Egy szegény utcazenész panaszai Bécsből

Kín, csikor, vicsorgás. Bécsben sem könnyű a cukrászdabiznisz, sem a szórakoztatóipar.

Tisztelt Mindenki!

Levelemet abban a reményben írom, hogy a jövőben színesebb lesz Bécs belvárosi utcai élete, illetve az odaérkező zenészeket megkímélhetem attól a helyzettől, amibe én kerültem.


Bécsben 3 napot szerettem volna tölteni (péntek, szombat, vasárnap), két éjszakára volt szállásom, de a második nap délutánján azt éreztem, hogy semmi értelme maradnom és kora esti órákban elhagytam a várost, ahová egyébként nyitott szívvel és lélekkel, boldogan érkeztem.


Diplomás zenésztanár vagyok, fél világot bejártam, nagyon sok zenei tapasztaltra tettem szert és fejlett technikával, tisztán játszom a hangszeremen.


Egy Bécsben élő ismerős felhívta a figyelmemet arra, még az utazásom előtt, hogy ott a belvárosban engedélyhez kötik a zenélést és megadta az illetékes hivatal webelérhetőségét, ami ez:
http://www.wien.gv.at/english/e-government/events/streetperformances.htm
Többször átolvastam, miszerint az derült ki belőle, hogy hónap elején érkezési sorrendben, korlátozott számban adnak ki havi engedélyt, s ha ez elfogy, akkor már csak napi engedélyeket adnak ki. Mivel nagyon szerettem volna 2011 Július hónapra engedélyt, ezért 2011 július első napjára, péntek reggel 07h-ra vásároltam előre buszjegyet, hogy időben oda tudjak érni az engedélyt elintézni, vittem a szükséges 6.54 eurot és a fényképeket magammal.
Délelőtt odaérkeztem, egy fiatal hölgyet találtam bent, belépve a Municipal Department 36 – Eventcenter, Dresdner Straße 75, 1220 Vienna, 4.-ik emelet, 420-as szoba ajtaján, s elmondtam kérésemet.
A hölgy közölte, hogy már egész hónapra beteltek a helyek, nem tud adni.
Ekkor belépett egy magas fiatalember és megerősítette ezt.
Mondtam neki, hogy a weblapon az állt, hogy hónap elején lehet kérni utcai zenéléshez engedélyt.
Erre ő elnézést kért, hogy sajnos ott rosszul áll ez az információ, menjek vissza 2011 július 21.-én, akkor lehet a következő hónapra, azaz 2011 augusztusára kérni.
A napi engedélyt fel sem ajánlotta, pedig látta, hogy utazótáskával vagyok és külföldi.
Viszont adott egy füzetecskét, amiben fel voltak tüntetve azok a helyek, ahol engedély nélkül lehet játszani.
A piros karikásak engedélykötelesek, a narancssárga karikás helyeken szabadon, díjmentesen lehet játszani, de meg van szabva egy idősáv, hogy mikor és mennyi ideig lehet.
Átmentem a Karlsplatzra és az arra sétálók nagy örömére zenéltem 60 percet, mivel csak ennyit szabad egy helyben.
Mivel esős és borult idő lett, kevés járókelőt észleltem, továbbhaladtam a belváros felé.
A Karntner Strasse-ban láttam, hogy nagyobb a járókelő forgalom.
Elfogott a vágy, hogy zenei repertoáromat, ami főleg dixieland, jazz számokból és sanzonokból állt előadjam az arra haladóknak. Hangtompítót használtam, mert olvastam a tájékoztatóban, hogy nem szabad túl hangosan zenélni.
(A szájharmonika, fuvola, hegedű és az akusztikus gitár egyébként azok a hangszerek, amelyek kifejezetten halkak és alkalmasak a zenélésre még lakóépületek közelében is.)
Több járókelő gratulált és egy hölgy különösen megdícsérte játékomat, hogy milyen szépen, tisztán játszom.
Háromszor eredt el az eső, de végül elállt. Egyszer csak láttam a távolból közeledni egy rendőrt.
Megvártam míg odaért. Naívan bíztam az empátiájában, szerettem volna neki angolul elmondani, hogy csak pár órája vagyok a városban, s a weblapon feltüntetett téves információ miatt nem tudtam az engedélyt elintézni, de vagy nem tudott angolul, vagy úgy tett, mint aki nem tud.
Igazolványomat elvette és felszólított, hogy kövessem és majd a rendőrségen elmondhatom amit akarok.
Odaérve átadott egy másik kollégájának, hogy beszéljen velem. Az végig sem akart hallgatni, közölte velem szárazon, hogy két lehetőségem van, vagy azonnal készpénzben fizetek 70 eurot, vagy át kell hogy adjam a trombitámat.
Mondtam neki, hogy ezt nagyon rossz megoldásnak találom és kértem, vegye figyelembe, hogy nem beszélem a helyi nyelvet, aznap érkeztem a városba, az illetékes hivatal weblapján téves és nem egyértelmű információk állnak, majdnem egész délután esett az eső, s nincs is nálam 70 euro készpénz, engedjen szabadon távozni.
Mondta, hogy szó sem lehet róla, s elkezdte rángatni az utazótáskámat, felnyitva, hogy hol a trombitám.
(Nem akartam elővenni, mert anyámtól kaptam ajándékba 20 évvel ezelőtt és emlékek kötöttek hozzá, ezen kívül lényegesen többet ért mint 70 euro.)
Mondtam neki, hogy felhívom a saját mobiltelefonomról a Bécsben élő barátnőmet, akivel kapcsolatban álltam és meg volt beszélve, hogy nála töltöm az éjszakát.
Így is történt, 2011 07. 01. napon 18h 34-kor telefonáltam neki, s a barátnőm mondta, hogy 20 perc amíg odaér.
A rendőr úr kis idő múlva felszólított, hogy hívjam újból, mert ő nem ér rá ennyit várni, igyekezzünk.
Újból hívtam a barátnőmet, aki hamarosan megérkezett.
Bankkártyás fizetést nem fogadtak el, ki kellett mennie az automatához.
A 70 euro befizetése után udvariasabb hangra váltott, majd elbúcsúztunk. Később egy járókelő mesélte, hogy a közelmúltban a Schwedenplatzon zenészeket hallgatott, s amikor kiérkeztek a rendőrök a térre a zenészek védelmére kelt, végül bilincsben vitték el és a rendőrőrsön fizikálisan bántalmazták, a fején ütésnyomok látszottak.

