Harc a világ újrafelosztásáért

"Ha leereszted a kerekem, te tapló, akkor nem tudok arrébb állni! Ha kitűznél egy hasonló papírt, hogy zavar, hogy itt állok, talán arrébb állnék. Így nem."

Trurl aka Sagschön kolléga következik, a "15 perc alatt egy posztot" műfaj világbajnoka.



Brit kutatók és a népszerű közvélekedés szerint az emberiség természetes állapota a háború, és a béke csak az erre való felkészülési idő. Ezt alátámasztja a legtöbb hollywoodi akciófilm is, ahol a véres jelenetek szünetében a vér lemosása után némi dugással és érzelmeskedéssel próbálnak a főszereplők rekreálódni és erőt gyűjteni.

Svéd tudósok kimutatták, hogy még egy-két békeév és a társadalom háborús igénye kielégül valahol. Molotov-koktél, símaszk, zászlók, barrikád? Ugyan! Ezek a lázadás ünnepi teadélutánjai. Amerika történelemkönyveinek lapjain dicső szavak szerepelnek: függetlenség, szabadság, rabszolgafelszabadítás - miközben szabadidejük nagyobb részében az alkoholista aranyásó redneckektől Lincolnig szorgos indiángyilkolással ütötte el a legtöbb szabadsághős a hétköznapok unalmas óráit

A pesti flaszteron sincs ez másképp: non-stop csörgedezik a posztnacionalista gerillaháború.
Gazdasági válság ide, korrupció oda - a kisemberek megtalálják a maguk csetepatéit.
A tudomány meghódította a világűrt és a Holdat, de a tömegek létharcának terepe továbbra is az utca és a parkolóhelyek maradtak.

Lassacskán nicsenek orrszarvúk és zebrák és csak az ecetfa mutáns változatai képviselik a biódiverzitást.
Helyette itt a vaskor szafarijaként zajlik az autós hordák bandaháborúja.

Ugyanolyan kegyetlen mint a gorillák területszerző harcai, ugyanolyan kíméletlen, mint a vereshangyák rablóhadjárata fekete kollégáik ellen.
Talán Buzzati írja valahun, hogy autóba ülve az ember kénytelen-kelletlen visszasüpped mentálisan a korai pattintott kőkorszakba.

Ha gyalogosan közlekedik, akkor még hajlandó ismerni és elismerni a genfi egyezményeket és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
Ha volán mögé ül, akkor hajlamos ezeket papírrongyoknak tekinteni. Kiül a pofájára az ingerszegénység, a szemérmetlen piacfundemamentalista fogyasztói önkény.

Az autó a mozgó kastély, a megvédendő mobil privátszféra, a házi erőd. Ezeken furikáznak az pusztuló civilizáció utolsó rablólovagjai, lépésben araszolva zarándokolnak neon-jeruzsálemeik a plazák és outletek felé.
A gépkocsivezető sérülékenysége és folytonos fenyegetettsége tudatában folyamatosan adagolja önmagának az adrenalint.

A képeken szereplő - az őt megalkotó Homo Technicus-szal együtt - kihaló fajt képviselő Lada névre hallgató species láthatóan orvvadászok áldozatául esett.

Az ember itt már tehetetlen. Ő már csupán szenvedő passzívum a történetben. Helyette a gépkocsi próbál elkeseredetten kommunikálni biológiai ellenfeleivel, akik legsérülékenyebb részét, a futóművét vették célba.
Valaha, a gépesedés egy korábbi szakaszában az utca még a liberálisok megálmodta polgári nyilvánosság egyik magasztos civilizációs tereptárgya volt.
Ma az utca dzsungel, a magánszférák csöppke tankjai uralják, amit legeklatánsabban a nagyvárosi cirkálók képviselnek.
A képek egy röpke haditudósításként morzsányi hírt adnak a demokratikus ököljog frontvonalából.

A képeket látva, Hobo után szabadon mondhatjuk

"messze Gáza, Bagdad, messze Guantanamó...,
messze a világ vérszivattyúi
de közel a vérszomjas
pesti karosszériadaráló."

A legendás pesti srácok utódai T 34-esek helyett Zsiguli kerekek elleni terrorcselekményekkel partizánkodják ki magukat.

Ma még csak fékolaj, húgy és kutyagumi folyik utcáinkon, holnap tán emberi agyvelőben fogunk bokáig gázolni.

Mi szóltunk! :)

P.s.: Hálás köszönet Peticu aka Malacnak a témáért.

Trurl előző írásai: A halálon túlról, Dugj meg (erotika meg ilyesmi a metrón)