Újabb sugárút vendégposzt:
No, utána néztünk egy kicsit a dolgoknak, és Alexejevics Zugligeti barangolásai között rátaláltunk a már említett „még egy” házra, igen, a régi lóvasút végállomásról van szó. Azon nem történt olyan átépítés, mint a jelenlegi kisvendéglőn, épp ezért még inkább mesebeli (svájci stílus) hangulata lenne, amennyiben nem pár centire füstölnének tőle az autók. (Autóutak áthelyezését pedig mint tudjuk tiltja az Eredendő Törvény.) Alexejevics nagyon helyesen háborog az ellen, hogy épített – és milyen – örökségünket a nullába veszik, és a béka segge alatti szinten enyészik majd el a semmibe. Az 58-as kisvendéglő ettől függetlenül bájos hangulatú, öröm, hogy még megvan és virágzik, pusztán a jó szándéknak köszönhetően, még ha nem is teljesen a századforduló békebeli polgárvilágának képéhez hasonlatosan. Nem messze tőle, totálisan körbekerítve található a Fácán. A grandiózus épületből alig látszik valami, kiváltképp, ha az ember rövid, szóval alacsony. A kerítésen nem lehet átlátni, tisztára mint az Oscar Wilde-mesében, amikor az ember tudja, hogy belül valami csodát találna, de a szemetek meg kirekesztik. A fogadó egykoron Zugliget szíve volt, ide jártak a kirándulók megvendégeltetni és fogadtatni magukat, az 1850-es évek közepén épült, Hild József tervei szerint. Az ember nagyon el bírja képzelni, ahogy a jó erdei levegőben, a fák árnyai alatt hűsöltek a napernyős kisasszonyok, fröccsel hűtötték magukat a férfias férfiak, no meg a művészvilág legszebbikei. Az épületet aztán, komcsikhoz illő módon, funkciójának tökéletesen megfelelő pozíciókkal ruházták fel (kollégium, határőrség(?)) az ízlés fogalmát hírből sem ismerő nyomorultak, a rendszerváltás után pedig egy bank szerezte meg, amely annak rendje és módja szerint le is akarta bontatni a műemléket. Fogalmunk sincs, mi lehet a jelenlegi sorsa, csak áll és enyészik valószínűleg, a soha napjáig, vagy egy újbóli de-jó-lesz-egy-cuki-wellnes-központunk (a helyén) akcióig. A Fácán újbóli bekapcsolása a vérkeringésbe azonban érzésünk szerint magával hozná a környék régi fényének újbóli ragyogását, de ha azt nem is, hát a pislákolást mindenképpen.(előző rész)
Többet-jobbat itt: alexejevics.fw.hu/zugliget
Még várok egy kicsit.
VálaszTörlésNem akarok belezavarni az idillbe.
Volna ugyanis észrevételem.
Talán megfontolandó is lehetne.
ü.
inszeminator
Bocs, észrevételem a zördögárokra vonatkozik.
VálaszTörlésinszeminator
Elfalaztak száz embert az ötödik kerületben
VálaszTörlésFöldes András
| 2009. április 7., kedd 14:17 | Frissítve: 10 órája
Képzelje el, hogy reggel felébred, és egy hatalmas fal magasodik ablaka előtt. Képzelje el, hogy az önkormányzatnál elmondják: sajnálják, de legálisan húzták fel. Soha többet nem látja a napfényt, mert egy vállalkozó hotelt épített bérháza udvarára, két méterre az ön ablakától, aztán belebontott egy védett épületbe, és a hivatal szerint mindez a jó ízlés jele. Ez nem Kafka-novella, hanem egy 5. kerületi történet.
„Nem szabálytalanul romlott a lakók helyzete, hanem teljesen szabályosan” – foglalta össze a Belváros főépítésze, Cselovszki Zoltán az egyik kerületi házban zajló eseményeket. Egy vállalkozó hatemeletes hotelt épített egy belvárosi ház udvarára úgy, hogy néhány lakó a gangról meg is érintheti a tűzfalat, amitől a lakásából levegőtlen, örökké sötét luk lett.
Szubjektíven romlottak a lakók körülményei!
Az udvart teljesen kitöltő hotel legálisan, a kerület jóváhagyásával, sőt elvi támogatásával épül. A beruházásra pedig a valóság illuzórikus volta ad lehetőséget. Az önkormányzat szerint ugyanis hiába néz ki a ház udvara pont úgy, mint a bérházakból ismert udvarok, ez csak a látszat. Az valójában világítóudvar, mert ekképp szerepel az önkormányzat az 1999-es, majd 2004-ben megerősített szabályozásában is. Ennek alapján engedélyezték Szy Sándor vállalkozónak, hogy az udvar szinte egészét egy hotellel töltse ki.
A döntés a látottak alapján felveti a kérdést: ha a papírokon az áll, hogy az udvar valójában halastó, akkor a lakók számíthatnak rá, hogy egy délután vízzel töltik fel az egészet, sajnálattal véve tudomásul, hogy elégedett úszkáló pontyok jelennek meg néhány száz ember nappalijában.
