Hol és Hogyan (szerezzen kurvát Bécsben)

Végre vmi hasznos infó is ezen a kurva blogon.

Ha önnek olyanja van, hogy szarik a szexuális kizsákmányolásra.
Egy kedves hölgy kézzel írt névjegykártyát tolt a kezembe, nem messze a Mariahilferstrasse-tól. Hívják bizalommal, ha még harcias a Pannon Bika.
Beszél angolul is, sokoldalú, szőke, 160 cm, kis segg, 30 körüli. Átmenet az utcalány (az utcán szerez kuncsaftokat) és a call girl között. Önmenedzselő tipus.

Kitty

telefonszáma: 06763157938

"Keine sms

Bitte nur anrufen

jeden tag"

(sms-ben nem kommunikál. csak telefonos hívás. minden nap)

„Az örömlány kibontja mellét, szeméremdombját föltakarja;

Enkidu megkívánja érettségét, testével illeti közelről.

Félredobja a lány a ruhát: pucéran, reszkető térddel simulnak össze.

Tanítja a fekete kéjre, a nő ölének gyönyörére...”

– Gilgames eposz





A prostitúció jelensége


A hazai prostitúció szabályozásának történetében három – a reglementációs a prohibicionista és az abolicionista – szabályozási modellel találkozhatunk. A reglementációs rendszer egészen 1950-ig tartott, amikor a prohibicionista – azaz az üzletszerű kéjelgést tiltó és büntetőjogilag szankcionáló – rendszer lépett életbe. A reglementációs szabályozási modell lényege, hogy a prostitúciót nélkülözhetetlennek, vagy éppen szükséges rossznak tekintve megpróbálja szabályozni, annak gyakorlását korlátok közé szorítani. Azzal, hogy meghatározott feltételekhez köti a prostitúció gyakorlását (pl. felnőttkorúság, eü. kontroll), bizonyos fokig ellenőrzés alatt is tudja tartani. Teljesen nem iktatja ki e jelenség üldözését, mert a büntető szankcióra, – mint végső eszközre – sor kerül, amint a szabályozást, a kontroll elemeit nem tartják tiszteletben.

