Cafe Miró a Várban

Minek a lélek balga fényűzése?

A Tóth Árpád sétányon (is) nyitott Cafe Miró, miután az Úri utcában és a belvárosi József nádor téren is befuccsolt. A pavilonszerű, szellős építmény környezetbarát megjelenésű, nálunk sem okozott vérnyomásemelkedést, kilóg a Bpesti bódékocsmák közül elegáns megjelenése. Sörárak turistáknak :(

cím: Tóth Árpád sétány, Savanyúleves bástya, a Sziklakorház fölött


Joan Miró (1893-1983)

A huszadik századi modernizmus egyik legjelentősebb alakja, művészete világszerte ismert és közkedvelt. A hagyományoktól eltérő, egyéni látásmódú művész a szürrealizmusigézetébe merülve alkotott. Művészetének lényege az intuíció, amely elvont asszociációkban, különös érzésvilágában jelentkezik.
Picasso formavilága mellett a fauve-ok intenzív színvilága és az avantgarde stílus volt rá nagy hatással. Képein a valóság és képzelet keveredik, festményein nincsenek formák, nem találunk egyebet csak elemeket, kezdetleges formákat. Mintha hanyag nemtörődömséggel szórná szét vásznain a vonalakat, foltokat. Szobraira a játékos a Harlequin karneválja, A farmer felesége és az Anyaság.

ilyen volt

Nagyobb térképre váltás

Korhű pavilon épül a sétányon

Megkezdődött a Savanyúleves bástya felújítása Buda első sétányán, a Tóth Árpád sétányon. A bástyán felépítik annak a pavilonnak a korhű mását, amely a XIX. században várta az akkori „promenád” látogatóit. 
A Tóth Árpád sétány tervezését 1810-es években kezdték meg Ferdinánd és József főherceg kezdeményezésére. Megnyitását a Budai Lexikon az 1810-es évek végére teszi. A sétányt „megszületésekor" Bastei Promenádnak keresztelték, ezt a nevet viselte 1879-ig, amikortól Bástya sétány lett. 1930-ban Horthy Miklós sétány, 1931-től már Gróf Bethlen István nevét viselte és 1945-ben kapta végső elnevezését a XX. század legnagyobb magyar elégiaköltője, Tóth Árpád után.
A Budai Vár egyik éke az 1810-es években rendkívül népszerű volt, kezdetben csak a németül beszélő budai polgárok használták, ám kedden és csütörtökön - amikor a katonazenekar játszott - a Duna túlsó partjáról is sokan ellátogattak ide. A sétányélet főbb alakjai kezdetben az elegáns szépasszonyok, díszruhás katonatisztek, azaz a budai elit volt. A reformkori polgárság programként kezelte ezeket a sétákat, az akkori divathoz igazodva magyaros ruhába öltöztek és frissítőket fogyasztottak. Az I. világháború után a letűnt békeidőket idéző csendes elegancia volt az uralkodó. A társasági elit számára a hely elvesztette varázsát.
A sétány a második világháborúban szinte teljesen elpusztult, az ott álló házak szinte a földdel lettek egyenlők, a díszes korlátelemeknek hűlt helye volt, a fasorok pedig erőteljesen megritkultak. A felújítás 1966-68-ban készült el, ekkor alakult ki a Tóth Árpád sétány jelenlegi képe.
Eksi as Kuleszi, azaz savanyú lé

A sétányon lévő Savanyúleves bástya eredete a török korra nyúlik vissza, feltehetően a XVI. század folyamán épült védelmi céllal. A várfalból kinyúló félkörív, ágyúk elhelyezésére szolgált. Az eredeti, török neve Eksi as Kuleszi volt, amelynek magyar fordítása savanyú lé. Az 1686-os ostrom után viszonylag jó állapotban megmaradt, és a XIX. századig a védmű részét képezte. 
Azután az 1800-as évek elején, a Bástya sétány kialakításakor a sétány része lett. A századfordulón már egy nyolcszögletű kioszk állt itt, amely a vasárnapi térzenének és jótékonysági rendezvényeknek adott helyet. Ennek a pavilonnak a korhű másolatát alakíttatja ki most a Budavári Önkormányzat. A pavilonról az első feljegyzés még 1857-ből való. A Hölgyfutár című, rangos társaságbeli hölgyeknek szóló napilap arról ír, hogy június hónapban a sétányon pompás kioszkot kívánnak megnyitni. Sajnos, semmilyen más adat nem szól ennek helyéről. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1890-es években már állt egy pavilon a bástyán. Az erről készült fotót a Kiscelli Múzeumban őrzik, és ez a kép szolgál a rekonstrukció alapjául. Segítségével teljesen hitelesen rekonstruálható a faszerkezetű pavilon és a részletelemek is jól kivehetők. A Savanyúleves bástyán álló pavilon 90 centiméter vastagságú tégla aljzaton állt, nyolcszögletű, nyitott építmény volt, melyet kettős pagodaszerű lefedéssel láttak el. Egy keskeny lépcső vezetett fel rá, a többi oldalán alacsony fakorlát védett a leeséstől. A korbeli újságcikkek alapján azt is tudjuk, hogy a pavilonban vasárnaponként térzenét játszottak, amely „mellett andalognak a párok". 
Az 1960-as években egy modern pavilon emeltek a helyére, amelyben már „vendéglátó ipari egység" működött. Ezt 1980-as években akarták felújítani, ám ez elmaradt, a pavilon ponyvákkal fedett vázát elbontották. 
Idén a Budavári Önkormányzat beruházásában felépítik az 1895-ös pavilon korszerű mását.

(Budavári Önkormányzat)