Elérkezett a szombati nap, 2011 július 2. napja.


Kisétáltam a Karlsplatzra, feltűnt, hogy csak tangóharmonika szól ott szinte egész nap, mintha más zenésznek nem is lenne kedve ott játszani, ki tudja milyen okokból…
Ezután sétálni kezdtem a belvárosban, főleg a Karntner Strassen, gondoltam meghallgatom a helyi zenészeket, hogy legyen valami zenei élményben részem, de egyetlen zenés produkciót nem találtam, csak néma, mozdulatlan és beöltözött művészeket, amit nem értettem, hiszen az irodában azt mondták, hogy az összes fizetős, zenészeknek kiadott helyek már megteltek.
Átmentem a Mariahilfer Strasse-ra, ahol is a tájékoztató szerint azt írják a „Bereich zwischen Haus 2 und Kreuzung Getreidemarkt” területen lehet szabadon játszani. Egy ruhaüzlet bejáratánál megkérdeztem két személyt, hogy ez pontosan hol is van, elmagyarázták, de nagyon búsan és gondterhelten néztek rám, ami nem volt túl biztató.


Zenélés közben odajött hozzám egy fiatalember és megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy trombita, amit kicsit furcsállottam… majd kis idő elteltével távoztam a helyről.
Kora este odaérkeztem a Praterhez, mivel a tájékoztató szerint ott is lehet szabadon zenélni a megadott helyeken.
10 perc után rémülten rohantak oda hozzám, hogy azonnal hagyjam abba a zenélést, mert itt nem lehet. Mutattam nekik a tájékoztató füzetecskét, miszerint itt lehet.
Igen, igen, látják az információt, de azt mondták, hogy sem a Prater – Rondeau, sem a Prater – Gabor-Steiner-Weg – Johann-Fürst-Platz-Bereich vor dem Riesenradon nem lehet már kb. 4 éve zenélni.
Mondtam nekik, hogy az irodában kaptam előző nap a tájékoztatást, s akkor miért tüntetik fel ezeket a helyeket is a 14 nyelvű információs füzetben? Nagyon elgondolkodtam azon, hogy ha már a Vidámparknál sem lehet zenélni, ahová családok, gyerekek mennek szórakozni, akkor hol?

Szeretném, hogy felülvizsgálják az iroda tevékenységét, vezetőségét, s helyesbítsék a téves és nem egyértelmű információkat, mert úgy érzem Bécs jó híre, kultúrális élete és látogatottsága szenved ezzel csorbát.

Köszönettel, szeretettel:

B. M., trombita előadóművész