Belváros, Budapest: Triciklizzél, magyar!

Főként tik, genya budaiak! Arccal lefelé a Hegyalja úton, forgalommal szembe.
Ollózás a netről, lopott anyag, csak. Warhammer, Watson.

– Bárcsak velem lenne a triciklim! – jegyezte meg odaföntről a zömik társalkodó hangnemben. – A nagy harci gépek magukra vonják az ellenséges tüzet. A fürge kis triciklik kitérnek előle.

Harci tricikli:

A triciklik utasai zömök, alacsony, emberszerű lények voltak.

Mindhárman bozontos vörös szakállt és biciklikormányra emlékeztető bajuszt viseltek. Fejüket sildes sapka fedte, dzsekijük vörös, overáljuk zöld, csizmájuk ormótlan és kampós orrú volt.

Derekukra övtáskát csatoltak. Fél kézzel kormányozták járművüket; szabad kezükben mindhárman lézerpisztolyt szorongattak. A hátukra széles pánttal jókora bárdot erősítettek.

Jaq megkönnyebbült. Zömikek. Nem démonok, csak zömikek.

A zömikeket nem lehet megrontani a perverz kéj iránti vággyal, őket nem lehet becsábítani egyetlen romlott szibariták által alapított szektába sem. No nem mintha nekik nem lettek volna meg a maguk gyengéi, ám az örömet nem a testi vágyak kielégítésében keresték.

Ők nem vágytak szeretőkre, beérték annyival, hogy degeszre tömik a hasukat, és addig vedelik a sört, míg böfögve lefordulnak a székről.

ez is tricikli

Füst kavargott a Gyönyörök sétánya fölött.
– Hangos – ismételte Ey'Lindi, de már nem Jaq fegyveréről beszélt, hanem a közeledő, fokozatosan üvöltéssé erősödő motorzúgásról.
A zsírosan kavargó füst fátyla mögül három jármű bukkant elő; a motorizált triciklik meghökkentő gyorsasággal gurultak a törmelékhalmok között. Az elülső kereküket tartó villára dupla csövű
géppuskát szereltek...

sporty trike

Zömikek... Valószínűleg bánya technikusok, akik azért ruccantak át a Luxus Primerre, hogy eligyák kemény munkával megkeresett pénzüket, vagy hogy triciklijük nyergébe pattanva a városon kívüli sivatagban összemérjék gépeik erejét, saját ügyességüket.

A két oldalsó zömik sapkája alól vastag, vörös copf lógott ki, vezetőjük azonban kopaszra nyíratta a fejét. A triciklik csikorogva megálltak. A géppuskák csöve Jaqra és ébenfekete, atletikus

termetű társára mutatott.

– Főnök! – üvöltött fel a rövid hajú, zömök kis fickó. – Jaq! Te lennél az? A zömik leugrott a jármű nyergéből.

– És Ey'Lindi! Ey'Lindi!... Ez... Csak nem?!

A zömikek külsőre többé-kevésbé egyformák voltak. Mindig hűek maradtak vérükhöz és génrúnáikhoz, de ez a széles arc, ez a szokásosnál is nagyobb orr, ez a véreres, mogyoróbarna szempár, amely nem pislogott és nem is szikrázott, ezek csakis...

A tricikliről leugró zömik lekapta a sapkáját, és izgatottan gombócot gyúrt belőle. A tarra borotvált koponyán arasznyinál is hosszabb sebhely vöröslött.

nem praktikus bicikli

Gyakran előfordult, hogy a Fantazmák – démonálarcosan, különféle drága parfümöktől illatozva, buja emblémákkal díszített, fényes selymekben kevélykedve – rakétatricikliken száguldoztak fel-alá a széles felső sugárutakon, és kihalt, éjféli sétányokon gondosan kidolgozott szabályok szerint háborúkat vívtak más kölyökbandákkal, vagy szagbárokat és elegáns bordélyokat kerestek, ahol kedvükre törhettek-zúzhattak pár órán át, míg menekülniük nem kellett a békebírák egyik őrjárata elől.

aerodinamikus tricikli

– Huh! – mondta magának Zhord, a tömzsi, szívós, rőt szakállú
törpe, vagyis zömik. – Huh, micsoda bolygó: tiltják a kerék
használatát! Bizony, furák és sokfélék a világok!
A zömik hátratolta ellenzős sapkáját, hogy megvakarja kopasz feje
búbját, amelyre csúf forradást szerzett a Valhallán. A sérülés miatt
muszáj volt leborotválni a haját, és úgy döntött, hogy megmarad
kopasznak. Legalább kevesebb búvóhelye lesz a tetveknek!
Szeretett triciklijét, amely ikerágyúkkal volt felszerelve, kénytelen
volt hátrahagyni a birodalmi csatahajó fegyverraktárában.