A hordóban vörösbor volt, és a párizsi Saint-Antoine negyed szűk utcájának földjét festette vörösre. De vöröslött tőle sok kéz is, meg sok arc, sok pőre láb és sok facipő. (…) Azoknak, akik a dongákat szopogatták mohóságukban, tigrispofát festett a vörös latyak, és egy szurtos tréfacsináló, akinek a fejéről hosszú, mocskos hálósipka löttyent alá, a sáros borseprőbe mártotta ujját, és felírta egy falra: VÉR.
Lehettek vagy ötszázan, de úgy táncoltak, mint ötezer ördög. A saját danájuk muzsikált nekik. A népszerű forradalmi indulóra járták, amelynek olyan dühös a ritmusa, mint a közös fogcsattogtatás. (…) Nincs az a közelharc, amely félig oly ijesztő lehetett volna, mint ez a tánc, annyira látszott rajta, hogy valamikor ártatlan, egészséges időtöltés volt, amíg rajta nem hagyta a keze nyomát az Ördög, olyan eszközzé torzítva, amely ma már csak arra jó, hogy bőszületig hevítse a vért, eltompítsa az érzékeket, és vassá változtassa a szívet. (Dickens a forradalomról)
nem én tettem
VálaszTörlésez az iroda már három éve üres. nem nagy kunszt bebaszni az üvegét. bár az elején "még csak" rohadt körtével dúsították az ablakpárkányt. mára felfejlődtek :)))
VálaszTörlésjaja, nem kell nagy bátorság :D
VálaszTörlésMindent óvatoskodjunk el bátran!
VálaszTörlés