É desapámat, Szombatba menve, megszólította egy fiatal leány, hogy leszopná. Apám negyvenvalahány éves volt, már közelebb az ötvenhez, akkoriban az öregembernek számított. Soha nem tanult meg igazán magyarul, jól tudott, de úgy, mint a vak, aki hibátlanul eligazodik egy világban, amelyről semmit sem tud; mindentudó semmittudás. Apám derűsen mustrálta a fiatal teremtést, aki miután kimondta a mondatot, néma harciassággal állt ott. Tudod, én soha nem tanultam meg igazán magyarul, magyarázta a lánynak kedvesen, tudok jól, de olyan vagyok, mint a vak, aki hibátlanul eligazodik egy világban, amelyről semmit sem tud. Mindentudó semmittudás, nevetett. A leszopni, az ugye az orális kielégítés, nemde? A lány rezzenéstelen arccal figyelt. Jer, mondta kegyesen apám, induljunk, dolgom van. (Mindig dolga volt.) Hátha egyfelé vezet az utunk. Egy ideig szótlanul mentek, a lány az iskolatáskáját lóbálta. Hogy fogadásból szólította-e meg, kérdezte apám. Vagy pénzínségből? A kilenced végett? Esetleg rossz a kedve? Vagy ellenkezőleg: jó? Jókedvből? Szerettem volna a véleményedet tudni, szólalt meg váratlanul a lány. Aha, mondotta apám csalódottan, azt hittem, szopni szerettél volna. (…) Túl sokat beszéltél, most már nem tudom, mit szeretnék. Értem, bólintott édesapám, örülök, hogy elbeszélgettünk. A kék hajdúk örömöt lőttek. Így ismerkedett meg édesapám édesanyámmal és édesanyám édesapámmal
Sírjon kedvezményes áron!
VálaszTörlésMielőtt mondhattam volna "nem az a fajta lány vagyok" az voltam.
VálaszTörlésIch bin Mustafa, ich komme aus Berlin
VálaszTörlésÉ desapámat, Szombatba menve, megszólította egy fiatal leány, hogy leszopná. Apám negyvenvalahány éves volt, már közelebb az ötvenhez, akkoriban az öregembernek számított. Soha nem tanult meg igazán magyarul, jól tudott, de úgy, mint a vak, aki hibátlanul eligazodik egy világban, amelyről semmit sem tud; mindentudó semmittudás. Apám derűsen mustrálta a fiatal teremtést, aki miután kimondta a mondatot, néma harciassággal állt ott. Tudod, én soha nem tanultam meg igazán magyarul, magyarázta a lánynak kedvesen, tudok jól, de olyan vagyok, mint a vak, aki hibátlanul eligazodik egy világban, amelyről semmit sem tud. Mindentudó semmittudás, nevetett. A leszopni, az ugye az orális kielégítés, nemde? A lány rezzenéstelen arccal figyelt. Jer, mondta kegyesen apám, induljunk, dolgom van. (Mindig dolga volt.) Hátha egyfelé vezet az utunk. Egy ideig szótlanul mentek, a lány az iskolatáskáját lóbálta. Hogy fogadásból szólította-e meg, kérdezte apám. Vagy pénzínségből? A kilenced végett? Esetleg rossz a kedve? Vagy ellenkezőleg: jó? Jókedvből? Szerettem volna a véleményedet tudni, szólalt meg váratlanul a lány. Aha, mondotta apám csalódottan, azt hittem, szopni szerettél volna. (…) Túl sokat beszéltél, most már nem tudom, mit szeretnék. Értem, bólintott édesapám, örülök, hogy elbeszélgettünk. A kék hajdúk örömöt lőttek. Így ismerkedett meg édesapám édesanyámmal és édesanyám édesapámmal
VálaszTörlés