A Szabadság téren felállítandó Rohattnémetektehetnekróla, miitsemvoltunkkéremszépen-emlékmű műleírásából:
[A Magyarországot megtestesítő] "Gábriel arkangyal alakja szép és szelíd." Szép és szelíd! Remélem, ezt tudták a deportálást végző csendőrök, a zsidókat lemészárló nyilasok, a bujkálókat feljelentők, a kiszolgáltatók, az utcán hajtott zsidókat köpködők, a zsidó lakásokba települők, a munkaszolgálatosokat az aknamezőkre hajtók, a Radnótit tarkón lövők, a Szerb Antal fejét ásóval szétverők, az aljas horthyk, szálasik, sztójayk, és kiszolgáló talpnyalóik, a wassalbertek, nyirők, az egész hóbelevancos, sírvazsidózós, gyilkos "úri Magyarország" is. Szelídek és szépek voltak ők, mint Gábriel arkangyal, vagy mint a jászapáti fluoreszkáló Hitlerbajszos Miasszonyunk. Szelídek és szépek.
Csak azok a rohadt nácik nem hagyták nekik.
 |
| Megszállási Emlékmű, avagy nemzeti önfelmentés Deutschen Besetzung Denkmal |
- Kéremszépen, önök teljesen félre tetszik érteni ezt a szobrot, amit mi itten a Nemzeti Szabadság terére tervezünk - jelentette ki Rétvári Bence, az NKVD.... izé, KDNP alnöke. - Az a madár ottan a fatornyos tornác timpanonján nem a náci birodalmi sas, hanem a Vörös Rébék, már mint varjú, aki tollászkodik. Alatta Pörge Dánielné szül. Sinkó Terézia látható (akit a falu közszája csak Angyalkámnak hívott), amint ezt kiáltja oda az alkalmatlankodó szárnyasnak:
„Kend meg köztünk ne csináljon háborodást, házi bajt...!"
Vörös Rébék alakja a kommunista zsidóságot (tulajdonképpen magát Marxot, a kommunizmus főfő boszorkánymesterét) jelképezi, amely ellen - miután az osztályharcos plutokraták újra és újra bajba sodorták, sőt a kasznárral szomorú kimenetelű testvérháborúba is keveredett - a Magyarország tragikus sorsát szimbolizáló vitéz Pörge Dániel puskájával határozott idegenrendészeti intézkedést foganatosított. Majd csak elrepül a Rudolf Hess madár!
........ Kell ez nekünk, apu?
olvasmány németül tudóknak:
Denkmal der Deutschen Besetzung in Budapest
"Staatskunst ist auch Kunst: Der heilige Volkskörper hat die Augen geschlossen und sich passiv in ewige Unschuld weggebeamt, die Opfer der deutschen Besatzung bleiben abstakt und gesichtslos."
Ungváry Krisztián a komment.hu-n:
Ami a tényeket illeti: Magyarország német megszállása után a német szervek legfőbb gondját nem a tömeges embermentés, hanem a magyar hatóságok fékezhetetlen deportálási dühe okozta. Rudolf Höss, az auschwitzi tábor parancsnoka hiába könyörgött a szállítmányok lassításáért, Budapesten erre rá sem legyintettek. Ernst Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője annyira csodálkozott az ellenállás tökéletes hiányán, hogy ál-ellenálló szervezetet kívánt létrehozni a tényleges antifasiszták lebuktatására. Hain Péter, a magyar politikai rendőrség vezetője azonban megnyugtathatta: erre semmi szükség, mert ha lenne bármilyen ellenzéki tevékenység, akkor azt már régen tudná. Fentiekből adódóan nem létezett tömeges embermentési aktivitás sem. A Budapesten maradt üldözötteket nem kellett sem rejtegetni, sem ellátni, mivel 1944. november végéig nem volt gettósítás, és az érintettek a vagyonuk feléléséből, illetve keresetükből tartották fenn magukat.
"Azt persze nem vallották be, hogy valamilyen változás történt. Egyszerűen csak köztudomású lett, rendkívüli gyorsasággal és mindenütt egy időben, hogy az ellenség Keletázsia és nem Eurázsia. Winston éppen egy tömeggyűlésen vett részt London belvárosának egyik terén, mikor a dolog történt. (...) Körülbelül húsz perce beszélt a szónok, mikor küldönc rohant fel az emelvényre, s egy cédulát dugott a markába. A szónok kibontotta és elolvasta, anélkül hogy félbeszakította volna a beszédét. Sem hangja, sem előadásmódja, sem mondanivalójának tartalma nem változott semmit, csupán a szavak lettek hirtelen mások. Kimondott szavak nélkül is a megértés hulláma fodrozott végig a tömegen. Óceánia Keletázsia ellen visel háborút! A következő pillanatban iszonyú kavarodás támadt. A teret díszítő zászlók és plakátok mind rosszak! Legalább a felükön nem megfelelő arcképek vannak. Ez szabotázs! Goldstein ügynökeinek a műve! Zajos közjáték következett, amelynek során a plakátokat letépték a falakról, a zászlókat összehasogatták, és rájuk tapostak. (...) De két-három perc alatt vége volt az egésznek. A szónok, még mindig a mikrofon nyakát szorongatva, előregörbült vállal, szabad kezével a levegőt markolászva, megállás nélkül folytatta beszédét. Még egy perc, s a vadállati bosszúüvöltés ismét kitört a tömegből. A Gyűlölet pontosan úgy folyt tovább, mint azelőtt, csak a célpontja változott meg."
VálaszTörlésígy mosdasd a magyart
VálaszTörlés