialista restaurációt.)
És mi mégis szeretjük ezt a helyet, ezt is, és a Duna bal partjának megannyi terét, utcáját, még meglévõ parkját, szeretjük a kapualjakat és a házakat, mert emlékszünk gyönyörû múltjukra, s látjuk szebb jövõjüket! És az Önök jelenléte a bizonyság – harcolni is tudunk és akarunk érte!
Mert egyre világosabb, hogy:
nem a sors, nem valami fátum az oka annak, hogy a fõvárosban 12 éve állni látszik az idõ, hogy a beígért világváros, ha így folytatódik, legfeljebb negatív szenzációt jelenthet a nagyvilágból ideérkezõ turistáknak. Akik összehasonlítják Bécset Budapesttel - ami ugye nem nehéz, tekintve a városszerkezetet és a fényes közös múltat - arra gondolhatnak, Budapesten megállt az idõ.
Tisztelt Egybegyûltek, kedves Pesti Polgárok!
Kérdezhetnék, sõt meg is kérdezhetik: mit tettünk mi, nem baloldali képviselõk és tisztségviselõk azért, hogy ez ne így legyen. Mit tettünk, hogy az idõt is ledugózó akadályokat eltávolítsuk a polgárság életébõl, hogy újra folyjanak, menjenek a dolgok.
Nos, mi józsefvárosi polgári képviselõk fel tudunk sorolni néhány dolgot. Elsõsorban a közbiztonság javításával összefüggésben. Nincs idõ, hogy részletezzem, de akik ismerik a kerület életét, tudják, hogy igaz: a mi erõteljes fellépésünknek köszönhetõen tûnt el Józsefváros utcáiról a prostitúció, s mi szorgalmaztuk és vittük is véghez a kamerás figyelõrendszer kiépítését, amelynek következtében érezhetõen biztonságosabb, élhetõbb lett a kerület.
Tettünk volna többet is, de nem volt hozzá felhatalmazásunk. Azért vagyunk itt, hogy a következõ négy évre több jogot, több lehetõséget kérjünk Önöktõl.
Egyébként pedig: azt hiszem, valójában talán nincs is kis- és nagypolitika.
A fának van gyökere, törzse és levele. Egyik a másik nélkül értelmetlen, mert életképtelen. Nem létezik tehát kis- és nagypolitika, csak tisztességtelen, önzõ, megalkuvó, amely mindig mer kicsi lenni, és ennek az ellenkezõje. Becsületes, önzetlen, a célokban meg nem alkuvó.
Kérem, ehhez adjanak nekem, nekünk, több felhatalmazást.
Hajrá Józsefváros, hajrá Nagykörút, hajrá Magyarország!