1840-től a prostitúciót már nem csupán rendészeti kérdésként, hanem közegészségügyi problémaként kezelik, felismerve az óriási egészségügyi kockázatot, a nemi betegségek veszélyeit. Különböző szabályrendeleteket alkotnak a bordélyházakról és a magán-illetve bordélyházi kéjnőkről. A prostitúció bordélyházi és magánbárcás változatait gyakorló személyek rendészeti és orvosi ellenőrzés alatt álltak. A jelenség szabályozottsága ellenére létezik a titkos prostitúció.
1950-től, a bordélyházak bezárását követően a prostitúció egésze tiltott tevékenységgé vált. A bordélyházi prostituáltak egy részét sikerült munkába állítani és integrálni a társadalomba, más részük viszont illegalitásba kényszerült és a titkos prostitúciót ekként gyakorolta. A prostitúciós hierarchia az illegalitásban is kialakult. A hierarchia legalsó szintjén voltak az utcai, míg legmagasabb fokán a külföldi "vendégkörre" specializálódott szállodai prostituáltak.
Magyarország az 1955. évi 34. tvr.-rel ratifikálta az abolicionista szemléletet tükröző, 1950. évi New Yorki Egyezményt "Az emberkereskedelem és mások prostitúciójának visszaszorításáról". E tény azonban hosszú ideig számottevő változást nem hozott a magyar jogi szabályozásban. Továbbra is a prohibicionista szemlélet alapján állt, amelynek lényege, hogy tiltja és bünteti a prostitúciót magát, csakúgy, mint az arra épülő élősdi jellegű bűncselekményeket (kerítés, kitartottság, stb.). A prostituáltat bűncselekmény elkövetőnek tekintette, így az illegalitásba kényszerülő prostituált még védtelenebb és kiszolgáltatottabb helyzetbe került a prostitutorral (kerítő, kitartott) és a klienssel szemben.
Az abolicionista rendszer nem a prostitúció, hanem a prostitúció szabályozásának az eltörlését tőzi ki célul. Szemléletének vezérfonala, hogy a prostitúció mindaddig magánügy, amíg nem sérti a közrendet és a közmorált. A prostitúció tehát nem büntetendő, de nem is legalizált tevékenység. A prostitúció kihasználása ezzel szemben bűncselekmény, amely büntetendő, és a társadalom kötelessége - e bűncselekmények megelőzésén, megbüntetésén túl – a prostituált, mint áldozat reintegrációjának az elősegítése. Ez az egyezmény a korábbiakhoz képest lényeges előrehaladást tükröz. Az 1910. évi Párizsi Egyezmény ("A Fehér Rabszolgaságról" ) fő célja a nők és a gyermekek prostitúciója kihasználásának a megakadályozása, a gyermekkereskedelem megelőzése. A felnőttkorú nőkkel való prostitúciós célú kereskedelem csak akkor büntetendő, ha a konszenzus hiánya megállapítható. Az 1933. évi Genfi Nemzetközi Egyezmény "A Felnőttkorú Nők Kereskedelmének Visszaszorításáról" kiegészíti a korábbi egyezményt és büntetni rendeli a prostitúciós célú nőkereskedelmet a felnőttkorúak esetében is, még akkor is, ha ahhoz a nő a beleegyezését adja. Ehhez képest az 1950. évi New Yorki Egyezmény a prostitúciós célú emberkereskedelmet és a prostitúció kihasználását egyaránt és feltétel nélkül büntetni rendeli, még akkor is, ha az a sértett beleegyezésével történik. Az
Egyezmény minden prostituáltat sértettnek tekint, akár kényszerítették a prostitúcióra, akár maga választotta a prostitúciós életformát. Az egyezmény 1. cikke felhív mindazok megbüntetésére, akik más személy kéjelgésének kielégítésére
1) prostitúció céljára megkerítenek, rábírnak, vagy elcsábítanak, más személyt akár annak belegyezésével is,
2) más személy prostitúcióját kizsákmányolják, akár annak beleegyezésével is.
Hasonló módon tiltja a prostitúció infrastruktúrájának a kiépítését (pl. bordélyház) és fenntartását.
Az Egyezmény 6. cikke a prostituáltak stigmatizációjának elkerülése érdekében tilt minden olyan törvényt, szabályozást, igazgatási gyakorlatot, amely szerint "a prostitúcióval foglalkozó vagy azzal gyanúsított személyek különleges nyilvántartásba tartoznak magukat vétetni, külön igazolvánnyal kell rendelkezniük, vagy különleges ellenőrzési illetve bejelentési előírások alá esnek."
Az Egyezmény e rendelkezése, valamint a 16. cikkben megfogalmazottak (a prostitúció áldozatainak újranevelése, beilleszkedése, segítése érdekében teendő intézkedések) lehetőséget kívánnak biztosítani a prostitúciós életformából történő kitörésre, illetőleg a megelőzésre. Ennek a célnak a szolgálatába kell állítani a szociális, gazdasági, nevelési egészségügyi és egyéb szervezeteket, akár közületi, akár magánirányítás alatt is állnak. Ezek a célok összhangban állnak az egyezmény preambulumában megfogalmazottakkal, nevezetesen, hogy a prostitúció és a prostitúciós célú emberkereskedelem "összeegyeztethetetlen az ember személyi méltóságával, és értékével és veszélyezteti az egyén, a család, valamint a társadalom jólétét."
A bűncselekmények között a magyar Btk.-ban egészen 1993-ig szerepelt az üzletszerű kéjelgés tényállása. Ebben a körben is igen nagy volt a rejtetten maradt bűncselekmények aránya, hiszen az üzletszerű kéjelgés és annak elősegítése miatt indult eljárások száma általában 100 alatti skálán mozog. 1991-ben 67, 1992-ben 88, 1993-ban 62, 1994-ben 38 és 1995-ben 45 esetben történt felelősségre vonás.
