tag:blogger.com,1999:blog-648260035011095897.post7862081645108773985..comments2024-03-14T10:25:25.962+01:00Comments on Belváros, Budapest: Mentsvár JózsefvárosbanBBhttp://www.blogger.com/profile/16029686406540060556noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-648260035011095897.post-32746821538276013122009-01-18T19:46:00.000+01:002009-01-18T19:46:00.000+01:00Tisztelt Egybegyûltek! Kedves Pesti Polgárok, Belv...Tisztelt Egybegyûltek! Kedves Pesti Polgárok, Belváros-lipótvárosiak, Terézvárosiak, Erzsébetvárosiak és - utoljára, de nem utolsó sorban - kedves Józsefvárosiak!<BR/><BR/>Jólesik ebben a társaságban lenni. Mert a latin mondás szerint is: Hasonló a hasonlónak örül. És mi, akik a csalóka tavasz, az árvizes nyár után e hûvösödõ szeptemberi estén összejöttünk, hasonlítunk egymásra. Hasonlóan gondolkodunk. Mert az a véleményünk, hogy az ember nem csak kenyérrel él. Mert az a véleményünk, hogy bûn volt egy tál lencséért – 19 ezer forintért – eladni a jövõt, ami pedig már elkezdõdött.<BR/><BR/>Elkezdõdött, fennhangon kimondott magyar igékkel, amelyeket korábban sokáig nem hallottunk, s amelyek a hazára, a hazaszeretetre, a hûségre és a becsületre vonatkoztak. De elkezdõdött a jövõ megtestesültebb formákban is, mert igenis több kenyér is jutott a polgári kormányzás eredményeként, több támogatás a magukra maradtaknak és a családoknak egyaránt, a magányos, Don Quijote-arcú vállalkozóknak és az egymásban újra szövetségest látó szövetkezõknek, társulóknak éppúgy, mint a nyugdíjasoknak, a falusiaknak és a városlakóknak.<BR/><BR/>Tisztelt Egybegyûltek, kedves Pesti Polgárok,<BR/>amellett, hogy a fentieket tudatosítjuk egymásban, mert fontos, hogy magunkban ne csalódjunk, én most mégsem az úgynevezett nagypolitikával szeretnék foglalkozni. Hiszen a mi mindennap megnyilvánuló hazaszeretetünk a lokálpatriotizmus, amit a helyi politika körébe szokás sorolni. A lokálpatriotizmus a hazaszeretetnek a haza egy pontjára fókuszált nyalábja.<BR/><BR/>Nehéz dolog.<BR/>Sokszor nehéz mostanában szeretni a hazát, amelyben együtt élünk a lencse-evõkkel. Sokszor nehéz szeretni ezt a várost, nehéz a lezüllesztett, valamikor fényes, ma koszlott és szemetes körútjait éppúgy, mint a plázák lobogóival és más idegennek ható zászlókkal feléktelenített hídjait, nehéz szeretni a régi arcukat vesztett kerületeit, melyeket negyven évig csak számok jelöltek, római számok, és tudom, és bevallom, néha nehéz szeretni Józsefvárost is.<BR/><BR/>A kukabûzös kapualjakat, a szemetes utcákat, a parlagfüves, lomtalanításra használt, elhagyott telkeket, a rendõrautók és a mentõk örökös veszélyt sugalló sziréna-hangjait, az önkényes lakásfoglalók tûrhetetlen erõszakosságát, amelynek idegromboló szignálja a szünet nélkül üvöltõ rádió. Nehéz szeretni a dugóban elõttünk pöfögõt és a mögöttünk dudálót, szóval: NEHÉZ SZERETNI - A DUGÓT!<BR/><BR/>A dugót, amelyet 12 éve egyre nagyobbnak érzünk, amelyet kabarétréfákkal és bulvárlapos viccelõdésekkel egyfolytában próbálnak lenyomni a torkunkon, de nem megy. Ott van ez a dugó az utcákon, a tévékben, most már a Széchényi-tervben is, és sokak gondolataiban is.<BR/><BR/>Kedves hozzám hasonló polgártársaim,<BR/>nemrég még egy nagy dugó volt ez a hely is, ahol most állunk, az Erzsébet-tér. (Már nem Engels térként ugyan, de még lehet, hogy újra az lesz, elnézve a szocialista restaurációt.)<BR/><BR/>És mi mégis szeretjük ezt a helyet, ezt is, és a Duna bal partjának megannyi terét, utcáját, még meglévõ parkját, szeretjük a kapualjakat és a házakat, mert emlékszünk gyönyörû múltjukra, s látjuk szebb jövõjüket! És az Önök jelenléte a bizonyság – harcolni is tudunk és akarunk érte!<BR/><BR/>Mert egyre világosabb, hogy:<BR/>nem a sors, nem valami fátum az oka annak, hogy a fõvárosban 12 éve állni látszik az idõ, hogy a beígért világváros, ha így folytatódik, legfeljebb negatív szenzációt jelenthet a nagyvilágból ideérkezõ turistáknak. Akik összehasonlítják Bécset Budapesttel - ami ugye nem nehéz, tekintve a városszerkezetet és a fényes közös múltat - arra gondolhatnak, Budapesten megállt az idõ.<BR/><BR/>Tisztelt Egybegyûltek, kedves Pesti Polgárok!<BR/>Kérdezhetnék, sõt meg is kérdezhetik: mit tettünk mi, nem baloldali képviselõk és tisztségviselõk azért, hogy ez ne így legyen. Mit tettünk, hogy az idõt is ledugózó akadályokat eltávolítsuk a polgárság életébõl, hogy újra folyjanak, menjenek a dolgok.<BR/>Nos, mi józsefvárosi polgári képviselõk fel tudunk sorolni néhány dolgot. Elsõsorban a közbiztonság javításával összefüggésben. Nincs idõ, hogy részletezzem, de akik ismerik a kerület életét, tudják, hogy igaz: a mi erõteljes fellépésünknek köszönhetõen tûnt el Józsefváros utcáiról a prostitúció, s mi szorgalmaztuk és vittük is véghez a kamerás figyelõrendszer kiépítését, amelynek következtében érezhetõen biztonságosabb, élhetõbb lett a kerület.<BR/>Tettünk volna többet is, de nem volt hozzá felhatalmazásunk. Azért vagyunk itt, hogy a következõ négy évre több jogot, több lehetõséget kérjünk Önöktõl.<BR/>Egyébként pedig: azt hiszem, valójában talán nincs is kis- és nagypolitika.<BR/><BR/>A fának van gyökere, törzse és levele. Egyik a másik nélkül értelmetlen, mert életképtelen. Nem létezik tehát kis- és nagypolitika, csak tisztességtelen, önzõ, megalkuvó, amely mindig mer kicsi lenni, és ennek az ellenkezõje. Becsületes, önzetlen, a célokban meg nem alkuvó.<BR/>Kérem, ehhez adjanak nekem, nekünk, több felhatalmazást.<BR/><BR/>Hajrá Józsefváros, hajrá Nagykörút, hajrá Magyarország!Anonymousnoreply@blogger.com