A válasz valószínűleg igen. A lakók fellebbezésére küldött önkormányzati, majd közigazgatási hivatali határozatok ugyanis arról tanúskodnak: az emberek vannak a jogszabályokért, és nem pedig fordítva.
Kafka imádta volna
A történet kulcsa, hogy a Molnár utca 35. és a Havas utca 2. házak által közrezárt udvarnyi szélességű tér az vajon tényleg udvar-e, vagy csak világítóudvar, magyarul lichthof. Az önkormányzat többször, az építési engedély kiadásakor, majd a lakók fellebbezésekor megállapította, hogy világítóudvarról van szó, így a vállalkozónak joga van tűzfalat húzni az ide néző házak elé. A közigazgatási hivatal egy újabb fellebbezésre csak megerősítette az önkormányzatot.
A hivatal arra alapozza érvelését, hogy az udvaron egykor egy egyemeletes ház állt, a Körzőgyárként ismert, tavaly lebontott kiállítóhely. Azaz a területen mindig is volt épület. Meglepő módon ebből azt a következtetést vonta le az önkormányzat, hogy ha itt valamikor egy egyemeletes épület volt (amely nyilván nem takarta ki az ide néző lakásokba jutó fényt), akkor állhatna a helyén akár hatemeletes is. Ezen logikára alapozva a szabályozási tervben lehetővé tették, hogy magas épületet húzhassanak fel.
Ilyen távolságba kerülnek a majdani szállóvendégek a háztól.
A hatóságot nem érdekelte, hogy az érvelésük alapját képező lichthof az ide vonatkozó OTÉK-rendelkezés (69§ (2) és a 71.§) szerint „elsődlegesen a levegőzésre, másodlagosan (méretei miatt a mellékhelységek (WC, kamra stb.) bevilágítására szolgál”. Légudvarra tehát nem nyílhatnak lakószobák. Jelen esetben viszont két ház minden egyes ablakkal rendelkező helyiségéből erre a sötét résre látni.
Kafka legsötétebb vízióit idézi az ötödik kerület válasza a lakók kétségbeesett fellebbezésére: „A tervezett épület az építésügyi előírásoknak megfelel, így az épület engedélyezésének nem akadálya a szomszédos ingatlan légudvarára néző lakások használhatóságát kedvezőtlenül befolyásoló tervezett épület hatása.” Tehát a jogszabályok rendben vannak, azt meg sajnálják, hogy azok az érintettekre történetesen rossz hatással vannak.
A bohém önkormányzat
Az önkormányzat nem akad fenn olyasmiken, hogy a légudvar minimális szélessége három méter, és Szy Sándor épülete, a majdani Bohém Hotel még ezt sem teljesít. A tervekben két méterre vitték a falat a lakásoktól.
A lakóknak arra a felvetetésére, hogy Szy Sándor vállalkozó még az engedélyezett terveket sem követte, és a hotel szinte érinti az egyik folyosó végét, a Nagy Szabolcs építési osztályvezető által jegyzett terv megjegyzi: „Jelen levelemmel egyidejűleg felszólítottam az építtetőt az építési engedély határozat kikötéseinek maradéktalan betartására.”
A hivatal jó indulata érződik a hotelnek a Molnár utcára néző épületénél is. Itt Szy Sándorék lebontották egy helyi védettségű épület felét, noha az engedély szerint annak homlokzati traktusát eredeti állapotában kellett volna felújítaniuk. Cselovszky Zoltán főépítész a bontásról nem is tudott, annyit viszont megjegyzett: „Az építtető minőségmániás ember, aki jó fej, hogy ide épít ilyen finom dolgokat.”
Illegálisan lebontották a védett ház felső szintjét.
Szy Sándor Cselovszki Zoltán és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyére hivatkozott, amikor szóba hoztuk a helyi védettségű épület bontását. A lapunknak adott nyilatkozatát a vállalkozó visszavonta, így csak annyit jegyezhetünk meg az ügyben: Szy Sándort a bontás miatt 4,5 millió forintra büntették, de ezt még nem fizette be.
Cipőkanállal tették be
Megkerestük Bojár Iván Andrást, mivel a főváros városarculati tanácsnokaként közismert tisztségviselő többször is megjelent a lakókkal folytatott tárgyalásokon, a vállalkozó oldalán. Bojár szerint „ez egy olyan beruházás, amit cipőkanállal lehetett berakni a házak közé”, és ezért különösen nehéz a helyzete a vállalkozónak.
Segítséget azonban nem fővárosi hivatalnoki minőségében nyújtott, hanem mint a vállalkozó egyik régi barátja, aki ismerte az egyik elégedetlenkedő lakót is. Bojár szerint a lakók itt „szubjektív minőségromlást” szenvedtek el, ha azonban az építkezés megakad, az az egész városnak rossz lesz.