Az 1993. évi XVII. tv. hatályon kívül helyezte az üzletszerű kéjelgés bűncselekményi tényállását, tehát a prostitúció maga már nem büntetendő cselekmény. (Megmaradt viszont a tiltott kéjelgés szabálysértési alakzata). A prostitúció körüli élősdi jellegű bűncselekmények azonban továbbra is üldözendők a büntetőjog eszközeivel. Ez szükségessé tette az üzletszerű kéjelgés fogalmának az értelmező rendelkezések körében történő meghatározását. A Btk. 210/A § (1) bekezdése értelmében "üzletszerű kéjelgést folytat az, aki rendszeres haszonszerzésre törekedve közösül vagy fajtalankodik. (2) E cím alkalmazásában fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál."
A prostitúciót illetően tehát az a sajátos helyzet állt elő, hogy az 1950-1993. év közötti periódusban elkövetőnek számító prostituált 1993 után a prostitúció szempontjából csak szabálysértés elkövetője, illetve a prostitúció körüli élősdi jellegű bűncselekmények sértettje lehet.
Magyarországon az utóbbi néhány évtized tapasztalatai bebizonyították, hogy a prostitúció jelenségének megszüntetésére a prohibicionista politika eszköztára teljességgel alkalmatlan. A joggyakorlatban megjelenő, elenyészően csekély számú üzletszerű kéjelgés, üzletszerű kéjelgés elősegítése, kerítés, kitartottság bűncselekménye miatt indul büntetőeljárás csupán töredékét képezte e cselekmények valóságos volumenének.
A büntetőpolitika változása, amely az abolicionista szemlélethez közelített, a prostitúció körüli élősdi jellegű cselekmények büntetőjogi szankcióit szigorítva, közvetett módon kifejezésre jutatta, hogy a prostituáltat áldozatnak tekinti, s kizsákmányolása ellen következetesen fel kíván lépni. A korábban illegalitásba kényszerült prostitúció utcai formája azonban a büntetőjogi fenyegetettség megszűnésével dominánsan és váratlanul megjelent. Ez erőteljes morális felháborodást keltett és tiltakozást váltott ki az emberek többségéből. Ismét felmerült az igény egyfajta szabályozásra, amelynek – a New Yorki Egyezmény keretei között – valószínűleg csak a térben időben és módjában korlátozott abolicionista formája képzelhető el. Ez azoknak az ún. tilalmi zónáknak és időpontoknak a meghatározását jelenti, ahol és amikor tilos a prostitúcióra való ajánlkozás, valamint azoknak az ajánlkozási módoknak (pl. a másokat zaklató, közfelháborodást keltő) a meghatározása, amelyek tilalmazottak.
Magyarországon a közterületeken működő "utcai" és a szórakoztatóiparban, valamint a privát szférában fellelhető egyéb prostituáltakszáma óvatos becslések alapján is legalább 8-10000-re tehető. A prostituáltak igen heterogén csoportot alkotnak, az utcai prostituálttól a szállodai, vagy a masszázs szalonban dolgozó prostituálton keresztül a "call-girl"-ig – s érdekeik is eltérőek.
Tény, hogy a prostitúciós hierarchia legalacsonyabb utcai formája az, amely leginkább kiváltja a lakosság ellenérzését, mert ezzel a jelenséggel nap, mint nap irritálóan és kendőzetlenül szembesülni kényszerül. Az utcai prostitúció korlátozása, zónákba terelése azonban, ha a közrendvédelmi közbiztonsági szempontok kizárólagos érvényesítése érdekében történik és nem egészül ki preventív, egészségügyi, szociális és egyéb intézkedések rendszereivel, akkor csak súlyosbítja a prostituáltak helyzetét és kiszolgáltatottságát. Lehetőséget, alternatívákat és védelmet kell biztosítani a prostitúciós életformával felhagyni kívánók számára. Ez hosszú távú segítséget, támogatást igényel és védelmet a prostitutorokkal szemben.
Az utóbbi öt-hat évben arra utaló adatok vannak, hogy a nemzetközileg szervezett szex-ipar részeként felgyorsult az emberkereskedelem. A szegénység, a lehetőségek hiánya, a fejletlen és a fejlett országok közötti különbségek, valamint a nők marginalizációja az előbbi országokban, mind olyan tényezők amelyek hozzájárulnak a nők tömeges migrációjához, s amelyek – a lehetőségek keresése kapcsán – kiszolgáltatottá teszik őket. A szex-turizmus léte is hozzájárulhat ahhoz, hogy csábítóvá tegye a nők számára a magasabb jövedelmet biztosító prostitúciós tevékenységet. A társadalmilag hátrányos, stigmatizáló következmények miatt pedig sokan választják a külföldi erotikus munkát amely gyakran magasabb jövedelemmel is jár. E tényezők következtében a szex-turizmus célországai közül egyre több válik olyan országgá amely az emberkereskedelem kiinduló pontja.
A kelet-közép-európai országoknál a bűnözés szempontjából lényeges faktor a határok átjárhatósága valamint a hamis személyi iratokhoz jutás viszonylag egyszerű lehetősége. A korrupció pedig keleten és nyugaton egyaránt segíti az ilyenfajta "üzletet".
Az emberkereskedelemmel foglalkozóknak kis erőfeszítéssel és ügyes toborzási technikákkal mindig sikerül olyan áldozatokat találni, akik hajlandók a külföldi munkavállalás reményében kockáztatni. Ennek következtében a gazdagabb nyugati országok piacán megjelennek az "egzotikus", "engedelmes" szépségek akiket igen egyszerű kizsákmányolni, rabszolgasághoz hasonló körülmények között tartani, mert jobb híján kénytelenek rábízni magukat kétes ügynökségek és személyek szolgáltatásaira. Ez a szituáció teszi őket védtelenné, kiszolgáltatottá, míg a másik szereplőt sikeres "kereskedővé," "üzletemberré."  (Fehér Lenke, tarki.hu)





képek