Színes város, a nyomor sztrítártol

Álmodik a Nyomor

Duhaj kedvek Eldorádója,

Száz tivornyás hely, ne bomolj.

Csitt, most valahol, tán Ujpesten,

Húszesztendős legénynek vackán

Álmodik a Nyomor.

Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,

Melle horpadt, válla kiáll,

Arcán zúzos, jeges nedvesség,

Mosolyog. Szent, nehéz álmában

Urabb, mint egy király.

Tiszta ágyat és tiszta asszonyt

Álmodik s vígan fölkacag,

Kicsit több bért, egy jó tál ételt,

Foltatlan ruhát, tisztességet

S emberibb szavakat.

Kevesebb vért a köhögésnél

És a munkánál több erőt

S hogy ne kellessen megjelenni

Legalább tíz-húsz esztendőig

Az Úr szine előtt.

Te, nagyváros, csupán öt percig

Álljon ürítetlen a bor

Dús asztalán dús nábobidnak,

Mert valahol talán utolsót

Álmodik a Nyomor.