Heteroszex Budapest

Nagy napra virradtunk ma, szeptember első felében, és én izgatottan készülődök: ma lesz ugyanis a Heteró Büszkeség Felvonulás.

Elég nehezen tudom eldönteni, hogy mit vegyek fel; hogy mi a heteróság elvárt minimuma, amiben lelkemet nem támadják meg a homoszexuális eszmék. Végül - a bakancs és a bomber helyett - mégis a farmer mellett döntök, és útközben beszerzek két nyalókát (egy rózsaszínt és egy kéket a megfelelő nemi leosztás nevében).

Az indulás nehezen megy a fárasztó hét után. Még le kell gúgölözni, hogy hol és mikor lesz a nagy esemény, de végül hosszas szörcsölés után sikerül. Hurrá! Négy óra tájban indulok, az első állomás az Oktogon. Körülnézek alaposan, de nem látok semmit tíz perc után sem: úgy látszik ma nem sétálnak heteroszexuálisok a boulevardon. Telefon ide-oda: senki nem tud semmit, kezdek félni. Magamban csendesen jegyzem meg, hogy lehet, hogy már nem is élnek heteroszexuálisok Budapesten. Velem szemben babakocsit toló férfi, a másik oldalon két fiatal nő beszélget intimen susogva. Tanácstalan vagyok: most mi lesz.

Hová tűntek a heterók?

Ismerősök felszedve az Operánál, elindulunk a Deákra. Közben kapok egy telefont, hogy csak fél ötkor kezdődik, bemondta a rádió. Megnyugszom kicsit: ezek szerint mégis vannak, élnek és virulnak a normálisok, csak kicsit késnek, hozzám képest késnek, mert én előttük vagyok, itt járok a nyomvonaluk elején, valahogy akaratlanul beelőztem.

Visszasétálunk a kisföldalatti vonalán, és a Nagymező utcánál végre meg is pillantjuk a magamutogatókat. Lehet, hogy mégis bakancs-terepnaci kombóban kellett volna jönnöm, gondolom. Lassan hömpölyög a kis csapat, körülbelül százan, háromszor végigfényképezem őket, az utolsó szakasz már eléggé unalmas, annak ellenére, hogy a heteroszexuálisok igyekeznek a magyar népköltészet remekeivel feldobni a hangulatot.

2006 reloaded

tini nindzsa harcosok

párok és szinglik

buzi, aki biciklizik

eijn, cvej, policej

A már-már klasszikusnak tekinthető „mocskos buzik” mellett inkább csak egy-egy elszórt gyöngyszemet hallhatunk. Ilyen például a "Melegmentes Budapestet!", amely itt-ott csicsergő dallamként szólal meg egy-egy hatvanas, hetvenes heteroszexuális néni/bácsi szájából. Szabad asszociációként gyorsan a gázszámlámra gondolok, de gyorsan el is hessegetem ezt a csúnya gondolatot.

Az ünnepélyes vonulás megkoronázása a felvonulás mottójául szolgáló gondolat, álljon itt, a jövő generációinak okulásul:

népművészeti alkotás

A Deákon még összefutok pár buzival: „Sziasztok, ti is a menetet néztétek?”, „Ja, igen, nagyon izgi.”, aztán együtt gerjedünk rá a Faludy-rendezvényre.

faludy

Azt már nem várom meg, amíg a szervezők átadják a gyülekezési jog korlátozására vonatkozó petíciókat, inkább megiszom egy kávét a Gödörben, majd elégedetten bandukolok hazafelé ezen a gyönyörű, bár kissé esőáztatta őszi délutánon.

libsi place

Buzi-e vagy?

Na, ez is megvolt. Jövőre, veletek, ugyanitt.